Louis
szemszöge
Le
kellett cserélni, mivel megsérültem és annyira nagy fájdalmam volt, hogy a
pálya szélén ki kellett adnom a taccsot mindenki szeme láttára. Valószínűleg
holnap ezekkel lesz tele az újság, eléggé kellemetlen lesz.
-Jól
vagy?
Kérdezték
a többiek, akik a pálya mellett voltak, jöttek oda orvosok is.
-Igen,
nincs semmi bajom!
Nem
egészen volt így, mert utána nagyon megszédültem, majd egyszer csak minden
elsötétült előttem.
Legközelebb
csak az öltözőben nyitottam ki a szemem az összetolt padokon feküdve, de így is
mindenből duplán láttam, így azt hittem, hogy két orvos vesz körül az egy
helyett.
-Minden
rendben van, Tomlinson úr?
Kérdezte
halkan.
-Igen,
de maguk kicsodák?
-Akkor
ezek szerint nincs túl jól, mert egyedül vagyok, maga meg többes számban
beszél! Valószínűleg nagyon szédül, ezért lát belőlem kettőt. Feküdjön még ott,
amíg el nem múlik, körülbelül egy negyed óra, addigra a meccsnek is vége lesz.
Kikaptunk
1-0-ra, hamarosan jöttek is a többiek az öltözőbe, addigra felültem és én is elkezdtem
átvenni a ruháimat. Feleslegesnek tartottam, hogy lezuhanyozzak, mivel olyan
kevés időt töltöttem el a pályán, hogy meg sem izzadtam, így legalább időt
spórolok meg. Hamarabb is készültem el, mint a többiek, eszem ágában sem volt
megvárni bárkit is, így hát köszönés nélkül akartam volna távozni, ha páran nem
jönnek nekem.
-Te
mekkora egy barbár vagy már, szerencsétlen Luca miattad sérült meg! Úgy látszik
te az ellenféllel vagy!
Beszólt
valami fekete fickó, azt hiszem Constant volt a neve, ő is nagyon ellenszenves
nekem, de ez kölcsönös.
-Nem
tűnt fel nektek, hogy ő jött át az én oldalamra? Ezt bezzeg senki sem veszi
észre, hogy milyen rohadt béna egy játékos az!
Visszaszóltam
nekik ingerülten, majd magam mögött becsapva az ajtót távoztam, mert már teljesen
ki voltam tőlük. A buszmegálló felé mentem, ugyanis én amióta itt vagyok,
busszal járok, mert nincs autóm. A csapat nagymenői ki is röhögnének miatta, de
hol érdekel az engem, mikor ez csak ideiglenes állapot. A buszra várva egy autó
állt meg a parkolóban és a szőke hosszú hajú csapatkapitányunk szállt ki
belőle, ha jól emlékszem Ambrosini a neve. Vajon miért szállt ki? Nincs erre
fele semmi sem, amiért meg kéne itt állnia. Kételkedtem abban, hogy talán
miattam állt meg, ugyanis ki a fene kíváncsi egy olyan emberre, amilyen én
vagyok? Engem csak utálni lehet. Tévedtem, mert felém vette az irányt és egyre
jobban közeledett, miközben le sem vettem róla a szemem.
-Szia!
Köszönt.
-Szia!
Mit keresel itt? Mit akarsz tőlem?
Kérdeztem
kissé flegmán, mert nem számítottam tőle jó dolgokra. Biztos azért jött, hogy
leüvöltse a fejem.
-Nyugodj
meg! Jó szándékkal jöttem.
Nem
gondoltam volna, hogy ebből a csapatból valaki jót akar nekem, azt hittem
mindenki utál és mindenáron keresztbe akarnak nekem tenni.
-Nem
hittem volna, hogy valaki jó hozzám, engem mindenki utál!
-Ez
baromság. Láttam, hogy mi történt és bizonyára idegesít téged, hogy mindenki
Lucát védi, pedig az ő hibájából történt ez az egész. Ő egy béna játékos és a
tökünk ki van vele. Amennyit láttalak játszani, az alapján te bőven lepipálod
őt.
Jó
volt ezt hallani, legalább egy kicsit visszajön az önbizalmam, mert amióta itt
vagyok, egyre kevesebb van belőle. Hiába dicsér Allegri, ha a játékos társaim
lehordanak.
