12. rész

Több, mint egy hét után tudtam csak hozni a következő részt. Bocsánat, hogy így megvárakoztattalak titeket, de mostanában alig van időm írni és ezért az ihlet is nehezebben jön. A köldökös blogban vasárnap jönnek újabb képek, ahogy azt a múltkor megígértem. Bármi is történik, nem fog elmaradni. Ha elolvastátok ezt a részt, írjatok véleményt, hogy szerintetek eddig hogy alakul a történet. Köszönöm a türelmeteket!

Harry szemszöge

A táncparketten csatlakozott hozzám egy szőke hajú harminc év körüli nő és egyre jobban beleéltük magunkat.

-Hello, én Harry vagyok!

Mutatkoztam be neki, nem volt rossz nő, de annyira szép se.

-Benedetta.

-Szép neved van!

-Köszönöm! Te külföldi vagy? Mert a Harry nem olasz név.

-Angol vagyok, két barátommal vagyok itt és az egyiknek a barátnőjével.

-Az fasza!

Ezután leültünk az asztalhoz, Niall megvártam, így bemutattam őt is Benedettának, örültek a találkozásnak.

-Nem túl idős ez a nő?

Súgta a fülembe Niall.

-Ma estére jó lesz!

Benedetta és én döntöttük magunkba az italt, miközben hangosan nevetgéltünk. Még jól is éreztem volna magam, ha Niall nem pofázott volna bele folyton, miközben a karomat rángatta, hogy hazavigyen. Természetesen nem hagytam magam, mindig leráztam magamról a kezét.

-Bocsi Niall, de mi most lelépünk! Találkozunk reggel otthon! További jó szórakozást!

-Harry, nem mehetsz el ezzel a nővel! Ki tudja, lehet, hogy férjnél van és gyerekei is vannak!

-Jaj, hagyjad már, te annyira pesszimista vagy, mindenben a rosszban látod! Na szia, ír barátom, remélem nem tettem tönkre az estédet!

Ezzel el is mentünk az ír barátomat ott hagyva. Elmentünk egy hotelba, kivettünk egy szobát, majd felmentünk.

-Ide most minek jöttünk?

Kérdezte Benedetta. Talán azért, mert nagyon megtetszett nekem és magamévá akarom tenni. Nem válaszoltam neki, hanem közel mentem hozzá és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk és hamarosan lekerült rólunk minden ruha és anyaszült meztelenül szerelmeskedtünk az ágyban.

Eleanor szemszöge

Lucával napközben az állatkertben voltunk, szerencsére a két jó madár nem vett minket észre. Este elmentünk bulizni, ittunk, majd felmentünk egy hotel szobába, ahol szeretkeztünk egymással. Nem ez volt a szándékom, de megint a fejembe szállt az alkohol, de most valószínűleg emlékezni fogok rá, nem úgy, mint eddig. Nem érdekel Louis, úgy érzem már nem függök tőle, így azzal fekszem le, akivel akarok és jelenleg Luca nagyon tetszik nekem. Ezen az este nem érdekelt, hogy családja van. Részegen eléggé nagy baromságok jutottak az eszembe, méghozzá az, hogy ha sikerül tönkretennem a házasságát, akkor végleg az enyém lesz és a két kis pisis az anyjánál lesznek. Józanul már másként gondolkodtam.

Louis szemszöge

Nagyon el voltam keseredve, amikor megláttam azt az újságot. Most biztosan mindenki rólam beszél és engem elemezget, ami egyáltalán nem tetszik nekem. Nem volt kedvem sehová se menni, mert gondolom ha valaki meglát, akkor elkezdenek kibeszélni és kinevetni, azt meg most nem tudnám elviselni. Gyorsan hazamentem, és ha valaki jött velem szemben, akkor elkerültem az illetőt, nehogy meglássanak. Mikor hazaértem, dühösen a szobámba vonultam. Niall és Harry szerencsére tudták, hogy ilyenkor nem lehet hozzám szólni, így békén hagytak. Egészen estig ott kukkoltam és képtelen voltam bármit is csinálni, csak feküdtem az ágyban, de nem aludtam el. Járkálás és ajtó csapkodást hallottam, utána meg teljes csend uralkodott el a házban: elmentek. Már hiányzott nekem a teljes nyugalom, végre nem hangoskodik senki és reméltem, hogy senki se fogja megtörni ezt a csendet.

Közben elaludhattam, mert mikor kinyitottam a szemem, már világos volt odakint, én meg utcai ruhában feküdtem az ágyban. Fürdés és fogmosás nélkül feküdtem le aludni. Felkeltem két percen belül, majd a konyhába ballagtam, ahol egyedül Niall volt, aki már jó ízűen reggelizett.

-Szia, hol vannak a többiek?

Kérdeztem.

-Harryvel tegnap este elmentünk bulizni és ott felszedett magának egy harmincas nőt.

-Gratulálok neki!

Harry mindig szeretett flörtölni a nála idősebb nőkkel, úgy látszik itt is talált magának egyet.

-Elmentek valamerre, ezért nem jött haza. Eleanort felhívtam és azt mondta, hogy a barátnőjénél alszik.

Eleanor egyre többször csavarog el, kezd gyanússá válni. Lehetséges, hogy egy másik férfi van a dologban, de ennek hamar utána járok és ha megcsal, akkor kiverem a balhét. Lehet, hogy már nem vagyok belé szerelmes, de akkor sem szeretem, ha félrevezetnek és ha becsapnak.

-Eleanorral elhidegültetek egymástól? Mostanában mindig elmegy és alig van otthon. Neked nem furcsa ez?

-De.

Letudtam ennyivel, nem akartam erről beszélni tovább. Evés után felálltam, elkezdtem készülődni, mert egy óra múlva jelenésem van az orvosnál, hogy kivizsgálja milyen súlyos a sérülésem és, hogy mennyi kihagyás vár rám. Kedden lesz a Bajnokok Ligája és majdnem biztos, hogy ki fogok maradni a keretből.

