32. rész

Megjöttem a következő résszel, viszont volt egy kérésem, illetve a szavazat is lezárult. Tehát azt kértem, hogy aki olvassa a blogom, az kommenteljen, hogy én bele tudjam számolni, illetve, aki már nem, az iratkozzon le. Egy valaki leiratkozott, viszont valaki más meg fel, így maradt a 38. Aki olvassa, nos az ilyen komikból tízet számoltam. Úgy gondolom, ennyi emberért érdemes folytatni, illetve befejezni.

Harry ma lett 20 éves, tehát neki meg Boldog szülinapot. 

A szavazás eredményei jönnek, elég sokáig szoros volt a verseny Louis és Harry között. Íme az eredmény, jó sokan voksoltatok.

Nem csoda, hogy Louis nyert, mivel ő a főszereplő, így gondolom rá tettétek a szavazatokat. De itt őszinte véleményre lettem volna kíváncsi, arra kellett volna, aki valóban a kedvencetek. Mindegy, ezt máshol kellett volna feltenni. De így jó, köszönöm mindenkinek. 

Komit úgysem kapok, de jó olvasást kívánok, akit érdekel!

Louis szemszöge

Harry bejött a csapat öltözőjébe, jól fejbe is vágott, viszont olyan dolgot tett, amire nem is számítottam. Fogta magát és lesmárolt engem mindenki előtt. Úristen, ezt a szégyent. Hogy fogom ezt túlélni? El akartam magamtól lökni, de ő nagyobb erőben volt, közben hallottam, ahogy a többiek minket fényképeznek, biztosan videó is készül. Nem menekülök a megalázástól, ezzel szembe kell már néznem. Nem szabad összetörnöm, meg fogom tenni és fel is vállalom magam, mert ezt így lehetetlen kibírni. Mikor ezt eldöntöttem magamban, már hagytam magam, sőt viszonoztam is a csókot.

-Tudtam, hogy buzi! –Kiabálta be Boateng, legalábbis ez az ő hangja volt. Mondjon, amit akar, mostantól senkinek a véleménye nem fog érdekelni. Elhúzódtam Harrytől, hogy hagyjuk abba, már mindenki látta, aki jelen van, bizonyítékok is vannak rajta.

-Most tagadd le, te kis buzi! –Boateng közeledett, majd mikor ideért, lökött rajtam egy nagyot, hogy nekiestem volna az ajtónak, ha Harry nem fog meg.

-Menjünk innen, nem érdemes itt maradnod. Van még időd eligazolni! –Súgta a fülembe Harry, és igaza volt, egyetértettem vele, így amilyen gyorsan csak tudtam, távoztam a barátom társaságában. A sírógörcs kerülgetett, de nem szabadott most még kitörnöm, ez borzasztóan rossz, de érzem, hogy hamarosan kimászom ebből az egészből és vége lesz. Holnap bemegyek a vezetőséghez, és kierőszakolom az eladásomat, sajnos már nem sok nap van hátra, 31-én minden lezárul, hamarabb kellett volna észbe kapnom. Én hülye meg hittem Boatengnek és azt hittem minden meg fog változni jó irányba. Hogy lehettem ilyen naiv? Beültünk az autóba, majd elhajtottunk nagyon gyorsan egyenesen haza. Útközben elmondtam mindent Harrynek, ami körülbelül fél órája történt az öltözőben.

-Mondtam, hogy nem stimmel vele valami, szóltam, hogy vigyázz! Nem hallgattál rám.

-Tudom, hülye voltam. Már visszafordíthatatlan, de ezzel a csókkal még inkább elrontottunk mindent.

-Épp ellenkezőleg, ez lesz neked a kiút ebből a mocsokból. Undorító emberek alkotják ezt a klubot, egy igazi szemétláda csapat.