-Tényleg
így gondolod?
Kérdeztem
félénken, ő erre átkarolt engem és közelebb húzott magához.
-Ha
valami van, hozzám fordulhatsz! Én vagyok a csapatkapitány, meg mi öregek nem
fogunk veled gecizni, mi már kinőttünk ebből és kötelességünk felkarolni a
fiatalokat, majd átadni nekik a helyet. Rám számíthatsz! Sajnos az előző szezon
végén ment el egy csomó öreg, tőlük biztos sokat tanultál volna. A mostani
fiatalok között sokan nem tudja mi az alázat, de úgy tűnik, hogy te igen,
hiszen nagyon sokat dolgozol és jól is megy. És látod, Allegri becserél téged,
mert látja rajtad az alázatot. Ez egyenes út a kezdőig, meglátod, ha így
folytatod, akkor stabil kezdő válhat belőled.
Igaza
van teljesen, csak akkor válhat belőlem valaki, ha továbbra is küzdök a helyemért
és nem szabad foglalkozni az utálkozókkal. Könnyű mondani, de megtenni már annál
nehezebb, de muszáj vagyok, hogy a sok nagyképű csapattársam lássák, hogy sokkal
jobb vagyok annál, mint amilyennek gondolnak, így nem sokáig fognak velem szórakozni.
Nem nekik akarok megfelelni igazából, hanem saját magamnak bizonyítani, hogy egyre
magasabb szintre emelkedjek fel.
-Köszönöm,
legalább valakitől kapok még biztatást!
-Nincs
mit. Ne vigyelek haza, fölösleges itt ácsorognod a buszra várva. Hogy hogy nincs
autód?
-Otthon
hagytam. Mindegy, mert jó nekem így is.
-Dehogy
jó. Hazaviszlek! Szállj be!
-Köszi,
rendes vagy!
Megindultunk
az autó felé, valahol odébb parkolt le a buszmegállótól. Ambro a zsebéből kivette
a kocsi kulcsot, amin megnyomott egy kis gombot az autója felé tartva, ami villogott,
jelezve, hogy már nyitva van. Már szálltam volna be és fel sem tűnt volna, hogy
a rossz oldalt választottam, ha Ambro nem szól rám.
-Én
vagyok a vezető!
Akkor
esett csak le.
-Elnézést,
elfelejtett, hogy itt fordított közlekedés van!
Át
is sétáltam a másik oldalra.
-Inkább
nálatok van minden fordítva.
Mosolygott,
majd el is indultunk. Néztem kifelé az ablakon, az egyik utcában láttam azt a
férfit, aki tetszett nekem és le is feküdtem vele.
-Állj
meg!
Pedig
nem akartam, de ösztönösen kimondtam ezt a mondatot, mert látni akartam és most
nem tudom mihez kezdjek. Ha Ambro látni fogja, akkor hamarosan mindenki rájön a
tettemre, amit nagyon szégyenlek.
-Köszönöm,
hogy elhoztál!
-Itt
laksz?
Kérdezte
meglepetten.
-A
következő utcában, de tudom, hogy itt neked le kell fordulnod, ezért nem is
tartalak fel.
Kissé
ideges voltam, hiszen semennyire sem voltam abban biztos, hogy ő arra fog menni,
mint amire gondoltam.
-Mitől
vagy ilyen zaklatott?
Meg
volt lepődve, mert gondolom nem tudhatta, hogy hirtelen mi bajom lett, azt csak
én tudhatom és senkinek sem adom tudtára, főleg nem egy ilyen kínos esetet, mint
amilyen ez. Nem válaszoltam neki, csak kiszálltam és elköszöntem tőle.
-Köszi
a fuvart!
-Nincs
mit barátom! Ha gondolod minden alkalommal elviszlek! Szia!
-Szia!
El
is ment, de nem oda kanyarodott be, hanem ment egyenesen tovább a házam felé. Szerencsére
nem tudja hol lakom, így remélem nem kezd el gyanakodni. Szaladtam a fekete
hajú férfi felé, aki hamarosan meg is fordult, így észrevett engem, ami
mosolygásra késztette.
-Téged
is látni?
Kérdezte.