Eleanor szemszöge

Rettenetes fejfájással ébredtem, ami a másnaposság miatt van. Megint sokat ittam, de valamivel kevesebbet, mint előző alkalommal, mert most emlékszem mindenre, ami az éjjel történt: lefeküdtem Lucával, amit már rettenetesen bánok. Itt fekszik mellettem meztelenül, csak egy vékony takaró volt rajta, ahogy rajtam is. Kicsit megrángattam a kezét, hogy ébredjen fel.

-Mi történt az éjszaka?

Kérdezte álmosan.

-Nem emlékszel? Bulizni voltunk, itt kötöttünk ki! Igazán sajnálom, nem akartam!

Felültem, továbbra is takartam magam a paplannal.

-Ne sajnáld, már az enyém vagy!

-Amíg nem válsz el, addig nem lehet köztünk semmi! Ezt már megmondtam! Most is csak azért történt meg, mert túl sokat ittam. Sajnálom! Most szólok, hogy nekem holnap Manchesterbe kell mennem egy hétre, mert egyetemre járok, de próbálok minél előbb visszatérni hozzád!

Közben megsimogattam borostás arcát, fogalmam sincs hány napja nem fogott borotvát a kezében, nagyon nem áll jól neki ez, de nekem ebbe nincs beleszólásom. Felálltam, összeszedtem a tegnapi ruháimat, majd elvonultam a fürdőbe felöltözni, de előbb lezuhanyoztam. Mikor kész lettem, elköszöntem Lucától és már mentem is hazafelé.

Harry szemszöge

Benedettával nagyon jó éjszakán vagyunk túl, de sajnos közben meg kellett tudnom, hogy férjnél van és van két kislánya is. Na de ez nekem nem akadály, elmondása szerint kezd kiszeretni a férjéből és a szex sem a régi már közöttük, aminek kifejezetten örülök, mert komolyan tetszik nekem. Bár lehet, hogy ő csak egy taknyos kisfiúnak tart, de bánja a fene. Ő kelt fel hamarabb, összeszedte a ruháit és elvonult a fürdőbe átöltözni. Ideje lenne nekem is kelni és felöltözni, így is tettem és mire kijött, addigra már rajtam volt az összes ruhám.

-Haza kell mennem, nem szabadott volna itt aludnom, mert a gyerekeim keresnek már biztosan.

-A férjed már nem is számít?

A biztonság kedvéért rákérdeztem, bár tudom, hogy ő nem gondolja velem komolyan, ami egy kicsit elkeserített, mert szívesen összejönnék vele.

-Nem igazán, ő sem jár haza mostanában, olyankor bébiszittert fogad fel, biztosan most is így történt.

Mikor hazaértem, Eleanor is ebben a percben jött meg egészen véletlenül.

-Szia Harry!

-Szia! Te hol voltál?

-Csak az egyik barátnőmnél aludtam. Na és te?

-Én a buliban felszedtem egy harminc éves nőt, marha jó party!

-Gratulálok neked! Niall?

-Otthon van, menjünk be!

Benyitottunk és valóban ott volt és nézte a kanapén ülve a bugyuta rajzfilmjét, amin mindig hangosan szakadt.

-Szia Niall!

-Sziasztok! Titeket is látni?

-Tudod, hogy én bulizni voltam, Eleanor meg egy barátnőjénél aludt.

Szerintem Eleanornak van egy másik pasija és nem igaz, hogy Louis ezt nem veszi észre, vagy csak nem akarja, annyira elvakult szegénykém. Ha velem képes volt őt megcsalni, akkor mással is ugyanúgy megteszi lelkiismeret-furdalás nélkül. Jól ismerem őt, elég sok pasas ágyában megfordult ám, Louis ezt nem tudja, Niall is csak egy részét, azt amikor velem volt. Ha meg kitálalok neki, akkor tuti én is belekeveredem és nem hiszem, hogy valaha megbocsátana nekem.

Louis szemszöge

Az orvos megvizsgált és szerinte legalább egy hónap kihagyás vár rám, ha nem több. Nem örültem neki, mert így lehet elvesztem a jó formám, de remélem nem így lesz. Tudom, hogy nehéz jól visszatérni egy hosszabb sérülésből, tavaly is ugyanez a térdem sérült meg és akkor három hónapot hagytam ki. Mivel nem vehettem részt az edzésen, így hazamentem és két hét múlva kezdhetem meg a külön edzéseket, és majd fokozatosan csatlakozom majd a többiekhez.

Mikor hazaértem, mindenki otthon volt, ami mostanában elég ritka eset. Eleanor átölelt, meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem. Nem akartam hazudni neki, nem lenne az őszinte.

-Mi a baj, drágám?

Kérdezte szomorúan.

-Semmi, csak herpeszem van.

-Na, de a múltkor is ezt csináltad! Ám holnap Manchesterbe kell mennem a suli miatt, de igyekszem minél előbb visszatérni hozzád.

-Remek, akkor elkísérlek, mert úgy is sérült vagyok!

Rámosolyogtam, de amikor közöltem vele, hogy elkísérem lefagyott a szájáról a mosoly, nagyon komolyan és aggódva nézett rám. Nem minden oké nála, de kiderítem, hogy kivel csal meg.

-Nem is örülsz neki?

-Dehogynem! Nagyon hiányoznál, ha nem jönnél!

Előtte még felhívom Adamet, hogy ma este menjünk el bulizni. Mindig vevő az ilyen dolgokra. Nem tudhatják meg, hogy vele megyek el, azt hazudom, hogy egy csapattársamnál alszom. Így is tettem, simán elhitték, ahogy Eleanornak, hogy egy barátnőjénél.

A buli előtt megfürödtem, tiszta ruhát húztam majd elköszöntem a többiektől és indultam is a megbeszélt helyre. Adam már ott várt rám az autójával, be is szálltam.

-Hogy hogy kocsival? Ez azt jelenti, hogy nem fogsz inni?

-Dehogynem, taxival fogunk hazajönni, tehát ne aggódj! Így mindketten ihatunk, amennyit csak akarunk.