Ezt jól megmondta Harry, és igaza is van, mert az AC Milan egy szemétláda csapat, választott szemetek alkotják. Nekem már most el kell innen mennem, mert nem vagyok hajlandó tovább mérgezni magam. Sőt, még akkor sem lesz maradásom, ha nem tart rám más csapat igényt, nem fog érdekelni semmi sem.  Nem voltam edzésen, de senkit sem érdekel, legalábbis engem nem, többé nem is szándékozom menni. Aludtam egyet rá, de reggel ugyanúgy gondoltam az egészet, ahogyan előző nap. Gyorsan bekapcsoltam a gépet, de szerencsére semmit sem írtak róla, mert mindenki Balotellivel volt elfoglalva.

Úgy néz ki, hogy a Milanba igazol, és már folynak a tárgyalások is, nem hiszem, hogy ebben az esetben velem lennének elfoglalva. Jobb is így nekem. Elkészülődtem és bementem a vezetőséghez, hogy kérjem az eladásomat, mikor megérkeztem, bekopogtam az irodájába, de nem nyitott senki se ajtót. Potyára jöttem volna? Megkérdeztem a portást, ő azt mondta, hogy Galliani Angliába utazott Balotelli ügye miatt. Marha jó, most akkor mi lesz velem? Itt ragadok ebbe a szemétláda csapatban?

Hazamentem és elmondtam Harrynek, hogy valószínűleg Galliani 31-e előtt nem jön vissza, eléggé le voltam törve miatta, hisz nem voltak érdeklődök felőlem és már nincs sok nap hátra.

-Mi lenne, ha utána mennél és ott keresnéd fel? –Vetette fel Harry az ötletet, ami nem hangzott rossznak, inkább csak lehetetlennek, mert úgysem az történne, ahogy eltervezem. Nem azért, mert pesszimista lennék, hanem ha odamegyek, Galliani rám se hederítene, mikor Balotelli leigazolásával van elfoglalva.

-Nem hiszem, hogy értelme lenne. –Válaszoltam letörten.

-Ha meg sem próbálod, akkor valóban értelmetlen és az már biztos, hogy még egy félévet le kell húznod ebben a mocskos csapatban. Ez kell neked? Lázadj fel, hogy ne kelljen itt maradnod. El fogunk menni, mondd meg, pontosan hol van!

-Balotelli ügyében ment, tehát valószínűleg Manchesterben van.

-Remek, akkor holnap indulunk és nincs ellentmondás!

Legyen úgy, ahogy mondja, lehet, mégiscsak neki van igaza, hisz az előbb is így volt, de akkor nem hallgattam rá és jól pofára is estem. Eleanor is velünk tart, mivel lesz még egy utolsó vizsgája. Ha már mindenki jön, akkor Niall sem maradhat itt. Holnap indulás, bár egy kicsit izgulok, szerintem tuti nem fog fogadni, és elküld majd a fenébe. Túl kell lenni rajta, remélem sikerülni fog és el tudok menni innen minden probléma nélkül.

Másnap reggel mindannyian korán keltünk, mert reggel nyolckor száll fel a gépünk, így már elég korán kint kellett lennünk.

-Írtak rólad valamit az újságok a tegnapi miatt? –Kérdezett rá Harry. Ha már itt tartunk, Eleanor nem is tud róla, ami az öltözőben történt. Ha megtudná, biztosan ki lenne borulva, mert látom szegény lányon, hogy meg akar változni, talán a gyerek van rá ilyen hatással. Tényleg más lett az utóbbi időben, én meg most akarok lelépni Harryvel. Bajban vagyok, mert Eleanor a gyerekemet várja, de én Harryt szeretem. Mit tegyek? Nem hagyott nyugodni ez a gondolat, mert hirtelen kettős életem lett. Harry tud Eleanorról, de Eleanor már nem, hogy lefeküdtem Harryvel. Nem sokára megérkeztünk, Eleanor lakására mentünk. Már csak arra kell rájönnünk, hol lehet a vezetőség, egy kicsit utána néztünk a dolgoknak, és mikor már minden megvolt, odamentem és reménykedtem, hogy fogadni fognak és, hogy Galliani ott van-e. Bekopogtam, szóltak, hogy mehetek. Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd beléptem az irodába. Galliani nem volt ott.