-Csak
miattad szálltam ki az autóból, mert látni akartalak és, hogy megköszönjem a
múltkori esetet. Jó hülye voltam akkor, hogy elszaladtam.
-Semmi
baj, elhiszem, hogy ideges voltál és ha valami gondod van, akkor nyugodtan
szólj nekem és azonnal rohanok is. A nevedet még mindig nem tudom és te se az
enyémet.
Azt
hittem rájött ki vagyok, mert megtalált az edző pályán, de akkor ezek szerint
csak véletlen vehetett észre. Továbbra sem akartam neki bemutatkozni, mert
félek, hogy bajom lehet belőle.
-Jobb,
ha nem találkozunk soha többé, csak megköszönni jöttem.
Lehajtottam
a fejem, mert azért elszomorított a helyzet, hogy nem lehetek vele többet, de
csak a magam érdekében teszem, nehogy azt gondolják, hogy meleg vagyok.
-De
miért? Nekem te nagyon tetszel és ahogy látom te se vagy közömbös irántam.
-Ne
haragudj, de az nem volt komoly, én sem tudom miért tettem. Nekem barátnőm van
és nagyon is szégyenlem, hogy ebbe keveredtem, kérlek nézd el nekem!
-Legalább
a nevedet áruld el! Én Adam Lambert vagyok és Amerikából jöttem. Ha akarod
elviszlek oda, ott elfogadóbbak az emberek, mint Európában!
Talán
nem lehet baj, ha elárulom neki a nevem, látszik, hogy nem követi a futball
meccseket és nekem nagyon szimpatikus ez az ember és még szexinek is tartom,
pedig azt nem szabadna.
-Louis
Tomlinson és én Angliából jöttem.
-Hú,
hát nem tudtam, hogy te is külföldi vagy, bár nem vagy valami olaszos a kék
szemeiddel, most már tudom, hogy miért.
-Tehát
olasz csávókat akartál felszedni! Ezért vagy itt?
-Igazából
igen, de amióta megismertelek téged, senki más nem érdekel!
Közeledett
felém, majd átkulcsolta a kezét a derekamon és magához szorított, én hülye meg
persze hagytam magam, mert még élveztem is. Egy idióta vagyok, hogy hagyom magam
ő általa befolyásolni magam. És ha valaki meglát? Akkor nekem végem. Vége a karrieremnek,
tönkre fognak tenni és ezt nem hagyhatom. A szájával megtalálta az enyémet és bedugta
oda a nyelvét, de én elhúztam onnan a fejem.
-Félsz,
cica?
Mélyen
a szemeimbe nézett és én is az övében. Úristen, annyira vonzó pasi, nem bírok neki
ellenállni, ilyen még nem történt velem, hogy egy meleg férfi ennyire bejöjjön
nekem. Teljesen összezavart. Mi van, ha a homoszexuális vagyok? Kezdtem már azt
hinni, mert ilyet egy heteró férfi nem csinálna, az biztos, amit én ezzel a sráccal.
-Nem
félek, de ha meglátnak veled, végem!
-Akkor
menjünk fel hozzám és senki se fog látni!
-Nem
bánom, már szeretném egy kicsit jól érezni magam.
Eleanor
szemszöge
Ott
voltam a stadionban Harryvel és Niallal és szurkoltunk Louisnak. Ők legalábbis
neki, de én Lucának valójában és amikor Louis rálépett, eléggé elfogott a düh,
hogy ezt tette vele, még ha véletlen is történt. Egyre jobban érdekelt Luca és
egyre kevésbé Louis, még annak is tudtam örülni, amikor felrúgták, majd rókázott
egyet a pálya szélén. Kárörvendő vagyok és nem tudom miért töltött el ez engem
örömmel, hogy ő szenved. Nem kéne ennyire gyűlölnöm, valamiért utáltam őt és
nem tudtam iránta közömbös maradni.
-Mi
olyan vicces, Eleanor?
Kérdezte
Niall, miután Louis rosszul lett, én meg elnevettem magam, mert nem tudtam visszatartani.
-Szegény
Louis, annyira szánalmas!
Harry
és Niall furcsán néztek rám a kijelentésem miatt. Talán be kellett volna fognom
a szám.
-Már
nem szeretem.
Legszívesebben
rávágtam volna, hogy nem, de hazudtam.