-Jó, nem akarom halál részegre inni magam!

-Pedig az a jó buli! Majd megtudod, ha kipróbálod! Azt hiszem tavaly szenteste az exemmel úgy leittuk magunkat, hogy verekedésbe keveredtünk, majd a dutyiban kötöttünk ki, így marha jó karácsonyunk volt, de szerencsére másnap kiengedtek minket.

-Az igen. Pont szenteste? Furcsa, mert akkor a családdal szokás lenni és Szilveszterkor kell inni.

-Mi már csak ilyenek voltunk, de tanultunk az esetből.

-De azért le akarod magad inni halálosan.

-Csak vicceltem!

Miközben beszélgettünk, észre sem vettem, hogy már megérkeztünk. Olyan helyre vitt, ahol eddig még soha nem voltam.

-Ez a környék legjobb meleg bárja. Imádni fogod!

Ha itt engem meglátnak, nekem végem. Nem tehetem be a lábam egy meleg bárba, lehet vannak ott milan szurkolók is és akkor megszívtam.

-Inkább menjünk máshová!

-Miért? Nem értelek.

-De ha meglátnak, annyi a karrieremnek! Ezt te is tudod és megérthetnéd!

-Ugyan már! Nem fognak megismerni. Adjak egy parókát?

-Az jó lenne!

Elővett egy idétlen pink színű derékig érő parókát. Ilyet az életben nem vennék fel, de most meg kellett tennem, ha álcázni akarom magam.

-Az arcodat meg nem igazán fogják nézni, szinte sötét van bent és nem veled fognak foglalkozni.

-Remélem. Na induljunk!

Kiszálltunk, majd indultunk a bejárat felé, de ott megállított minket a biztonsági őr.

-Személyit kérek!

-Már harminc is elmúltam!

Mondta Adam, de a biztonsági őr ragaszkodott hozzá, hogy adjuk oda neki.

-Nem baj, ez szabály!

Végül odaadtuk neki, majd beengedtek minket. Mikor beléptünk, annyira már nem éreztem magam rosszul a rózsaszín parókában, mert voltak nálam sokkal rosszabbak is, így nem leszek vele feltűnő. Adam az egyik asztalon talált egy arany színű parókát, amit magára húzott.

-Hogy rajtam is legyen valami! Akkor táncoljunk! Tudod hogy kell?

-Inkább mutasd meg!

Beállt a táncparkettre és elkezdte nagyon erotikusan rázni a csípőjét és körözött is vele, teljesen magával ragadott a tánca. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy más férfiak ezért rátapadtak, ezért én is odamentem, magamhoz szorítottam Adamet, hogy éreztessem velük, hogy ő csak az enyém és le lehet róla szállni, de úgy tűnik nem jutott el az agyukig.

-Nem értitek? Ő az enyém, el lehet kotródni, idióták!

-Jól van, csak meg ne pukkanj, te ostoba! Te közel sem vagy olyan szexi, mint a párod!

Ezzel el is húztak, de ez akkor is szarul esett, utánuk akartam menni de Adam magához szorított.

-Jól megmondtad azoknak a barmoknak! Ha keménykedni akarsz, akkor viseld is el, ha visszaszólnak.

-Jó, rendben! Felejtsük el!

Mégsem tudtam kiverni a fejemből, amit az előbb mondtak, mert sajnos igazuk volt: nem érhetek Adam nyomába, mert ő valóban vonzó és olyan kisugárzása van, hogy annak senki sem tud ellenállni. Míg én egy senki vagyok, aki rókázik a pálya szélén és most minden Milan szurkoló erről beszél. Átkaroltam Adam nyakát, vagy tíz centivel volt magasabb nálam, ezért nyújtóznom kellett, hogy elérjem, miközben ő a derekamon karolt át. Egy darabig így voltunk, amikor Adam egyszer csak elkapta a nyakam és szívni kezdte, ami nagyon fájt. Ellöktem magamtól, majd adtam neki egy nagy pofont.

-Ez fájt, te szadista állat!

-Sajnálom!

Az italpulthoz szaladt és ott egy számomra ismerős fiú rámászott Adamre, amiért engem elöntött a düh.

11. rész

Íme a következő rész, ha tetszett vagy nem, hagyj itt egy komit lécci. Köszi. A következő nem tudom mikor jön, talán a jövő héten valamikor, igazából nincs kitűzve időpont, amikor kész lesz.
Nyílt egy másik blogom, ami Louis köldökéről szól, ide kattintva megtaláljátok.

El Shaarawy szemszöge

Reggel, amikor felkeltem és tükörbe néztem, láttam, hogy a hajam szanaszét áll és így nem láthat meg senki, tehát gyorsan be kell lőnöm a tipikus El Shaarawy frizurát, amit sokan menőnek és egyedinek tartanak és már a szurkolók körében is láttam, hogy néhány kisebb vagy nagyobb gyerek lekoppintotta az én híres frizurámat. Meg is csináltam a hajam, megborotválkoztam, majd felöltöztem, ugyanis ma szabad nap van, nincs edzés és Mattia-val fogok lógni ma, aki tíz percen belül mindjárt itt van. Nem sokára kopogást hallottam, beengedtem a barátomat.

-Hová megyünk ma?

Kérdezte.

-Fogalmam sincs, majd kitaláljuk együtt.

-Tudod mire gondoltam, haver? Mi lenne, ha nem csak ketten mennénk?

-Kit akarsz meghívni? Nyugodtan hozhatod a barátaidat amúgy, engem nem zavarnak.

Válaszoltam, mondjuk örültem is neki, hogy egy nagyobb társasággal megyünk.

-Nem a haverjaimra gondoltam, hanem az angol srácra, legalább érezné, hogy valaki foglalkozik vele.

Közben beleittam a reggeli narancslevembe, de a hír hallatán kiköptem, mert rám jött a röhögő görcs.

-Tönkre akarod tenni ezt a csodálatos napot a társaságával? Ne csináld már!

-Most miért utálja mindenki? Ezért ilyen, mert mindenki sértegetni és ha elhívjuk, akkor örülni fog neki gondolom.

