9. rész

Meghoztam az új részt. Nos tegnap Louis egy meccsen megsérült, majd hányt. Igazán sajnálatos dolog, nagyon sajnáltam szegényt. Annyit még hozzá tennék ehhez az egészhez, hogy sokkal súlyosabb dolgok történnek a fociban, elég ciki lehetett neki, hogy a hányásáról készült képek a neten keringenek, leginkább ezért sajnálom. Nem linkelek semmit, nem ide tartozik, bizonyára senki figyelmét nem kerülte el. Ez ihletett adott nekem, majd a végén meglepetés vár rátok. Még annyi, hogy mostantól kevesebb időm lesz, így lehet ritkábban jönnek a részek.

Louis szemszöge

Amikor megláttam Niall a járdán menni, azonnal rohantam felé, azonban csak később döbbentem rá, hogy mekkora baromságot csináltam ezzel, mivel elkezdett előlem menekülni és én hülye utána szaladtam, nehogy megint szem elől veszítsem, mire ő kilépett az útra az autók közé. Hirtelen egy nagy csattanást hallottam, ahogyan az autó elüti Niallt, akinek a feje koppant egy nagyot a betonon, majd eszméletét veszi, Ekkor a sofőr lefordult az útról, hogy leparkoljon, ezután kiszállt, hogy megnézze mi történt. Én meg mozdulni sem bírtam, a kezemet a szám előtt tartottam és alig tudtam elhinni, hogy ez az egész mind miattam történt. Ha nem zárom ki, akkor most nem fekszik eszméletlenül a betonon. A sofőr megállapította, hogy még él-e, úristen nem bírnám ki, ha halott lenne, akkor valószínűleg mennék utána, mert azt biztos nem tudnám feldolgozni, hogy az én hibámból történt, nem bírnék így élni, ebbe belegondolni is rossz, nagyon reméltem, hogy ez csak egy szerencsétlen baleset volt és hamarosan felépül. A fickó miután ezt megállapította, a zsebéből kiszedte a telefonját, gondolom a mentőt hívta ki. Miközben ez lezajlott, addigra már gyülekeztek ott emberek, hogy lássák mi is a helyzet. Lassan nekem is oda kell lépnem és megmondani nekik, hogy ismerem az áldozatot, csak nem volt hozzá erőm, de túl kell esnem rajta. Meg is történt.

-Istenem! Ugye még élsz, barátom?

Letérdeltem hozzá, majd a mellkasához tartottam a fülem, hogy halljam a szívverését.

-Ismered?

Kérdezte meglepetten a sofőr, én ránéztem és válaszoltam.

-Igen, a barátom! Láttam mindent!

-Ne haragudjatok kérlek! Mentem vagy 120-szal és olyan hirtelen jelent meg, hogy még fékezni se bírtam.

-Ez nem a maga hibája, hanem az enyém!

Felálltam és az akaratom ellenére a szememből lehullott egy könnycsepp, amit bizonyára a beszélgető partnerem és még mások is láttak. Szégyelltem magam, nem szabadott volna kimutatnom, hogy mennyire fáj ez nekem, de ezt nem bírtam elfojtani, sajnos kijött belőlem.

Eleanor szemszöge

Harryvel hazamentünk, Niall nem lett meg, de bíztunk benne, hogy estére előkerül, mert olyan nincs, hogy csak úgy minden szó nélkül tűnjön el és valahol aludnia is kell. Betettünk egy filmet DVD-n és azt néztük. Közben eszembe jutott az a jelenet, amikor Luca közeledett hozzám és én teljes erőmből ellenálltam neki, de így vissza gondolva nem is olyan rossz fickó, talán lehetne kezdeni vele valamit. Őszintén megvallva Louis egyre unalmasabb és amióta itt vagyunk, teljesen megváltozott. Amikor meg akarom csókolni, elhúzza a fejét, ha hozzáérek, elhúzódik tőlem. Talán már nem szeret? Mi az isten van vele? Nem is izgatom magam rajta, mert egy idióta és nagyon unom, hogy szinte semmit sem akar elmondani magáról és elég nehezen húzom ki olyankor belőle. Ideje más fele kacsintgatni és még átgondolom hogyan és mikor szakítsak Louissal. Fel kéne hívnom Lucát, most kedvem van a társaságához. Leállítottam a filmet és azt hazudtam Harrynek, hogy pisilnem kell. Fogtam a telefonomat és mentem a WC felé, ahol tárcsáztam Luca számát, még 1 perc se kellett, hogy felvegye.

