Louis
szemszöge
Bementem
vásárolni valami ennivalót, de ezerszer megbántam ezt, mert megláttam Gallianit
a pénztárnál pár testőrrel. Bujkáltam előle, azonban olyan helyzetbe kerültem
aztán, hogy képtelenség lett voltam elérni azt, hogy továbbra se vegyen észre. Letettem
a bevásárló kosarat, majd tiszta erőből elkezdtem szaladni az ellenkező
irányba, ők meg utánam. Félek, hogy elfáradok és utol fognak érni. Minél előbb
ki kell érnem a boltból, egy másik pénztárnál próbáltam kiszökni, de az ott
felgyülemlett sor akadályozott. Fel kellett löknöm az embereket, hogy kijussak.
-Na,
nem tudsz vigyázni? –Panaszkodott egy középkorú férfi, közben meg egy ötéves
gyereket is sikeresen fellöktem, természetesen véletlenül. Sírni kezdett, az
anyukája felsegítette, rám meg mérgesen nézett. Bocsánatot kértem.
-Nagyon
sietek, mert kergetnek! –Tettem hozzá. Utána hangokat hallottam meg, és mikor
hátra néztem, Galliani testőreit láttam közeledni.
-Ne
engedjék elszaladni azt a fiatalembert! –Kiabálták, ekkor az összes ott lévő
ember rájuk pillantott, még a pénztáros is leállt egy percre.
-Mi
folyik itt? –Kérdezte a pénztáros, majd felállt, hogy rájöjjön a dolgokra.
Engem nem érdekelt, ki mit csinál, csak menekülni próbáltam, de beleütköztem
egy mackós férfibe, aki lefogott.
-Engedjen
el! –Kiabáltam neki, de nem hallgatott rám, elkezdett ráncigálni, mert én
ellenálltam neki, és jóval nagyobb volt, mint én, így bizonyára nagyobb erő is
van benne, mint bennem.
-Ő
az? –Kérdezte, miközben a testőrökhöz fordult. Ők csak bólogattak. Biztos
valami bűnözőnek nézhettek. Egyenesen eléjük lökött, én meg már nem bírtam
magam tartani, az egyik testőr fogott meg.
-Nem
menekülsz! –Kiabálta.
Nem
sokára Galliani is odaért, majd kivonszoltak az üzletből és egyenesen az ő
autójukba tettek. Esélyem sem volt elszökni, a repülőtéren kötöttünk ki. A
cuccaim nélkül kell visszautaznom Milánóba, mert minden fontos itt van, de nem
hozhattam magammal. Galliani magángépével mentünk, egész úton sírtam, de
megpróbáltam magamba visszafojtani kevés sikerrel, mert Galliani folyton rám
szólt, hogy ne szipogjak és, hogy fejezzem be.
-Ha
megpróbálsz megszökni az országból, mármint Olaszországból, akkor nagyon
megjárod, és nagyon sokat fogsz fizetni. Csak akkor hagyhatod el, ha a csapat
külföldön lép pályára, mondjuk a Bajnokok Ligájába, különben nincs kijárásod.
Fegyveres emberek fogják figyelni minden mozdulatodat, ha el akarsz menni, ők
mindenhová elkísérnek, illetve ha lógni akarsz edzésről, nem fogják hagyni. Ha
nincs kedved esetleg elmenni, odarángatnak Milanelloba. Ezt most megkaptad,
hülye gyerek, megkeserítem az itt tartózkodásod hátralévő hónapjait!
Hogy
lehet valaki ennyire kegyetlen, ez már sok. Biztos majd ki fog tálalni a
sajtónak, nem tudom mire jó ez neki, ha kikészíthet. Biztosan élvezi, mert
amikor ezek a mondatok hangzottak el a szájából, láttam a szemében a megvetést,
meg azt, hogy nagy örömmel teszi ezt velem. Ennél már csak rosszabbakra
számíthatok. Még csak február eleje van és egészen június 30-ig itt kell
lennem, rengeteg idő. Persze, mások szerint hamar elrepül, de ha ilyen pokolban
kell élnem ebben a pár hónapban, akár éveknek is tűnhet.