-Jó, legyen! De ha kellemetlen lesz a társasága, én kiosztom.

-Úgy legyen. Akkor fel is hívom.

Tárcsázta is, és igent mondott a találkára. Megbeszéltünk egy helyet és egy időpontot, ahol összefutunk vele.

Louis szemszöge

A telefoncsörgésre ébredtem fel, nem foglalkoztam hol vagyok, hanem azonnal felvettem. Mattia volt az, akivel még az első napon számot cseréltünk. Ő rendes volt velem, ezért elfogadtam a meghívását. Azt mondta, hogy a Fáraó is ott lesz, hát igen, ő El Shaarawy, csak az egyiptomi származása miatt ráragadt a fáraó becenév, mindenki így szólítja már. Mikor letettem a telefont, csak akkor döbbentem rá, hogy nincs rajtam egy takarón kívül semmi és Adam fekszik mellettem. A fenébe is, pedig megmondtam neki, hogy abba kell hagynunk ezt az egészet és csak azért is lefeküdtem vele már másodjára. Bár visszaemlékezve ez is csodálatos volt. Adam egy csodálatos meleg férfi, aki fel meri vállalni saját magát ellentétben velem és nem érdekli őt az emberek véleménye, miközben én meg azon paráztam, hogy talán kiderül a vele való kapcsolatom és mindenki hátat fordítana nekem. Ezek mellett meg ketté törne a futball karrierem és azon lennének, hogyan tudnának minél jobban kikészíteni. Ezért kell titokban maradnia, de Eleanorra szakítanom kell, mert már nem szeretem őt. Felkeltem az ágyból, gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, Adam még aludt, nem is állt szándékomban felébreszteni, hanem gyorsan leléptem minden szó nélkül. Elmentem a megbeszélt helyre, ahol a két csapattársam már várt rám.

-Szia, végre itt vagy!

Mondta a Fáraó.

-Bocsi a késésért, csak még aludtam, amikor felhívtatok.

-Semmiség. Induljunk.

Kocsival voltak, azt akarták, hogy én üljek hátra, nem volt kifogásom ellene, így hát beültem oda.

-Hová megyünk?

Kérdeztem.

-Az állatkertbe.

Válaszolt Mattia, jó programnak bizonyult. Teljesen mindegy volt hová megyünk, már annak is örültem, hogy egyáltalán meghívtak magukkal, így már nem éreztem magam annyira elveszettnek, mint eddig. Eddig azt hittem mindenki utál engem, pedig ez nem így van, attól, hogy van egy pár ember, akiknek nem vagyok szimpatikus. Velük meg nem kell foglalkozni, vannak akik bírnak és ez a lényeg.

Nem sokára ott is voltunk, megvettük a belépőt és megnézegettük az állatokat. Nem éreztem magam annyira jól, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzeltem. Ők ketten elvoltak egymással, én meg mintha ott se lettem volna, levegőnek néztek, ezért jobbnak láttam meghúzódni a háttérben, biztosan útban vagyok nekik és csak azért hívtak el, hogy ezt tegyék velem. Nevetségesnek éreztem magam, amiért besétáltam a csapdájukba, nem mentem már utánuk, mert nem vagyok kis pincsi kutya, aki oson utánuk, közben meg észre sem vesznek. Nem szóltam semmit és elmentem.

De Sciglio szemszöge

Elvoltunk az állatkertben, szinte csak a Fáraóval beszélgettem és fogalmam sincs, hogy Louis miért nem csatlakozott be, lehet nem tudott hozzá szólni a témáinkhoz, így inkább a háttérbe szorult. Mire észbe kaptam, addigra már nyoma veszett.

-Héj, Fáraó! Hol van az angol srác?

Kérdeztem a barátomat, mire ő is körbe nézett, de sehol sem volt már.

-Nem tudom, biztos elment. Ne foglalkozzunk vele!

-De elhívtuk és azt akartam, hogy ő is beilleszkedjen. Nem figyeltünk rá, azért ment el.

-Ez egy idióta, ne foglalkozz vele! Nem véletlenül utálja mindenki.

Talán igaza van, tényleg egy nehéz eset a fiú, ezért se foglalkozik vele senki. Nekem van túl jó szívem, hogy foglalkozni akartam vele, hogy ne érezze magát pocsékul, de ha szó nélkül lelép, azzal nem tud mit kezdeni az ember. Tényleg jobb, ha nem foglalkozunk vele. Kettős érzéseim támadtak vele kapcsolatban: egyszer egyetértettem a többiekkel, hogy egy idióta, aki azt se érdemli meg, hogy szóba kerüljön, máskor meg sajnáltam, amiért átéltem a helyzetét. Belegondoltam, hogy mi lenne, ha a helyében lennék, én is ugyanígy érezném magam: egy selejtnek, akire senki se kíváncsi. Szinte biztos voltam benne, hogy ezt érzi, tehát kötelességemnek éreztem felhívni.

-Mit csinálsz?

Kérdezte a Fáraó.

-Felhívom. Nagyon pocsékul érezheti magát. Biztos azért ment el, mert rá sem néztünk. El tudom képzelni, hogyan érezheti magát ilyenkor.

Louis szemszöge

Csörgött a telefonom, miközben gyalogoltam hazafelé, Mattia hívott, felvettem és közöltem vele, hogy hazajöttem.

-Mi bajod van?

Kérdezte.

-Szerinted? Rám se néz senki, mindenki csak szórakozik velem! Nem érdekel senki!

Lecsaptam, nagyon rosszul esett, hogy ezt csinálják velem. Biztosan nevetnek rajtam, de nem tud izgatni. Csak ekkor vettem észre, hogy tegnap óta volt egy csomó nem fogadott hívásom Eleanortól, Harrytól és Nialltól. Jut eszembe, semmilyen életjelet nem adtam magamról a meccs óta. Beléptem az ajtón, ekkor Harry és Niall tekintetével találkoztam, akik megdöbbenve néztek rám.

-Te meg hol voltál?