-Szia! Én vagyok az Eleanor. Lenne kedved találkozni?

-Persze béby! Meggondoltad magad?

-Úgy gondolom adhatok neked egy esélyt, nem érdekel, hogy nős vagy, gondolom te is csak egy kalandra vágysz, mint én!

-Igen, Benedetta egyre unalmasabb, állandóan elmegy és csak este jön haza. Na akkor elviszem a gyerekeket a nagyihoz, aztán találkozzunk valahol.

-Oké, rendben!

Megbeszéltük a helyszínt meg az időpontot és úgy tettem le a telefont, hogy belepusziltam egyet. Nagyon szexisen kell felöltöznöm, de előtt közölnöm kell Harryvel, hogy elmegyek, persze azt nem, hogy hová.

-Bocsi, Harry! De egyik barátnőm felhívott, hogy segítségre van szüksége, így át megyek hozzá. Majd este folytatjuk.

-Oké, nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan összebarátkoztál itt valakivel.

-Pedig így van.

Te jó ég, ekkorát hazudni, amúgy meg nincsenek is itt barátaim és ezt Louis tudja, és ha hazajön meg fogja kérdezni hol vagy, na akkor itt lesz a vége, de már nem tudott nagyon izgatni. Találkoztunk is a megbeszélt helyen, egy puszival köszöntöttük egymást. Ez amúgy egy kávézó volt, így hamarosan vettünk is egyet magunknak.

Louis szemszöge

A kórház folyosóján fel-alá mászkáltam izgalmamban, mert fogalmam sem volt mit csinálnak odabent Niallal és, hogy milyen az állapota. Még várnom kellett és egyre csak fogyott a türelmem. Mi van, ha nagyon súlyos? Vagy ha életveszélyben van? Ilyenekre még gondolni is rossz, annyira nem tűnt veszélyesnek, hogy ennek a lehetősége fenn álljon. Majdnem elfelejtettem: értesíteni Harryt és Eleanort, hogy Niall előkerült. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a barátnőmet, de ő nem vette fel, ezért Harryt hívtam, aki három csörgetés után beleszólt.

-Mi van Louis?

-Niall előkerült, elütötte egy autó, gyertek a kórházba!

Zaklatottan közöltem vele a rossz hírt, ami egyben jó is volt. Elmondtam, hogy melyik kórházba jöjjenek, de Harry elkezdett okoskodni, hogy mégis hogyan, mikor azt sem tudja hol van. Én mondtam neki, hogy hívjanak egy taxit és vitessék oda magukat és ezzel le is tettük a telefont.

Vártam egy darabig, mire végre kijött a Niallt vizsgáló orvos, így én azonnal oda is rohantam hozzá, hogy érdeklődjem a barátom állapotáról.

-Hogy van?

Kérdeztem izgatottan.

-Szerencsére megúszta komolyabb sérülés nélkül, csak annyi volt az egész, hogy mivel a feje elég nagyot koppanhatott, így elájult, de szerencsére nem kapott agyrázkódást, bár egy kicsit szédült, amikor magához tért és fájt is egy kicsit a feje, de ez hamarosan elmúlik.

Megkönnyebbültem, hogy semmi baja nem lett, így reméltem, hogy már ma hazajöhet.

-Meddig kell bent maradnia?

-Mindenképp ajánlanám, hogy az éjszakára bent maradjon megfigyelés alatt és ha minden rendben van, akkor reggel haza is mehet, ha valaki jön érte.

-Rendben van. Most be lehet menni hozzá?

-Persze! Nyugodtan!

-Köszönöm!

Talán nem a legjobb ötlet most bemenni hozzá, de mindenképp tisztázni akarom vele a helyzetet, így hát benyitottam.

-Szia!

Köszöntem neki, de ő olyan csúnyán nézett rám, hogy kedvem lett volna kiszaladni, de nem tettem, hanem egyre közelebb sétáltam az ágyához.

-Most nagyon utálsz?

Kérdeztem.

-Nagyon gonosz lettél!

Közben egy könnycsepp folyt le a szeméből, nagyon megbántam már mindent, nem is értettem hogyan bánhattam vele ilyen agresszíven, mikor ő nem ezt érdemli.

-Tudom! Miattam vagy most itt, de hála az égnek nincs komoly bajod! Tudod milyen rosszul éreztem magam miattad? Magamat okoltam mindenért.