-Jó napot! Miben segíthetek? –Kérdezte szigorúan, kissé ijesztően festett az egész ember.

-Gallianit keresem. Azt mondják, itt járt. –Feleltem eléggé félénken és mereven. Bevallom, tartottam tőle egy kicsit.

-Igen, volt itt ma, de legközelebb csak holnap jön. Megtudhatnám, hogy te ki vagy és mit akarsz tőle? Egyáltalán ki engedett be, mert ide nem jöhetnek be akárkik!

-Egy játékos vagyok a Milanból és sürgősen beszélnem kell Gallianival.

-Neved?

-Louis Tomlinson. Hol tartózkodik most?

-Felhívom telefonon, egy pillanat.

Várnom kellett egy kicsit, mire felvette, majd amíg bejelent hozzá, hogy itt vagyok.

-Jó napot, valami Louis Tomlinson keresi magát, azt állítja, hogy a Milan játékosa, és, hogy sürgősen beszélni szeretne magával, kedves Galliani úr!

Azt már nem hallottam, hogy Galliani mit válaszol, de reménykedtem, hogy fogadni fog. Letették a telefont, majd az úr közölte velem, hogy holnap jöjjek vissza.

-Nem ér rá, holnap majd idejön, de beszélni akarsz vele, akkor reggel tíz előtt gyere! Minden jót!

Kissé zaklatott lettem, annyira izgultam emiatt, sajnos várnom kell holnapig, ha akarok valamit. Hazamentem, kicsit lepihentem.

Másnap visszamentem, már fél 10-kor ott voltam, bekopogtam ugyanoda, ahová előző nap is, be is engedtek, de Galliani még nem volt ott. Talán sikerül beszélnem vele és elhagyhatom a Milant végre, hiszen elég régóta arra várok már. Nem kellett sokat várni rá, hamarosan megérkezett, azonban elég meglepett fejet vágott, amikor meglátott engem.

-Te meg mit keresel itt? –Kérdezte kissé agresszívan, megijesztett.

Gondoltam, gyorsan a lényegre térek, mielőtt kizavar, és nem hallgat meg azért sem.

-Sürgősen el kellett jönnöm, mert szeretném elhagyni a Milant, tegyen fel az eladólistára, nem vagyok hajlandó tovább maradni.

-Erre most nincs idő, menj vissza Milánóba, nyárig maradnod kell!

-Elmondom az igazat, igaza volt, mert homoszexuális vagy! Rúgjon ki a csapatból.

-Hagyd abba, menj vissza és ne beszélj zöldségeket!

Távoztam, nem érdekel, én akkor sem megyek vissza.

Becsuktam kívülről az ajtót, de ott maradtam egy kicsit hallgatózni, hátha mond rólam valami olyasmit, amit előttem nem mer megemlíteni, vagy csak nem akarja.

-Mi baja van ennek a játékosnak? –Kérdezte az itteni úr, nem tudom a nevét.

-Problémás játékos, kérdéses a szexuális beállítottsága, a csapatba nem tudott beilleszkedni, a társai kiutálják, és ott alázzák meg, ahogy tudják. Nem tudok vele mit csinálni, kölcsön szerződés köti hozzánk, nyáron jár. Miatta meg nem fogok fizetni, azzal, hogy visszaküldöm.

-Értem, akkor térjünk rá Balotelli ügyére.

A többi már nem érdekelt, így leléptem, nem kíván velem foglalkozni. Akkor majd kirúgatom magam. Hazaértem, persze azonnal rákérdeztek az otthoniak, hogy mi volt, mi történt.