Kérdezték savanyúan.

-Egy barátomnál aludtam, már ezt se szabad?

Nem volt nálam egy darab táska sem, mivel azt a kocsiban hagytam, és gyalog jöttem haza, de hát most nem tudott ez nagyon izgatni.

-Neked meg mi bajod van? Nem a régi vagy, az tény!

Jelentette ki Harry, és igaza is van, csak sajnos nem akartam elismerni, még magamnak is nehezen ment.

-Inkább ti változtatok! Nem tudom mi bajotok van! És Eleanor? Sosem látni.

-Elment találkozni egy barátnőjével és leszar ő is téged. Nem foglalkozol vele és nagyon szarul esik neki. Üzeni, hogy elege van belőled.

Megvontam a vállam, nem tudott senki sem izgatni. Nem tudom mi van velem, mert tényleg más voltam régebben. Talán ez az undorító csapat változtatott meg ennyire? Vagy az, hogy beleszerettem egy férfibe? Esetleg mindkettő miatt? Elindultam a szobám felé, a műanyag galambom az ágyamban pihent, felvettem onnan és magamhoz öleltem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam.

Tíz percen belül valaki kopogtatott az ajtómon, ekkor gyorsan letöröltem a könnyeimet, Kevint a takaró alá dugtam.

-Ki az?

-Én vagyok az Harry! Bemehetek?

-Igen, persze!

Benyitott és leült mellém az ágyra, majd a kezét az enyémre helyezte, ami miatt furcsa érzésem támadt, magam sem tudtam, hogy mi ez, de amióta megláttam a meztelen hátsóját, teljesen össze vagyok kavarodva és még ott van Adam is, akit szeretek.

-Mi a baj?

Szemeiben aggódást véltem felfedezni, nem válaszoltam neki, csak mélyen a szemeibe néztem és ő is ezt tette, miközben várta, hogy megszólaljak.

-Sírtál? Látom, hogy sírtál, ne próbáld letagadni!

Nem tagadhattam, hiszen ő az aki a legjobban ismer, előle nem titkolhatok el semmit. Nagyon bizalmas barátok voltunk, de amióta Milánóba költöztem, egy kicsit eltávolodtunk egymástól.

-Ne mondd el senkinek!

Kértem.

-Jó, de mi a baj? Bántottak?

-Egy szaralak vagyok, Harry! Persze, hogy utálnak, nem hiába!

Nem mondhattam el neki, hogy beleszerettem egy srácba, csak kiröhögne és elveszteném az összes barátomat. A helyzet az, hogy Harry iránt sem vagyok közömbös, nagyon tetszik nekem, mint férfi. Gáz vagyok, ugye?

-Miért? Mit tettél, amiért megutált mindenki?

Szorosan magához ölelt, ami nagyon jól esett nekem, el sem akartam őt engedni. Nem mondtam neki semmit, hanem elbőgtem magam. Gyenge vagyok és sebezhető.

Harry szemszöge

Kötelességemnek éreztem, hogy megvigasztaljam Louist, mivel annyira látszik, hogy valami bántja a lelkét. Amikor megöleltem, annyira furcsán viselkedett: elkezdett sírni és el sem akart engedni. Annyira szorosan ölelt, hogy még levegőt is alig kaptam. Próbáltam leszedni magamról, de semmi esetre sem akart elengedni. Louis egyre furcsább. Felálltam az ágyról, hogy engedjen már el végre.

-Úristen! Mi a franc ütött beléd? Engedj már el!

Ellöktem magamtól, el akartam szaladni, de lefogott. Már kezdtem félni tőle. A pulcsimba temette az arcát és megállás nélkül sírt.

-Elvigyelek pszichológushoz?

Kérdeztem kissé keményebben, de semmi. A fenekemre tette a kezét és simogatni kezdte, ekkor én megfogtam és leszedtem onnan, mert nagyon zavaró volt már.

-Louis, neked elment az eszed! Majd szólj, ha lehiggadtál, mert ezt nem bírom tovább! Bocsánat!

Kimentem és rá csuktam az ajtót. Leültem Niall mellé a kanapéra, aki épp egy idióta rajzfilmet nézett, amin szakadott.

-Na mi volt?

Kíváncsiskodott, egy darabig gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki. Nem hiszem, hogy Louis örülne neki, hiszen tudom, hogy milyen, viszont Niall is a barátunk.

-Semmi extra, Louis megőrült.

-Ezt meg hogy értsem?

-Sírt, miközben szorosan magához ölelt, aztán el sem akart engedni. Mostanában nagyon furcsán viselkedik.

-Ez tényleg furcsa.

-Azt mondogatja, hogy ő milyen szarember és ezért őt mindenki utálja.

-Ki kéne mennünk egy edzésre, hogy lássuk mi folyik ott.

-Egyetértek.

Eleanor szemszöge

El kell hódítanom Lucát, ma direkt a legszexisebb ruháimat vettem fel, hogy le se tudja venni rólam a szemét. Megbeszéltünk egy találkozót, bár az előző napi esetet nem felejtette el egy könnyen.

-Mi a fenét akarsz? Minek kellett találkoznom veled?

-Azt mondtad szóljak, ha egy kis kalandra vágyom!

Kihívóan viselkedtem, a melleimet is kitettem miatta és szemmel láthatóan folyamatosan oda pillantott, tehát ezt már sikerült elérnem.

-De a tegnapi viselkedésed felháborító volt!

-Nézd el nekem, kérlek!

Könyörögtem neki és csábítóan rámosolyogtam, aminek nem tudott ellenállni.

-Végül is te nem akartál bulizni!

Folytattam, mire beadta a derekát.

-Oké, elnézve! Akkor mit csináljunk?

-Menjünk el az állatkertbe!

-A kívánságod számomra parancs, hercegnőm!

Elmentünk az állatkertbe, azonban ott ismerősöket véltünk felfedezni: Luca két csapattársát, de szerencsére nem vett minket észre.

-Baj, ha észre vesznek minket?

-Hogy ne lenne baj? Te Louis nője vagy és nekem meg van családom!