Nem
sokára megérkeztünk, egy teljesen idegen lakásba vittek fel, még a saját
házamban sem lakhatok. Nincs semmi cuccom, nincsenek ruháim, nincs fogkefém és
még sorolhatnám.
-Gondoskodjatok
arról, hogy tudjon enni, illetve vegyetek neki pár ruhát, tusfürdőt, sampont,
fogkefét, fogkrémet, törölközőt, hogy ne legyen igénytelen. Ráér holnap is,
mert ma már késő van. Ha gond van, hívjatok bátran! –Adta ki a parancsot az
embereinek Galliani, majd távozott. Ők megfogtak és felrángattak a lakásba.
-Tudok
magamtól is menni, nem kell ráncigálni! –Kiabáltam nekik, ekkor egy kicsit
lazábbra vették. Jobb lesz nem ellenkezni, mentem, ahová mondták. Hamarosan
bent is voltam, ez egy teljesen berendezett lakás volt, egészen otthonos, tehát
nem fogom magam olyan rosszul érezni. Van tévé és internet is, ha jól látom,
viszont most semmi kedvem nem volt hozzá, csak bedőltem az ágyba, úgy ahogy
voltam. Más választás nem is lett volna, hisz nem volt nálam semmi.
Harry
szemszöge
Véget
ért a buli, mindenki hazament, rengetegen lerészegedtek sajnos és még drogok is
előfordultak. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz, tényleg csak a barátaimat
kellett volna elhívni, én viszont voltam olyan hülye, hogy megengedtem nekik,
hogy hozzák el az ismerőseiket is, hogy minél többen legyünk. Tanultam belőle,
még a rendőrség is majdnem kijött, de szerencsére nem lett nagy botrány belőle.
Többé nem rendezek ilyen bulit, nagyon sok az anyagi kár. Mindegy már,
visszafordíthatatlan és legalább tanultam belőle. Nem így kéne élnem az életem.
Holnap Niallel és Eleanorral indulunk Doncasterbe meglátogatni Louist. Beszélni
kell vele, tényleg igaza van Eleanornak, vissza kell mennie Milánóba, mert csak
így maga alatt vágja a fát. Megbántam, hogy hülyeségekkel tömtem a fejét. Gondoltam
előtte felhívom telefonon, de ki se csöngött vagy több órán keresztül.
Felhívtam az anyukáját, de az ő elmondása szerint Louis nem ment haza hozzá és
még csak nem is szólt.
-Furcsa!
–Fordultam a barátaim felé, akik szintén nem értettek semmit. Louis akkor
eltűnt? Mert pontosan emlékszem, ahogyan elköszönt tőlem a bulin, hogy ő az
anyukájához indul most azonnal. Nem ért oda.
Történhetett
valami vele, ami nagyon aggasztott minket. Milánóba meg biztos nem ment, mert
teljesen kizárta. Mi van, ha meggondolta magát mégis? Egy kicsit fellelkesedtem
ezért a gondolatért, de aztán hamar észbe kaptam, mivel ha úgy lett volna,
akkor szólna, meg biztosan felvenné a telefont. Próbáltam még most is hívni,
ahogy Niall és Eleanor is, de mindegyikünknek azt jelezte, hogy ki van
kapcsolva. Ha El Shaarawy-t vagy Mattia-t elérjük, akkor könnyen kideríthetjük,
hogy ott van-e vagy nincs. Csak ők ketten azok, akik kedvelik Louist, és általa
minket is.
-Szia,
Mattia! Louis Milánóban van? –Kérdeztem aggódva a telefonba.
-Nem
tudom, napok óta nem jött edzésre, senki sem tud róla semmit.
-A
fenébe! Louis eltűnt, ugye tudod? Tegnap tartottam a szülinapomat, ott
elköszönt tőlem és azt mondta az anyukájához megy. Ma próbáltam felhívni, de ki
van kapcsolva már órák óta. Az anyukája meg azt mondja, hogy nem ment oda, még
őt se hívta fel és neki se veszi fel. Nem tudom, de nagyon aggódom.
-Ez
gáz. Komolyan eltűnt? Rendeljetek el nyomozást utána, ez így nem állapot.
-Várok
még egy kicsit, bizonyos időnek el kell tennie, hogy valaki eltűntnek
nyilvánítsanak.
