Meghoztam az új részt. Nos tegnap Louis egy meccsen megsérült, majd hányt. Igazán sajnálatos dolog, nagyon sajnáltam szegényt. Annyit még hozzá tennék ehhez az egészhez, hogy sokkal súlyosabb dolgok történnek a fociban, elég ciki lehetett neki, hogy a hányásáról készült képek a neten keringenek, leginkább ezért sajnálom. Nem linkelek semmit, nem ide tartozik, bizonyára senki figyelmét nem kerülte el. Ez ihletett adott nekem, majd a végén meglepetés vár rátok. Még annyi, hogy mostantól kevesebb időm lesz, így lehet ritkábban jönnek a részek.
Louis
szemszöge
Amikor
megláttam Niall a járdán menni, azonnal rohantam felé, azonban csak később
döbbentem rá, hogy mekkora baromságot csináltam ezzel, mivel elkezdett előlem
menekülni és én hülye utána szaladtam, nehogy megint szem elől veszítsem, mire ő
kilépett az útra az autók közé. Hirtelen egy nagy csattanást hallottam, ahogyan
az autó elüti Niallt, akinek a feje koppant egy nagyot a betonon, majd
eszméletét veszi, Ekkor a sofőr lefordult az útról, hogy leparkoljon, ezután
kiszállt, hogy megnézze mi történt. Én meg mozdulni sem bírtam, a kezemet a
szám előtt tartottam és alig tudtam elhinni, hogy ez az egész mind miattam
történt. Ha nem zárom ki, akkor most nem fekszik eszméletlenül a betonon. A
sofőr megállapította, hogy még él-e, úristen nem bírnám ki, ha halott lenne,
akkor valószínűleg mennék utána, mert azt biztos nem tudnám feldolgozni, hogy
az én hibámból történt, nem bírnék így élni, ebbe belegondolni is rossz, nagyon
reméltem, hogy ez csak egy szerencsétlen baleset volt és hamarosan felépül. A
fickó miután ezt megállapította, a zsebéből kiszedte a telefonját, gondolom a
mentőt hívta ki. Miközben ez lezajlott, addigra már gyülekeztek ott emberek,
hogy lássák mi is a helyzet. Lassan nekem is oda kell lépnem és megmondani
nekik, hogy ismerem az áldozatot, csak nem volt hozzá erőm, de túl kell esnem
rajta. Meg is történt.
-Istenem!
Ugye még élsz, barátom?
Letérdeltem
hozzá, majd a mellkasához tartottam a fülem, hogy halljam a szívverését.
-Ismered?
Kérdezte
meglepetten a sofőr, én ránéztem és válaszoltam.
-Igen,
a barátom! Láttam mindent!
-Ne
haragudjatok kérlek! Mentem vagy 120-szal és olyan hirtelen jelent meg, hogy
még fékezni se bírtam.
-Ez
nem a maga hibája, hanem az enyém!
Felálltam
és az akaratom ellenére a szememből lehullott egy könnycsepp, amit bizonyára a
beszélgető partnerem és még mások is láttak. Szégyelltem magam, nem szabadott
volna kimutatnom, hogy mennyire fáj ez nekem, de ezt nem bírtam elfojtani,
sajnos kijött belőlem.
Eleanor
szemszöge
Harryvel
hazamentünk, Niall nem lett meg, de bíztunk benne, hogy estére előkerül, mert
olyan nincs, hogy csak úgy minden szó nélkül tűnjön el és valahol aludnia is
kell. Betettünk egy filmet DVD-n és azt néztük. Közben eszembe jutott az a
jelenet, amikor Luca közeledett hozzám és én teljes erőmből ellenálltam neki,
de így vissza gondolva nem is olyan rossz fickó, talán lehetne kezdeni vele
valamit. Őszintén megvallva Louis egyre unalmasabb és amióta itt vagyunk,
teljesen megváltozott. Amikor meg akarom csókolni, elhúzza a fejét, ha
hozzáérek, elhúzódik tőlem. Talán már nem szeret? Mi az isten van vele? Nem is
izgatom magam rajta, mert egy idióta és nagyon unom, hogy szinte semmit sem
akar elmondani magáról és elég nehezen húzom ki olyankor belőle. Ideje más fele
kacsintgatni és még átgondolom hogyan és mikor szakítsak Louissal. Fel kéne
hívnom Lucát, most kedvem van a társaságához. Leállítottam a filmet és azt
hazudtam Harrynek, hogy pisilnem kell. Fogtam a telefonomat és mentem a WC
felé, ahol tárcsáztam Luca számát, még 1 perc se kellett, hogy felvegye.
-Szia!
Én vagyok az Eleanor. Lenne kedved találkozni?