Louis szemszöge

Nem bírtam tovább otthon maradni, kiszaladtam az utcára, nem érdekelt, hogy ott van Harry és Niall, akik csak értetlenül bámultak rám, miközben átszaladtam a nappalin, majd magam mögött erőteljesen becsaptam az ajtót. Elmentem egy újságos mellett, de ott megakadt valamin a szemem. A sport újság címlapján volt rólam egy kép, ahol épp kiadom a taccsot és ez a szöveg volt felette: „Louis Tomlinson a tegnapi meccsen rosszul lett, majd a pálya szélén kiadta a taccsot, miután ellenfele felrúgta a pályán és a térdét fájlalta”

Felháborító, most nagyon megalázva éreztem magam. Ha odamegyek megvásárolni, azonnal fel fog ismerni és ki is röhögnek, mivel a címlapon vagyok. Olyan gyorsan húztam el onnan a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam.

Harry szemszöge

Ma este bulizni volt kedvem, mivel Niallal egész nap otthon rohadtunk a tévé előtt.

-Menjünk már el bulizni!

Vetettem fel az ötletet.

-Louis hol van? Remélem nem esik semmi baja? Eleanor meg reggel óta nincs itthon. Lehet szeretője van!

-Szard le!

Mikor megérkeztünk, elfoglaltunk egy asztalt, majd rendeltünk magunknak piát. Először jól leisszuk magunkat, utána megyünk csak a táncparkettre. Amikor a pincér kihozta, csak én kezdtem el inni, Niall egy kortyot sem akart belőle lenyelni, így nekem adta. Táncolni se volt kedve, így egyedül mentem, gondoltam majd úgy is csatlakozik hozzám valami jó csaj. Majdnem így lett, mert végül egy harminc év körüli szőke hajú nővel táncoltam.

10. rész

Végre elkészültem az új résszel, kérem, aki teheti az kommenteljen, mert örülnék a visszajelzéseknek. A szavazásban meg a többség arra szavazott, hogy ratyi a történet. Valaki leírná, hogy miért tartja annak? Köszi.

Louis szemszöge

Le kellett cserélni, mivel megsérültem és annyira nagy fájdalmam volt, hogy a pálya szélén ki kellett adnom a taccsot mindenki szeme láttára. Valószínűleg holnap ezekkel lesz tele az újság, eléggé kellemetlen lesz.

-Jól vagy?

Kérdezték a többiek, akik a pálya mellett voltak, jöttek oda orvosok is.

-Igen, nincs semmi bajom!

Nem egészen volt így, mert utána nagyon megszédültem, majd egyszer csak minden elsötétült előttem.

Legközelebb csak az öltözőben nyitottam ki a szemem az összetolt padokon feküdve, de így is mindenből duplán láttam, így azt hittem, hogy két orvos vesz körül az egy helyett.

-Minden rendben van, Tomlinson úr?

Kérdezte halkan.

-Igen, de maguk kicsodák?

-Akkor ezek szerint nincs túl jól, mert egyedül vagyok, maga meg többes számban beszél! Valószínűleg nagyon szédül, ezért lát belőlem kettőt. Feküdjön még ott, amíg el nem múlik, körülbelül egy negyed óra, addigra a meccsnek is vége lesz.

Kikaptunk 1-0-ra, hamarosan jöttek is a többiek az öltözőbe, addigra felültem és én is elkezdtem átvenni a ruháimat. Feleslegesnek tartottam, hogy lezuhanyozzak, mivel olyan kevés időt töltöttem el a pályán, hogy meg sem izzadtam, így legalább időt spórolok meg. Hamarabb is készültem el, mint a többiek, eszem ágában sem volt megvárni bárkit is, így hát köszönés nélkül akartam volna távozni, ha páran nem jönnek nekem.

-Te mekkora egy barbár vagy már, szerencsétlen Luca miattad sérült meg! Úgy látszik te az ellenféllel vagy!

Beszólt valami fekete fickó, azt hiszem Constant volt a neve, ő is nagyon ellenszenves nekem, de ez kölcsönös.

-Nem tűnt fel nektek, hogy ő jött át az én oldalamra? Ezt bezzeg senki sem veszi észre, hogy milyen rohadt béna egy játékos az!

Visszaszóltam nekik ingerülten, majd magam mögött becsapva az ajtót távoztam, mert már teljesen ki voltam tőlük. A buszmegálló felé mentem, ugyanis én amióta itt vagyok, busszal járok, mert nincs autóm. A csapat nagymenői ki is röhögnének miatta, de hol érdekel az engem, mikor ez csak ideiglenes állapot. A buszra várva egy autó állt meg a parkolóban és a szőke hosszú hajú csapatkapitányunk szállt ki belőle, ha jól emlékszem Ambrosini a neve. Vajon miért szállt ki? Nincs erre fele semmi sem, amiért meg kéne itt állnia. Kételkedtem abban, hogy talán miattam állt meg, ugyanis ki a fene kíváncsi egy olyan emberre, amilyen én vagyok? Engem csak utálni lehet. Tévedtem, mert felém vette az irányt és egyre jobban közeledett, miközben le sem vettem róla a szemem.

-Szia!

Köszönt.

-Szia! Mit keresel itt? Mit akarsz tőlem?

Kérdeztem kissé flegmán, mert nem számítottam tőle jó dolgokra. Biztos azért jött, hogy leüvöltse a fejem.

-Nyugodj meg! Jó szándékkal jöttem.

Nem gondoltam volna, hogy ebből a csapatból valaki jót akar nekem, azt hittem mindenki utál és mindenáron keresztbe akarnak nekem tenni.

-Nem hittem volna, hogy valaki jó hozzám, engem mindenki utál!

-Ez baromság. Láttam, hogy mi történt és bizonyára idegesít téged, hogy mindenki Lucát védi, pedig az ő hibájából történt ez az egész. Ő egy béna játékos és a tökünk ki van vele. Amennyit láttalak játszani, az alapján te bőven lepipálod őt.