Vártunk,
hisz nem tehettünk mást, délután Mattia felhívott és egy jó hírt közölt velünk,
miszerint Louis ma edzésen volt. Tehát Milánóban van, így megnyugodtunk. Louis
anyukájának is szóltunk, de ő úgy döntött, hogy velünk tart Olaszországba, hogy
lássa a fiát, mivel most tényleg nehéz helyzetben van és szüksége van a
támogatásra.
Louis
szemszöge
Edzésre
kellett menni, az emberek már sürgettek. Előre féltem, hogyan fognak fogadni,
biztosan rengeteg utálatnak leszek kitéve. Mikor odaértünk, lassan haladtam
csak az öltöző felém és egyszer csak egy nagy lökést éreztem, amitől a földre
kerültem és bevertem az arcomat. Az orrom vérzett és a fogam is majdnem
kiesett. Ezek a gorillák akkorát löktek rajtam, hogy lehetnek ilyen vadállatok.
-Kicsit
tempósabban, te ostoba! –Kiabálta az egyik.
-Lehetett
volna szebben is szólni és nem bedurvulni. –Mondtam flegmán, ekkor a másik
felrángatott, hogy álljak fel.
-Nem
visszapofázni, mert baj lesz. Ha megkapjuk a parancsot, akkor meg is fogunk
téged verni! –Mondta keményen az egyik. Majdnem elsírtam magam, de tartanom
kellett. Olyan gyorsan rohantam be az öltözőbe, ahogyan csak tudtam, mert ezek
csak szétszednének. Amikor beértem, mindenki nevetésben tört ki.
-Mi
bajotok van? –Kérdeztem ingerülten. Ők meg képtelenek voltak befejezni, egyre
hangosabban és irritálóbban röhögtek.
-Be
lehet fejezni! Ilyen vicces lennék? –Túl kellett őket kiabálnom, szörnyű volt.
A szemeim megpillantották Mario Balotellit, na, akkor tuti nem lesz nyugalom a
csapatban, ha ez itt van.
-Te
olyan vicces gyerek vagy! –Balotelli már meg is szólalt. Odasétáltam közelebb
hozzá, és szembe álltam vele, erre ő egyre közelebb jött hozzám, hogy szinte
egymáshoz értünk.
-Mit
akarsz? –Kérdeztem.
-Te
meg minek jöttél ide?
-Ezt
most abbahagyni, gyerekek! –Szólt közbe Ambrosini, majd elhúzott messzebb tőle.
-Utálom
ezt az arrogáns barmot, egyre több szemétláda jön a csapatba! –Kiakadtam,
persze Balotelli be is gurult, igazából ez is volt a cél. Felpattant és nem
akart jönni, de páran leállították.
-Elég
legyen! Össze ne verekedjetek! Te meg minek provokálod? Hihetetlen, hogy itt
folyton megy a veszekedés. –Kiabált Ambrosini.
-Csodálkozol?
Nem vettem még észre, hogy csak akkor robban ki, ha ez a kis homi megjelenik?
Eddig tök nyugodt volt mindenki, amíg nem volt itt. –Mondta Boateng és igaza is
volt. Minden miattam történik, miattam vannak a feszültségek, meg minden
ilyesmi dolog. Ezért kell eltűnnöm, de úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel.
Sehová se mehetek az edzéseken és a meccseken kívül. Lassan kimentünk, mert
megérkezett Allegri is, de a labdák sehol sem voltak.
-Hol
vannak a labdák? Ki ma a felelős?
-A
labdaszedő fiúk, de sehol sincsenek, ezért nem hozta ki senki.
-Valaki
menjen be érte.
Hallgattam
egy kicsit messzebbről a beszélgetést, majd mikor befejezték, láttam, ahogy Balotelli
közeledik felém, remélem, nem akar belém kötni.
-Hozd
ki a labdákat! –Parancsolta, természetesen azért se fogom kihozni.
-Ki
vagy te, hogy itt parancsolgatsz? Most jöttél, és máris ilyen nagy a szád?
Hátat
fordítottam neki, elindultam az ellenkező irányba.