-Gondolhattam volna. Nem volt rám kíváncsi, pedig azt mondtam neki, hogy homoszexuális vagy, de nem volt rá ez hatással. Meg azt mondta, nyárig mindenképp maradnom kell. –Kiborultam, mert nem fogom kibírni.

-Mit akarsz csinálni?

-Kirúgatni magam, felidegesíteni mindenkit, hogy minél előbb elküldjenek.

-Ha nincs más megoldás, akkor ehhez kell folyamodnod. –Felelte Harry és tényleg nem láttam más kiutat ebből.

-Harry, ne beszélj belé ilyen hülyeségeket, csak maga alatt vágja a fát, ha olyanokat csinál, egyik csapatnak sem fog kelleni, elrontja a karrierjét! Ne add alá a lovat. Louis, neked meg ki kell bírnod nyárig, ha törik, ha szakad! –Szólt közbe Eleanor, és hát lehetséges, hogy neki van igaza, ezzel csak elrontanék mindent, nem tehetem. Nem mehetek fejjel a falnak, különben sem az én stílusom az.

-Igazad van, Eleanor. Nem tehetem meg, na de akkor meg kár volt felvállalni. –Lehajtottam a fejem.

-Mit volt kár felvállalni? –Kérdezett rá csodálkozva.

Jut eszembe, elszóltam magam, hiszen ő nem tudja, hogy smároltam Harryvel az öltözőben. Elmondjam neki? Talán az lenne a legjobb, ha nem hazudnék neki, nem a legszebb dolog.

-Te még nem tudod, de Harry bejött az öltözőbe és lesmárolt, utána meg azt mondtuk a játékosoknak, vagyis a csapattársaimnak, hogy együtt vagyunk.

Eleanor megdöbbenve hallgatta, amit mondok neki, ahogy elnézem, ő maga sem akarta elhinni, hogy ezt megtette, miközben ő azon van, hogy megváltozzon.

-Ezt miért, Louis? Miattad és a gyerekünk miatt akarok megváltozni, erre te mit csinálsz? Harryvel csókolózol! Most akkor semmibe veszel? –Érthető, hogy így ki volt borulva, én is ezt tenném. Én pedig hülye voltam és, ha visszamegyek Milánóba, tudom, mire számítsak.

Pár napig még maradtunk, ráadásul itt van mindjárt Harry szülinapja, amit meg akar ünnepelni, egy bulit fog csinálni, ahová a barátait hívja meg. Természetesen itt és nem Milánóba, addig nem is szándékoztunk visszamenni. Az meg nem érdekel, hogy edzésről lógok, az meg főleg nem, hogy miket írnak rólam az olasz újságok.

Eleanor közben túl volt már összes vizsgáján, majd február 1-én következhetett Harry szülinapja. Ezen a napon felhívott Allegri, gondolkoztam, hogy felvegyem-e, de végül muszáj volt.

-Hol a fenében vagy, mindenki téged keres! Vasárnap meccs van, te agyalágyult, te meg elsunnyogod az edzéseket? –Szinte már ordított a telefonba.

-Engem már nem érdekel ott semmi, nem megyek már vissza! –Válaszoltam neki, nagyon begurult erre.

-Hogy képzeled, a többiek dolgoznak, te meg lógsz?

-Nem maradok olyan helyen, ahol megaláznak és gyűlölnek, illetve elítélnek. –Kiabáltam vissza.

-Te meg miről beszélsz? Kik ítélnek el és miért?

-Kérdezd a játékosaidtól! –Lecsaptam a telefont, és azonnal ki is kapcsoltam, hogy senki se zaklasson.