Jó volt ezt hallani, legalább egy kicsit visszajön az önbizalmam, mert amióta itt vagyok, egyre kevesebb van belőle. Hiába dicsér Allegri, ha a játékos társaim lehordanak.

-Tényleg így gondolod?

Kérdeztem félénken, ő erre átkarolt engem és közelebb húzott magához.

-Ha valami van, hozzám fordulhatsz! Én vagyok a csapatkapitány, meg mi öregek nem fogunk veled gecizni, mi már kinőttünk ebből és kötelességünk felkarolni a fiatalokat, majd átadni nekik a helyet. Rám számíthatsz! Sajnos az előző szezon végén ment el egy csomó öreg, tőlük biztos sokat tanultál volna. A mostani fiatalok között sokan nem tudja mi az alázat, de úgy tűnik, hogy te igen, hiszen nagyon sokat dolgozol és jól is megy. És látod, Allegri becserél téged, mert látja rajtad az alázatot. Ez egyenes út a kezdőig, meglátod, ha így folytatod, akkor stabil kezdő válhat belőled.

Igaza van teljesen, csak akkor válhat belőlem valaki, ha továbbra is küzdök a helyemért és nem szabad foglalkozni az utálkozókkal. Könnyű mondani, de megtenni már annál nehezebb, de muszáj vagyok, hogy a sok nagyképű csapattársam lássák, hogy sokkal jobb vagyok annál, mint amilyennek gondolnak, így nem sokáig fognak velem szórakozni. Nem nekik akarok megfelelni igazából, hanem saját magamnak bizonyítani, hogy egyre magasabb szintre emelkedjek fel.

-Köszönöm, legalább valakitől kapok még biztatást!

-Nincs mit. Ne vigyelek haza, fölösleges itt ácsorognod a buszra várva. Hogy hogy nincs autód?

-Otthon hagytam. Mindegy, mert jó nekem így is.

-Dehogy jó. Hazaviszlek! Szállj be!

-Köszi, rendes vagy!

Megindultunk az autó felé, valahol odébb parkolt le a buszmegállótól. Ambro a zsebéből kivette a kocsi kulcsot, amin megnyomott egy kis gombot az autója felé tartva, ami villogott, jelezve, hogy már nyitva van. Már szálltam volna be és fel sem tűnt volna, hogy a rossz oldalt választottam, ha Ambro nem szól rám.

-Én vagyok a vezető!

Akkor esett csak le.

-Elnézést, elfelejtett, hogy itt fordított közlekedés van!

Át is sétáltam a másik oldalra.

-Inkább nálatok van minden fordítva.

Mosolygott, majd el is indultunk. Néztem kifelé az ablakon, az egyik utcában láttam azt a férfit, aki tetszett nekem és le is feküdtem vele.

-Állj meg!

Pedig nem akartam, de ösztönösen kimondtam ezt a mondatot, mert látni akartam és most nem tudom mihez kezdjek. Ha Ambro látni fogja, akkor hamarosan mindenki rájön a tettemre, amit nagyon szégyenlek.

-Köszönöm, hogy elhoztál!

-Itt laksz?

Kérdezte meglepetten.

-A következő utcában, de tudom, hogy itt neked le kell fordulnod, ezért nem is tartalak fel.

Kissé ideges voltam, hiszen semennyire sem voltam abban biztos, hogy ő arra fog menni, mint amire gondoltam.

-Mitől vagy ilyen zaklatott?

Meg volt lepődve, mert gondolom nem tudhatta, hogy hirtelen mi bajom lett, azt csak én tudhatom és senkinek sem adom tudtára, főleg nem egy ilyen kínos esetet, mint amilyen ez. Nem válaszoltam neki, csak kiszálltam és elköszöntem tőle.

-Köszi a fuvart!

-Nincs mit barátom! Ha gondolod minden alkalommal elviszlek! Szia!

-Szia!

El is ment, de nem oda kanyarodott be, hanem ment egyenesen tovább a házam felé. Szerencsére nem tudja hol lakom, így remélem nem kezd el gyanakodni. Szaladtam a fekete hajú férfi felé, aki hamarosan meg is fordult, így észrevett engem, ami mosolygásra késztette.

-Téged is látni?

Kérdezte.

-Csak miattad szálltam ki az autóból, mert látni akartalak és, hogy megköszönjem a múltkori esetet. Jó hülye voltam akkor, hogy elszaladtam.

-Semmi baj, elhiszem, hogy ideges voltál és ha valami gondod van, akkor nyugodtan szólj nekem és azonnal rohanok is. A nevedet még mindig nem tudom és te se az enyémet.

Azt hittem rájött ki vagyok, mert megtalált az edző pályán, de akkor ezek szerint csak véletlen vehetett észre. Továbbra sem akartam neki bemutatkozni, mert félek, hogy bajom lehet belőle.

-Jobb, ha nem találkozunk soha többé, csak megköszönni jöttem.

Lehajtottam a fejem, mert azért elszomorított a helyzet, hogy nem lehetek vele többet, de csak a magam érdekében teszem, nehogy azt gondolják, hogy meleg vagyok.

-De miért? Nekem te nagyon tetszel és ahogy látom te se vagy közömbös irántam.

-Ne haragudj, de az nem volt komoly, én sem tudom miért tettem. Nekem barátnőm van és nagyon is szégyenlem, hogy ebbe keveredtem, kérlek nézd el nekem!

-Legalább a nevedet áruld el! Én Adam Lambert vagyok és Amerikából jöttem. Ha akarod elviszlek oda, ott elfogadóbbak az emberek, mint Európában!

Talán nem lehet baj, ha elárulom neki a nevem, látszik, hogy nem követi a futball meccseket és nekem nagyon szimpatikus ez az ember és még szexinek is tartom, pedig azt nem szabadna.

-Louis Tomlinson és én Angliából jöttem.

-Hú, hát nem tudtam, hogy te is külföldi vagy, bár nem vagy valami olaszos a kék szemeiddel, most már tudom, hogy miért.

-Tehát olasz csávókat akartál felszedni! Ezért vagy itt?