-Pedig nem te vagy a hibás, mert az komoly dolog, amit közölni akartam veled, de nem mertem, mert féltem, hogy minden megváltozik, de már ez anélkül is bekövetkezett amiatt, hogy elköltöztél és csapatot váltottál.

-Akkor most elmondod azt a nagy titkot?

-Igen! Nem érdekel ki mit szól majd ezek után, de nem fogok titkolózni előtted!

Leültem az ágy mellett lévő székre és felkészültem a lehető legrosszabbra. Niall már beszédre nyitotta a száját, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és a göndör hajú barátunk lépett be rajta. Úgy tűnik Niall nem most fogja nekem elmondani, de szerencsére már rávette magát.

-Sziasztok!

Köszönt, majd közelebb jött ő is. Csodálkoztam, hogy egyedül van.

-Eleanor?

Kérdeztem meglepetten.

-Telefon hívása volt, miszerint az egyik barátnőjének segítenie kell, így átment hozzá.

Különös. Eleanornak nincsenek itt barátai, akkor mégis hová ment?

-Nem értem, nincs itt neki egy barátja se, csak én vagyok neki, meg persze ti, de mi most itt vagyunk, ő meg ki tudja hol.

-Nekem ezt mondta. Elvonult telefonálni, miközben filmet néztünk, azt mondta pisilni megy, de láttam, hogy a telefonját is viszi.

Kihez mehetett vagyis kivel találkozhatott? Lucával? De őt ki nem állhatja, ugyanez a helyzet Benedettával is. Vajon miért hazudott? Közben Niallra pillantottam, aki olyan fejet vágott, mint aki sejtene valamit, majd Harryre néztem, de ő nem értett semmit.

-Mindegy, majd számon kérem rajta!

Lezártnak tekintettem jelenleg a témát, de ez akkor sem volt számomra tiszta. Nem mintha izgatna, mert kezdek kiábrándulni belőle egy férfi miatt, ami még viccesen hangzik, na de ezt még magamnak sem mertem bevallani, mindig eltereltem a gondolataimat más fele, és amikor ez eszembe jutott, ideges és zaklatott lettem.

Eleanor szemszöge

Miután megittuk a kávénkat, egy parkban sétáltunk, de a kezét nem fogtam meg. Még korainak gondoltam és még ráadásul nős is. Ha valóban komolyan gondolja, akkor el kell válni, csak akkor vagyok hajlandó összejönni vele, addig nem és azt is elhatároztam, hogy nem fekszem le vele. Tényleg tetszett nekem, csak az nem, hogy felesége van. Leültünk egy padra és nem sokkal később a combomra helyezte a kezét, ami miatt egy kicsit odébb húzódtam, ekkor rám nézett.

-Mi a gond?

-Semmi!

Megfogtam a kezét, hogy leszedjem azt a combomról. Amúgy egy miniszoknya volt rajtam, hogy még szexibb és kihívóbb legyek, hogy megkívánjon, na de én nem adom magam könnyen. Nem olyan nő vagyok én, az már más, amikor halál részeg vagyok, de igyekszem leszokni róla. A Harrys és a feka csávós esetet Manchesterben már nagyon bánom, legszívesebben kitörölném ezeket az eseményeket az életemből.

-Most miért lökted el a kezemet? Nem foghatom meg?

-Amíg feleséged van, addig nem érhetsz hozzám! Értve vagyok!

-Húúú, de bekeményített valaki!

-Nem, csak nem vagyok az a könnyűvérű nőcske, aki nős férfiakkal kezd ki.

-Ennek ellenére te hívtál fel!

-Igen, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyire gondolod komolyan és, hogy hajlandó vagy-e elválni miattam!

-Persze, hogy így van, Benedettát már nem szeretem, már mondtam.

-Na és a gyerekek? Ő rájuk nem gondolsz? Nem hiszem, hogy jót fog-e nekik tenni a válás.

-Nekik ebbe nincs beleszólásuk, ha a szülők nem jönnek ki, akkor ez van.

Nagyon remélem, hogy a válás után a gyerekek az anyjukhoz kerülnek, mert nincs kedvem nekem mostoha anyáskodni két hisztis kislánynál. Nekem saját gyerek kell, nem más-é. A táskámban valami rezgést érzékeltem, majd meghallottam a csengőhangomat, ezért kivettem és a kijelzőre ez volt írva: „Louis hív”

-Ki hív ilyenkor?