-Persze
béby! Meggondoltad magad?
-Úgy
gondolom adhatok neked egy esélyt, nem érdekel, hogy nős vagy, gondolom te is
csak egy kalandra vágysz, mint én!
-Igen,
Benedetta egyre unalmasabb, állandóan elmegy és csak este jön haza. Na akkor
elviszem a gyerekeket a nagyihoz, aztán találkozzunk valahol.
-Oké,
rendben!
Megbeszéltük
a helyszínt meg az időpontot és úgy tettem le a telefont, hogy belepusziltam
egyet. Nagyon szexisen kell felöltöznöm, de előtt közölnöm kell Harryvel, hogy
elmegyek, persze azt nem, hogy hová.
-Bocsi,
Harry! De egyik barátnőm felhívott, hogy segítségre van szüksége, így át megyek
hozzá. Majd este folytatjuk.
-Oké,
nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan összebarátkoztál itt valakivel.
-Pedig
így van.
Te
jó ég, ekkorát hazudni, amúgy meg nincsenek is itt barátaim és ezt Louis tudja,
és ha hazajön meg fogja kérdezni hol vagy, na akkor itt lesz a vége, de már nem
tudott nagyon izgatni. Találkoztunk is a megbeszélt helyen, egy puszival köszöntöttük
egymást. Ez amúgy egy kávézó volt, így hamarosan vettünk is egyet magunknak.
Louis
szemszöge
A
kórház folyosóján fel-alá mászkáltam izgalmamban, mert fogalmam sem volt mit
csinálnak odabent Niallal és, hogy milyen az állapota. Még várnom kellett és
egyre csak fogyott a türelmem. Mi van, ha nagyon súlyos? Vagy ha életveszélyben
van? Ilyenekre még gondolni is rossz, annyira nem tűnt veszélyesnek, hogy ennek
a lehetősége fenn álljon. Majdnem elfelejtettem: értesíteni Harryt és Eleanort,
hogy Niall előkerült. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a barátnőmet, de ő
nem vette fel, ezért Harryt hívtam, aki három csörgetés után beleszólt.
-Mi
van Louis?
-Niall
előkerült, elütötte egy autó, gyertek a kórházba!
Zaklatottan
közöltem vele a rossz hírt, ami egyben jó is volt. Elmondtam, hogy melyik
kórházba jöjjenek, de Harry elkezdett okoskodni, hogy mégis hogyan, mikor azt
sem tudja hol van. Én mondtam neki, hogy hívjanak egy taxit és vitessék oda
magukat és ezzel le is tettük a telefont.
Vártam
egy darabig, mire végre kijött a Niallt vizsgáló orvos, így én azonnal oda is
rohantam hozzá, hogy érdeklődjem a barátom állapotáról.
-Hogy
van?
Kérdeztem
izgatottan.
-Szerencsére
megúszta komolyabb sérülés nélkül, csak annyi volt az egész, hogy mivel a feje
elég nagyot koppanhatott, így elájult, de szerencsére nem kapott agyrázkódást,
bár egy kicsit szédült, amikor magához tért és fájt is egy kicsit a feje, de ez
hamarosan elmúlik.
Megkönnyebbültem,
hogy semmi baja nem lett, így reméltem, hogy már ma hazajöhet.
-Meddig
kell bent maradnia?
-Mindenképp
ajánlanám, hogy az éjszakára bent maradjon megfigyelés alatt és ha minden
rendben van, akkor reggel haza is mehet, ha valaki jön érte.
-Rendben
van. Most be lehet menni hozzá?
-Persze!
Nyugodtan!
-Köszönöm!
Talán
nem a legjobb ötlet most bemenni hozzá, de mindenképp tisztázni akarom vele a
helyzetet, így hát benyitottam.
-Szia!
Köszöntem
neki, de ő olyan csúnyán nézett rám, hogy kedvem lett volna kiszaladni, de nem
tettem, hanem egyre közelebb sétáltam az ágyához.
-Most
nagyon utálsz?
Kérdeztem.
-Nagyon
gonosz lettél!
Közben
egy könnycsepp folyt le a szeméből, nagyon megbántam már mindent, nem is
értettem hogyan bánhattam vele ilyen agresszíven, mikor ő nem ezt érdemli.
-Tudom!
Miattam vagy most itt, de hála az égnek nincs komoly bajod! Tudod milyen
rosszul éreztem magam miattad? Magamat okoltam mindenért.
-Pedig
nem te vagy a hibás, mert az komoly dolog, amit közölni akartam veled, de nem
mertem, mert féltem, hogy minden megváltozik, de már ez anélkül is
bekövetkezett amiatt, hogy elköltöztél és csapatot váltottál.
-Akkor
most elmondod azt a nagy titkot?