-Egyébként
már nem egyszer dugtam meg a csajodat. –Kiabálta utánam, ekkor hirtelen
megálltam egy percre, mert ledöbbentem, de aztán rájöttem, hogy biztosan csak
bosszantani akart, ezért továbbmentem és nem figyeltem rá. Bementem az
öltözőbe, biztosan azt hitték, hogy a labdáért megyek. Gondolkoztam, hogy
szökhetnék ki innen. A hátsó kijáraton mentem ki, ami egyébként mindig zárva
van, de most kivételesen véletlenül nyitva hagyták. Ez a legjobb alkalom a
szökéshez, átöltözni sajnos nem volt időm, így edző cuccban rohantam ki.
Természetesen a ruháimat nem hagytam itt.
Egy
olyan helyen találtam magam, ahol már rég voltam, még akkor, amikor bemutatták
nekem Milanellot. Nem nagyon használták ezt a terültet edzésre. Elmondások
szerint a nyári edzőtábor van itt, tehát lehetséges, hogy alvóhelyek, meg ilyen
dolgok. Kíváncsivá tett, hogy mi lehet odament, tehát szerettem volna megnézni,
viszont nem lehetett, mivel zárva volt minden. Különben is fontosabb volt a
szökés, a gorillák nem láthatnak meg, mert akkor annyi nekem. Átmásztam a
kerítést, bár nem volt annyira könnyű, mert többször is fennakadhattam volna,
de szerencsére nem történt meg, mert vigyáztam. Amikor már kint voltam az edző
központon kívül, szaladni kezdtem, hogy minél gyorsabban messze kerüljek ettől
a mocskos helytől.
Harry
szemszöge
Megérkeztünk
Milánóba, bíztunk benne, hogy Louis itt van, a telefonját továbbra sem veszi
fel. Lehet elhagyta, vagy nem tudom, talán ez lehet az oka. Mikor ott voltunk a
lakása előtt, a villanyok nem égtek, pedig már leszállt este. Nincs otthon,
vagy esetleg alszik? Remélem az utóbbi, de az ajtó zárva volt. Rácsöngettünk,
de nem nagyon akart ajtót nyitni.
-Nem
jön ki! –Fordultam a többiek felé. Komolyan aggódni kezdtünk érte, mert lassan
éjfélkor is itt álltunk és semmi. Ezerszer megnyomtuk a csengőt, de nem történt
szintén semmi.
Nem
sokkal később egy autó állt meg a ház előtt, de ez nem Louis-é, biztos voltam
benne. A szomszéd sem lehet, mert akkor odébb parkolt volna le. Két nagydarab
fegyveres fickó szállt ki belőle.
-Hol
van Louis Tomlinson! –Kérdezték nagyon vadul és durván, szinte rettegtünk
tőlük.
-Nem
tudjuk, nekünk sem veszi fel a telefont. –Válaszoltam remegve.
-Maguk
kicsodák? –Kérdezte Eleanor, hangja tele volt félelemmel.
-Parancsot
kaptunk, miszerint nem hagyhatjuk, hogy Tomlinson megszökjön, ezt a címet
kaptuk a játékosoktól, mert nem vett részt az edzésen. Megszökött és, ha a
főnök megtudja, akkor leszedi a fejünket. Mielőbb meg kell kerülnie. Maguk
kicsodák?
-Én
vagyok a legjobb barátja. –Feleltem, majd a többiek is elmondták. Mikor végzett
mindenki a válaszával, hirtelen fegyvert rántottak, amit felénk tartottak.
Mindannyian megijedtünk, illetve feltettük a kezünket, hogy ne lőjenek le.
-Mondják
meg hol van, különben végük! –Kiabálta az egyikük.
-Nem
tudjuk, hol van, már több napja nem veszi fel a telefont és mivel itt lakott,
ezért jöttünk ide, de nem nyit ajtót már órák óta. –Kicsit keményebbre vettem,
ekkor eltették a fegyvert.
-Meg
kell keresni, nem tűnhet el csak úgy, és maguk segíteni fognak!
Be
kellett ülnünk az autójukba, mert ide-oda kocsikáztunk, sokszor feltűnt, hogy
körbe megyünk és semmit sem haladunk. Louis sehol sincs, nyoma veszett. Lassan
lecsukódott a szemem, nem bírtam már az álmosságtól nyitva tartani, majd mikor
felébredtem, reggel volt. Még mindig az autóban voltunk, körül néztem és
mindenki aludt, még a két fickó is. Kiszálltam, hogy egy kis friss levegőhöz
jussak, elég hideg volt az időjárás azonban, teljesen át voltam fagyva. Nem
került elő sajnos, akkor biztosan jelenteni fogom a rendőrségen, hogy elkezdjék
keresni.