-Dehogynem,
csak sajnálom szegényt, hogy ez történt vele.
Mikor
vége lett a meccsnek, kint megvártuk Louist, de nem jött, hiába ácsorogtunk ott.
Nem igazán érdekelt, elmentem Lucával faképnél hagyva a két fiút, akik csak
néztek értetlenül. Minden szó nélkül beültem Luca autójába az anyós ülésre.
-Van
kedved bulizni?
Kérdeztem.
-Tudod,
hogy családom van, várnak már haza. Ha akarod, hazadoblak.
-Ezt
nem hiszem el! Szórakozol velem?
Felháborodtam, amiért otthagytam a két fiút és a szemük láttára ültem be Lucához. Vajon most mit gondolhatnak? Harry fel is hívott.
Felháborodtam, amiért otthagytam a két fiút és a szemük láttára ültem be Lucához. Vajon most mit gondolhatnak? Harry fel is hívott.
-Louis
kijött már?
Szóltam
bele a telefonba.
-Louis
elment és nem vettük észre, nem szólt egy szót se és a telefont se veszi fel, így
elindultunk haza. Remélem jót fogsz szórakozni a másik pasassal!
A
hangja sértődött volt, rám is csapta a telefont.
-A
francba!
Eldobtam
magamtól a telefonomat, ezzel Lucát is sikerült felhúznom.
-Szállj
ki az autómból, ha ilyen idegroncs vagy, Eleanor!
-Vigyél
el bulizni!
Követeltem.
-Nem
viszlek el, és most takarodj innen!
-Azért
se szállok ki! Üljünk be valahová!
Luca
megállt a parkolóban, majd kiszállt, én ekkor gyorsan lenyomtam a gombot, mert tudtam,
hogy ki akar engem dobni.
-Nyisd
ki!
Dörömbölt
az ablakon, de eszemben sem volt engedelmeskedni neki, hagytam, hogy egyre
jobban felhúzza magát, amin én csak nevetni tudtam. Egyszer csak kivágtam az
ajtót, ami egyenesen tökön találta őt, azonnal az érzékeny pontra helyezte a kezét
és fájdalmában felkiáltott. Én kinevettem, miközben kiszálltam, majd belöktem őt
az ülésre és rácsaptam az ajtót, ami elég fájdalmas lehetett neki, mert ekkor
is kiabálni kezdett. Elhúztam a csíkot, de azt még hallottam, hogy utána kiabál.
-Ezt
még megbánod, te kis ringyó!
Adam
szemszöge
Felvittem
ismét a lakásomba Louist, hogy lefeküdjünk egymással. Eljött velem, de nem
akart közösülni velem, valami visszatartotta őt ettől. Szenvedélyesen csókolóztunk,
amikor le akartam róla rángatni a ruhát, pont olyan vadul, mint a múltkor, amit
annyira imádott, de most nem hagyta és ellökött magától.
-Mi
baj van, cicám?
Kérdeztem
szomorúan.
-Ezt
nem tehetem! Ha rájöttek, tönkretesznek. Érted?
-Senki
se fog rájönni!
-Dehogynem,
már rég otthon kéne lennem.
Közben
a telefonjára nézett, bizonyára volt pár nem fogadott hívása.
-Megszakítod
velem a kapcsolatot?
-Muszáj
vagyok, Adam! Most még meg tudjuk szakítani, de később nagyon nehéz lesz már! Én
focista vagyok, engem figyelnek az emberek és ha erre fény derül, nekem végem,
kicsinálnak. Neked egyszerű, mert téged nem ismernek, te nem kerülsz be a tévébe
vagy az újságokba. Rólad nem írnak semmit sem az interneten. Érted?
Nagyon
fájt, hogy ezt teszi velem. Még titokban sem akar randizni velem? Senki nem
jönne rá és nagyon vigyáznék rá, ha velem lenne, nem hagynám, hogy bárki bántani
merje őt, mert annak velem gyűlne meg a baja. Hiányozni fog, nem gondoltam volna,
hogy ilyen gyorsan szerelembe esek.
-Szeretlek!
Mondtam
neki és vártam az ő válaszát.
Imádom!!! Gyors kövit!! Kíváncsi vagyok nagyon :)!
VálaszTörlés