-Igen!
Nem érdekel ki mit szól majd ezek után, de nem fogok titkolózni előtted!
Leültem
az ágy mellett lévő székre és felkészültem a lehető legrosszabbra. Niall már
beszédre nyitotta a száját, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és a göndör
hajú barátunk lépett be rajta. Úgy tűnik Niall nem most fogja nekem elmondani,
de szerencsére már rávette magát.
-Sziasztok!
Köszönt,
majd közelebb jött ő is. Csodálkoztam, hogy egyedül van.
-Eleanor?
Kérdeztem
meglepetten.
-Telefon
hívása volt, miszerint az egyik barátnőjének segítenie kell, így átment hozzá.
Különös.
Eleanornak nincsenek itt barátai, akkor mégis hová ment?
-Nem
értem, nincs itt neki egy barátja se, csak én vagyok neki, meg persze ti, de mi
most itt vagyunk, ő meg ki tudja hol.
-Nekem
ezt mondta. Elvonult telefonálni, miközben filmet néztünk, azt mondta pisilni
megy, de láttam, hogy a telefonját is viszi.
Kihez
mehetett vagyis kivel találkozhatott? Lucával? De őt ki nem állhatja, ugyanez a
helyzet Benedettával is. Vajon miért hazudott? Közben Niallra pillantottam, aki
olyan fejet vágott, mint aki sejtene valamit, majd Harryre néztem, de ő nem
értett semmit.
-Mindegy,
majd számon kérem rajta!
Lezártnak
tekintettem jelenleg a témát, de ez akkor sem volt számomra tiszta. Nem mintha
izgatna, mert kezdek kiábrándulni belőle egy férfi miatt, ami még viccesen
hangzik, na de ezt még magamnak sem mertem bevallani, mindig eltereltem a
gondolataimat más fele, és amikor ez eszembe jutott, ideges és zaklatott
lettem.
Eleanor
szemszöge
Miután
megittuk a kávénkat, egy parkban sétáltunk, de a kezét nem fogtam meg. Még
korainak gondoltam és még ráadásul nős is. Ha valóban komolyan gondolja, akkor
el kell válni, csak akkor vagyok hajlandó összejönni vele, addig nem és azt is
elhatároztam, hogy nem fekszem le vele. Tényleg tetszett nekem, csak az nem,
hogy felesége van. Leültünk egy padra és nem sokkal később a combomra helyezte
a kezét, ami miatt egy kicsit odébb húzódtam, ekkor rám nézett.
-Mi
a gond?
-Semmi!
Megfogtam
a kezét, hogy leszedjem azt a combomról. Amúgy egy miniszoknya volt rajtam,
hogy még szexibb és kihívóbb legyek, hogy megkívánjon, na de én nem adom magam
könnyen. Nem olyan nő vagyok én, az már más, amikor halál részeg vagyok, de
igyekszem leszokni róla. A Harrys és a feka csávós esetet Manchesterben már
nagyon bánom, legszívesebben kitörölném ezeket az eseményeket az életemből.
-Most
miért lökted el a kezemet? Nem foghatom meg?
-Amíg
feleséged van, addig nem érhetsz hozzám! Értve vagyok!
-Húúú,
de bekeményített valaki!
-Nem,
csak nem vagyok az a könnyűvérű nőcske, aki nős férfiakkal kezd ki.
-Ennek
ellenére te hívtál fel!
-Igen,
mert kíváncsi vagyok, hogy mennyire gondolod komolyan és, hogy hajlandó vagy-e
elválni miattam!
-Persze,
hogy így van, Benedettát már nem szeretem, már mondtam.
-Na
és a gyerekek? Ő rájuk nem gondolsz? Nem hiszem, hogy jót fog-e nekik tenni a válás.
-Nekik
ebbe nincs beleszólásuk, ha a szülők nem jönnek ki, akkor ez van.
Nagyon
remélem, hogy a válás után a gyerekek az anyjukhoz kerülnek, mert nincs kedvem
nekem mostoha anyáskodni két hisztis kislánynál. Nekem saját gyerek kell, nem
más-é. A táskámban valami rezgést érzékeltem, majd meghallottam a csengőhangomat,
ezért kivettem és a kijelzőre ez volt írva: „Louis hív”
-Ki
hív ilyenkor?
Kérdezte
Luca, de nem állt szándékomban most felvenni neki a telefont.
-Mindegy,
majd visszahívom!
Visszahelyeztem
a telefont a táskámba és hagytam csörögni, ami hamarosan el is hallgatott már
végre.
-Akkor
ez csak ilyen baráti találkozást?
-Igen!
Mondtam
határozottan.
-Igazán
sajnálatos!
-Tisztelj!