Louis
szemszöge
Mentem,
amerre csak láttam, lassan már azt sem tudtam hol vagyok. Gyorsan betértem egy
bevásárló központban, mert így eléggé fáztam, át kell öltöznöm. Megkerestem a
mosdót, az edző cuccokat otthagytam, nekem semmi szükségem rá, amúgy is itt
kaptam, meg hát rajta van a Milan jelvény, amitől a hányinger kerülget. El kell
hagynom Milánót mindenképp, hogy véletlenül se találjanak meg. Kimentem a
bevásárló központból és folytattam az utamat, többször igénybe vettem a
tömegközlekedést, el kell érnem a vasútállomásig. Teljesen mindegy hová, csak
innen el minél messzebbre. Kezdett besötétedni, mire megtaláltam a
vasútállomást. Kérdezni meg nem akartam, illetve taxit hívni se, nehogy valaki
rájöjjön. Amikor mentem volna befelé, néhány sötét alak követett, hárman voltak
és, ha jól láttam, akkor Milan mezt viseltek. Kezdtem nagyon félni,
gondolkoztam, hogyan rázhatnám le őket, de semmi jó nem jutott az eszembe. Nem
sokkal később elbújtam egy fa mögé, reménykedve abban, hogy tovább mennek majd,
de nem így lett. Valahogy sejtették, hogy át akarom őket verni, megálltak és
körülnéztek. Nem mertem mozdulni sem, mert ha elszaladok a rejtekhelyemről, egészen
biztos, hogy lebukok, de még így is elég nagy volt erre az esély. Minden
testrészem remegett, arra vártam, hogy menjenek már tovább, de e helyett
elkezdtem felém jönni, így a félelem még jobban úrrá lett rajtam. Úgy érzem,
hogy itt a vég, de talán jobb is, mert akkor nem kell tovább szenvednem,
öljenek csak meg, ha azt akarják.
-Itt
a kis buzi! –Kiabálta az egyikük, ezek szerint megtaláltak. Jöttek a többiek
is, majd mindannyian elém álltak. Rettegtem.
-Most
megvagy! Nem fogunk kímélni. –A karomon keresztül kirángattak, egyenesen az
autójukhoz, kényszerítettek, hogy üljek be oda. Elhajtottak valamerre, egy
kietlen erdőféleség előtt parkoltak le.
-Szálj
ki! –Kiabáltak rám, jobb szót fogadni nekik, így megtettem, majd utána arra
utasítottak, hogy kövessem őket. Egyenesen az erdőbe mentünk, nagyon sötét
volt, csak az ő elemlámpájukat lehetett látni. Egyszer csak neki löktek az
egyik fának, majd az egyikük elővett egy hatalmas bozótvágó kést.
Nagyon jó lett! Komolyan itt hagyod abba? Nagyon gyorsan kövit;-)
VálaszTörlésigen itt, hogy még izgibb legyen és jobban várjátok a kövit. És köszi :)
TörlésImádom a blogodat! Nem tudom mi lesz velem,mikor abbahagyod:') Na de ez most mindegy,nagyon jó rész lett:) Hamar hozd a kövit! :)
VálaszTörlésSzia! Most találtam rá a blogodra.:) Gyorsan elolvastam az eddigi részeket,és ahw.Nagyon jól írsz,és a történet is tetszik! Hamar hozd a kövit,kíváncsi vagyok mi lesz Louisval.:)
VálaszTörlésKöszi a komikat, igyekszem megírni, most csak ezt írom ameddig be nem fejezem és akkor utána a többi blog is jöhet
VálaszTörlésEz valami eszméletlen jó volt!Nagyon nagyon tetszik!Jaj nagyon siess a kövivel már alig várom! :D Mikor jön a kövi kb?
VálaszTörlésa hét közepén valamikor, mert most csak erre a történetre állok rá, addig a többi blogom most pihen amíg ezzel nem végzek
TörlésÁhhhh de jó!Alig várom :D
Törlés