Harry házibulit tartott, elég sok mindenkit meghívott, így estére már alig fértünk el a nappaliban, de Harry szerint, ha minél többen vagyunk, annál jobb. A társaságnak a felét nem is ismertem, de Niall és Eleanor sem, ezek szerint Harry igen.  A bulin elfajultak a dolgok bizonyos emberek között, sok volt a részeg, akik a saját hányásukban feküdtek, illetve verekedők is voltak, senki sem tudta őket leállítani, tehát kisebb rongálás is történt a lakásban. Harry azt mondta, hogy ki fogja velük fizettetni. A részegekkel senki se foglalkozott, nekem meg fájt a fejem ettől a nagy hangzavartól, pedig egy kortyos sem ittam még ma este, és nem is állt szándékomban. Semmi kedvem nem volt a bulihoz, de a barátom kedvét nem tehetem tönkre. Egy kis idő után már kedvtelenül ültem a kanapén és néztem magam elé az asztalon lévő poharakra, illetve édességekre. Kicsit elgondolkodtam a jövőmön, hogy mi lesz, ha nem megyek vissza, eljátszottam a gondolatokkal, de ezek mind csak feltételes módok. Nem is lényeges, úgysem fog az megtörténni, akármennyire is szeretném. Valaki leülhetett mellém, mert éreztem, ahogy besüpped mellettem a kanapé, ez zökkentett ki a gondolataimból, majd az illetőre néztem.

Egy csinos szőke lány telepedett le mellém, piros mini ruhájából majdnem kilátszott a formás feneke. Töltött magának egy pohárral, majd ivott belőle egy kortyot, miközben időnként rám nézett. Nem igazán kívántam a társaságában lenni, tehát legjobb lesz, felállok. Már készültem is, amikor megragadta a karom és visszarántott. Meglepetten néztem rá, mégis, hogyan képzeli ezt.

-Maradj itt, szépfiú, annyira tetszel! Lenne kedved egy éjszakához? –Nem volt már józan, az biztos és egy ilyen nővel nem fogok lefeküdni.

-Kössz, de nem. Mennem kell!

-Ne menj már el. Nem vagy rám kíváncsi?

Faképnél hagytam, nagyon erőszakos, jobb az ilyeneket lerázni. Nem sokáig lehetett nyugtom, mivel két perc múlva megint mellettem volt, hozzám dörgölte magát.

-Menj már innen! –Kissé meglöktem, hogy kopjon már le.

-Miért vagy ilyen?

-Keress mást, aki elszórakoztat.

-Hogy mersz egy ilyen jó nőt visszautasítani? –Szólt közbe egy izompacsirta, még mindig nem hiszem el, hogy Harrynek ilyen haverjai vannak.

-Ha annyira kell neked, akkor a tied lehet! –Válaszoltam neki flegmán, majd tettem egy lépést hátra, hogy ne kelljen őket hallgatnom. Megkerestem Harryt, mert már elegem volt ebből a buliból.

-Én leléptem. –Mondtam.

-Mégis hová mész?

-Haza anyukámhoz, nem megyek vissza Milánóba!

-Nem mehetsz el, maradj csak itt. Megígérted, hogy nem csinálsz hülyeséget. Inkább menj és pihenj le!

-Persze! Ebben a hangzavarban amúgy sem lehet. Szia, majd találkozunk!

Indultam kifele, becsuktam magam után az ajtót, a cuccaimat itt hagytam, nem izgatott annyira, otthon úgy van. Nem érdekelt már, hogy ki mit szól.

Gyorsan betértem egy boltba valami kaját venni, mielőtt neki indulok az útnak, azonban nagyon megbántam ezt a lépésemet, mert Gallianit pillantottam meg egy sereg testőrrel. Minek neki ennyi testőr? Jobb lesz bujkálni előle, ami sikerült is, azonban a pénztárnál sikerült elkapnia.

-Most meg vagy, kisfiú! Nem gondoltuk volna, hogy ennyire hamar rád bukkanunk. Jössz vissza velünk Milánóba!

Földbe gyökerezett a lábam, innen már nincs menekülés. Körül néztem, hátha van még remény, de nincs sok esélyem. Letettem a bevásárló kosarat, majd elkezdtem szaladni az ellenkező irányba, ők meg utánam.