Ha szexre vágysz, ott a feleséged! Mi csak barátok vagyunk addig, amíg nős vagy,
érted?
-Ahogy
parancsolod!
2012.
szeptember 15.
Louis
szemszöge
Két
hét után ma ismét bajnoki lesz, úgy hogy már elkezdtem készülődni, mert keret
tag vagyok. Valószínűleg csak kispados leszek, a hivatalos kezdők a mérkőzés
előtt egy órával derül ki. Ha netán becserél Allegri, akkor mindent meg fogok annak
érdekében tenni, hogy jó teljesítményre legyek képes és, hogy a kezdőben is legyen
helyem a jövőben. Az Atalanta ellen lépünk pályára a San Siroban. Hamarosan
elindultam otthonról a stadion felé. Amúgy visszatérve arra a napra, amikor
Niall kórházba került, akkor Eleanor állítólag egy barátnőjénél volt, amit
furcsállottam is az elején, de aztán kimagyarázta magát, hogy ő nem ül otthon,
amíg én edzésen vagyok, tehát már ismerkedett. Ki tudja mi igaz belőle, de
lehetséges, hogy így van. Vagy csak én vagyok túl naiv. Niall másnap
hazajöhetett, nem lett komolyabb baja.
Megérkeztem
a stadionba, mentem az öltöző felé, ahol már a többiek ott voltak, majd később
közölték is a kezdő csapatokat, ahová sajnos én nem fértem be, mert De Sciglio
felépült a sérüléséből, nem is volt az komoly, de azért reménykedtem benne, hogy
becserélnek, persze azt nem akartam, hogy valaki megsérüljön. Ha ez az ára a
becserélésemnek, akkor inkább végig a padon maradok.
Ám
de az ötvenedik perc körül Allegri gondolt egyet és becserélt ismét a jobb hátvéd
posztra De Scigliot lecserélve. Hoznom kell a formámat, a lehető legjobb teljesítményt
kell nyújtanom, mindent bele kell adnom. Szerencsére most senki se kötött belém,
de a hetvenötödik perc körül Luca a másik oldalról átjött az én oldalamra, amin
meglepődtem, hogy mit keres itt, még neki is mentem, mert útban volt. Ő elesett,
én meg akaratom ellenére rátapostam, de azt nem tudom melyik testrészére, de
valami puhát éreztem a lábamon, ekkor gyorsan elhúztam onnan. Mikor hátra néztem,
akkor láttam, hogy a hasát fájlalja, akkor ezek szerint oda tapostam a stoplimmal,
igazán sajnálatos, még bocsánatot is kértem tőle.
-Bocsánat,
Luca, de te jöttél át az én oldalamra!
-Takarodj
vissza Angliába! Itt nem ezt a focit játsszák.
-Kössz,
ez nem esett jól!
-Nem
hallottad! Nem érdekelsz itt senkit, te bunker focista!
Közbelépett
Prince és ellökött onnan, egy kicsit elkeseredtem, hogy most én vagyok ezért a
hibás. Luca hasa vérzett, így le kellett cserélni, a pálya szélén bekötötték
neki. A helyére Mesbah érkezett.
Pár
perccel később vittem oldalt a labdát a kapu felé és egyszer csak valaki nekem jött
tiszta erőből, aki a lábamra hajtott. A földön kötöttem ki, a térdem is kiment,
ami baromira fájt. Egy darabig hemperegtem, de nem sokat, mert amilyen gyorsan csak
tudtam, felálltam, de sántítottam. Az elkövető kapott egy sárga lapot, mi meg
szabadrúgást. A pályán maradtam, de nem bírtam nagyon, hiába szerettem volna még
játszani. Egy labdát sikerült elrúgnom, de muszáj volt cserét kérnem, így nem játszhatok,
mert nagyon fájt. Hirtelen elkapott a hányinger, már azt hittem ki adom azonnal
a taccsot, ami aztán be is következett, a pálya szélén rókáznom kellett egyet nagy
közönség előtt. Mindenki látta, nagyon kellemetlenül éreztem magam, bizonyára holnapra
ezzel lesznek tele az újságok. Nagyszerű!
Nagyon tetszik! :) Azért El igazán szakíthatna Louisval, ha már nem szereti!
VálaszTörlésSzegény Louis, sajnàlom hogy most minden újság, tv stb. arról szól h hányt! :( Pedig Ő is csak egy ember...
Várom már hogy kiderüljenek a dolgok! :)
Egy díjat kapsz tőlem. Csak így tovább, nekem tetszik, nincs semmi kifogásom! 'Tökjó :) http://luckymefanfiction.blogspot.ro/2013/09/1-d-ijam-koszonom-d-ijat-wilkinson.html
VálaszTörlés