-Igazából igen, de amióta megismertelek téged, senki más nem érdekel!

Közeledett felém, majd átkulcsolta a kezét a derekamon és magához szorított, én hülye meg persze hagytam magam, mert még élveztem is. Egy idióta vagyok, hogy hagyom magam ő általa befolyásolni magam. És ha valaki meglát? Akkor nekem végem. Vége a karrieremnek, tönkre fognak tenni és ezt nem hagyhatom. A szájával megtalálta az enyémet és bedugta oda a nyelvét, de én elhúztam onnan a fejem.

-Félsz, cica?

Mélyen a szemeimbe nézett és én is az övében. Úristen, annyira vonzó pasi, nem bírok neki ellenállni, ilyen még nem történt velem, hogy egy meleg férfi ennyire bejöjjön nekem. Teljesen összezavart. Mi van, ha a homoszexuális vagyok? Kezdtem már azt hinni, mert ilyet egy heteró férfi nem csinálna, az biztos, amit én ezzel a sráccal.

-Nem félek, de ha meglátnak veled, végem!

-Akkor menjünk fel hozzám és senki se fog látni!

-Nem bánom, már szeretném egy kicsit jól érezni magam.

Eleanor szemszöge

Ott voltam a stadionban Harryvel és Niallal és szurkoltunk Louisnak. Ők legalábbis neki, de én Lucának valójában és amikor Louis rálépett, eléggé elfogott a düh, hogy ezt tette vele, még ha véletlen is történt. Egyre jobban érdekelt Luca és egyre kevésbé Louis, még annak is tudtam örülni, amikor felrúgták, majd rókázott egyet a pálya szélén. Kárörvendő vagyok és nem tudom miért töltött el ez engem örömmel, hogy ő szenved. Nem kéne ennyire gyűlölnöm, valamiért utáltam őt és nem tudtam iránta közömbös maradni.

-Mi olyan vicces, Eleanor?

Kérdezte Niall, miután Louis rosszul lett, én meg elnevettem magam, mert nem tudtam visszatartani.

-Szegény Louis, annyira szánalmas!

Harry és Niall furcsán néztek rám a kijelentésem miatt. Talán be kellett volna fognom a szám.

-Már nem szeretem.

Legszívesebben rávágtam volna, hogy nem, de hazudtam.

-Dehogynem, csak sajnálom szegényt, hogy ez történt vele.

Mikor vége lett a meccsnek, kint megvártuk Louist, de nem jött, hiába ácsorogtunk ott. Nem igazán érdekelt, elmentem Lucával faképnél hagyva a két fiút, akik csak néztek értetlenül. Minden szó nélkül beültem Luca autójába az anyós ülésre.

-Van kedved bulizni?

Kérdeztem.

-Tudod, hogy családom van, várnak már haza. Ha akarod, hazadoblak.

-Ezt nem hiszem el! Szórakozol velem?
Felháborodtam, amiért otthagytam a két fiút és a szemük láttára ültem be Lucához. Vajon most mit gondolhatnak? Harry fel is hívott.

-Louis kijött már?

Szóltam bele a telefonba.

-Louis elment és nem vettük észre, nem szólt egy szót se és a telefont se veszi fel, így elindultunk haza. Remélem jót fogsz szórakozni a másik pasassal!

A hangja sértődött volt, rám is csapta a telefont.

-A francba!

Eldobtam magamtól a telefonomat, ezzel Lucát is sikerült felhúznom.

-Szállj ki az autómból, ha ilyen idegroncs vagy, Eleanor!

-Vigyél el bulizni!

Követeltem.

-Nem viszlek el, és most takarodj innen!

-Azért se szállok ki! Üljünk be valahová!

Luca megállt a parkolóban, majd kiszállt, én ekkor gyorsan lenyomtam a gombot, mert tudtam, hogy ki akar engem dobni.

-Nyisd ki!

Dörömbölt az ablakon, de eszemben sem volt engedelmeskedni neki, hagytam, hogy egyre jobban felhúzza magát, amin én csak nevetni tudtam. Egyszer csak kivágtam az ajtót, ami egyenesen tökön találta őt, azonnal az érzékeny pontra helyezte a kezét és fájdalmában felkiáltott. Én kinevettem, miközben kiszálltam, majd belöktem őt az ülésre és rácsaptam az ajtót, ami elég fájdalmas lehetett neki, mert ekkor is kiabálni kezdett. Elhúztam a csíkot, de azt még hallottam, hogy utána kiabál.

-Ezt még megbánod, te kis ringyó!

Adam szemszöge

Felvittem ismét a lakásomba Louist, hogy lefeküdjünk egymással. Eljött velem, de nem akart közösülni velem, valami visszatartotta őt ettől. Szenvedélyesen csókolóztunk, amikor le akartam róla rángatni a ruhát, pont olyan vadul, mint a múltkor, amit annyira imádott, de most nem hagyta és ellökött magától.

-Mi baj van, cicám?

Kérdeztem szomorúan.

-Ezt nem tehetem! Ha rájöttek, tönkretesznek. Érted?

-Senki se fog rájönni!

-Dehogynem, már rég otthon kéne lennem.

Közben a telefonjára nézett, bizonyára volt pár nem fogadott hívása.

-Megszakítod velem a kapcsolatot?

-Muszáj vagyok, Adam! Most még meg tudjuk szakítani, de később nagyon nehéz lesz már! Én focista vagyok, engem figyelnek az emberek és ha erre fény derül, nekem végem, kicsinálnak. Neked egyszerű, mert téged nem ismernek, te nem kerülsz be a tévébe vagy az újságokba. Rólad nem írnak semmit sem az interneten. Érted?

Nagyon fájt, hogy ezt teszi velem. Még titokban sem akar randizni velem? Senki nem jönne rá és nagyon vigyáznék rá, ha velem lenne, nem hagynám, hogy bárki bántani merje őt, mert annak velem gyűlne meg a baja. Hiányozni fog, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan szerelembe esek.

-Szeretlek!

Mondtam neki és vártam az ő válaszát.