Kérdezte Luca, de nem állt szándékomban most felvenni neki a telefont.

-Mindegy, majd visszahívom!

Visszahelyeztem a telefont a táskámba és hagytam csörögni, ami hamarosan el is hallgatott már végre.

-Akkor ez csak ilyen baráti találkozást?

-Igen!

Mondtam határozottan.

-Igazán sajnálatos!

-Tisztelj! Ha szexre vágysz, ott a feleséged! Mi csak barátok vagyunk addig, amíg nős vagy, érted?

-Ahogy parancsolod!

2012. szeptember 15.

Louis szemszöge

Két hét után ma ismét bajnoki lesz, úgy hogy már elkezdtem készülődni, mert keret tag vagyok. Valószínűleg csak kispados leszek, a hivatalos kezdők a mérkőzés előtt egy órával derül ki. Ha netán becserél Allegri, akkor mindent meg fogok annak érdekében tenni, hogy jó teljesítményre legyek képes és, hogy a kezdőben is legyen helyem a jövőben. Az Atalanta ellen lépünk pályára a San Siroban. Hamarosan elindultam otthonról a stadion felé. Amúgy visszatérve arra a napra, amikor Niall kórházba került, akkor Eleanor állítólag egy barátnőjénél volt, amit furcsállottam is az elején, de aztán kimagyarázta magát, hogy ő nem ül otthon, amíg én edzésen vagyok, tehát már ismerkedett. Ki tudja mi igaz belőle, de lehetséges, hogy így van. Vagy csak én vagyok túl naiv. Niall másnap hazajöhetett, nem lett komolyabb baja.

Megérkeztem a stadionba, mentem az öltöző felé, ahol már a többiek ott voltak, majd később közölték is a kezdő csapatokat, ahová sajnos én nem fértem be, mert De Sciglio felépült a sérüléséből, nem is volt az komoly, de azért reménykedtem benne, hogy becserélnek, persze azt nem akartam, hogy valaki megsérüljön. Ha ez az ára a becserélésemnek, akkor inkább végig a padon maradok.

Ám de az ötvenedik perc körül Allegri gondolt egyet és becserélt ismét a jobb hátvéd posztra De Scigliot lecserélve. Hoznom kell a formámat, a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtanom, mindent bele kell adnom. Szerencsére most senki se kötött belém, de a hetvenötödik perc körül Luca a másik oldalról átjött az én oldalamra, amin meglepődtem, hogy mit keres itt, még neki is mentem, mert útban volt. Ő elesett, én meg akaratom ellenére rátapostam, de azt nem tudom melyik testrészére, de valami puhát éreztem a lábamon, ekkor gyorsan elhúztam onnan. Mikor hátra néztem, akkor láttam, hogy a hasát fájlalja, akkor ezek szerint oda tapostam a stoplimmal, igazán sajnálatos, még bocsánatot is kértem tőle.

-Bocsánat, Luca, de te jöttél át az én oldalamra!

-Takarodj vissza Angliába! Itt nem ezt a focit játsszák.

-Kössz, ez nem esett jól!

-Nem hallottad! Nem érdekelsz itt senkit, te bunker focista!

Közbelépett Prince és ellökött onnan, egy kicsit elkeseredtem, hogy most én vagyok ezért a hibás. Luca hasa vérzett, így le kellett cserélni, a pálya szélén bekötötték neki. A helyére Mesbah érkezett.

Pár perccel később vittem oldalt a labdát a kapu felé és egyszer csak valaki nekem jött tiszta erőből, aki a lábamra hajtott. A földön kötöttem ki, a térdem is kiment, ami baromira fájt. Egy darabig hemperegtem, de nem sokat, mert amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam, de sántítottam. Az elkövető kapott egy sárga lapot, mi meg szabadrúgást. A pályán maradtam, de nem bírtam nagyon, hiába szerettem volna még játszani. Egy labdát sikerült elrúgnom, de muszáj volt cserét kérnem, így nem játszhatok, mert nagyon fájt. Hirtelen elkapott a hányinger, már azt hittem ki adom azonnal a taccsot, ami aztán be is következett, a pálya szélén rókáznom kellett egyet nagy közönség előtt. Mindenki látta, nagyon kellemetlenül éreztem magam, bizonyára holnapra ezzel lesznek tele az újságok. Nagyszerű!