19. rész

Végre meghoztam a következő részt, tudom kicsit sokat kellett rá várni, de mostantól megpróbálom gyakrabban hozni. Főleg, hogy most a hétvégén otthon sem voltam. Ha lehet, akkor hagyjatok magatok után nyomot.

Louis szemszöge

Anya bekötötte a lábam, de azt mondta mindenképp bevisz a kórházba, mert nem maradhat a szilánk a lábamban. Közben Niall rontott be kissé idegesen, mert valami fontosat akart közölni, azt amire már hetek óta várok. Ha most se akarja elmondani végül, akkor is mindenképp kiszedem belőle, mert ezt már nem csinálhatja tovább, mert egyre jobban idegesít már ez a nagy titkolózás.

-Figyelj, Louis! Most el fogom neked mondani, hogy milyen is valójában Harry és Eleanor, mert úgy érzem jogodban áll tudni az igazat! Lehet, hogy nagyon fog bántani a dolog, de jobb előbb túl esni rajta, mint hogy húzni a dolgot, mint a rétest!

-Jól van, Niall! Belekezdenél a lényegbe? Nem kellenek a mellébeszélések!

Már én is eléggé ideges voltam és olyan hangnemben is beszéltem vele. Féltem, hogy megint megsértődik, ahogy a múltkor vagy mikor egy kicsit felemeli vele szemben az ember a hangját, de szerencsére most nem állt le érzelgősködni, hanem belevágott a lényegbe, ahogy egy igazi barát is tenné. Ő az, már többször is bebizonyította ellentétben Harryvel.

-Ez még Doncasterben történt meg, de sajnos nem egyszeri alkalom volt.

Egy perc csönd következett, ami nagyon kínos volt, főleg, mert tovább váratott vagy csak nehezére esett neki elmondania.

-Igen, tudom! Már ott el akartad mondani, csak nem ment. Kinyögöd már végre?

-Harry és Eleanor szeretők voltak és te semmit sem sejtettél róla! Sajnálom, hogy nem mertem neked elmondani már rögtön, amikor megtudtam, pedig el akartam! Sajnálom! Nem érdemlem meg a barátságodat!

Könnyek csordultak ki a szeméből, engem meg ezek a szavak szíven ütöttek. Bármit el tudtam volna róluk képzelni, de ezt pont nem, annak ellenére, hogy Eleanort az imént láttam egy öregebb fickóval és Harry meg Adammel hentereg, miközben előtte ő az enyém volt. Egyikük se érdekel már, mind a hárman megrohadnak, Harryt és Eleanort meg kidobom a házamból, úgy is van hová menniük, meglesznek nélkülem, abban biztos vagyok.

Felálltam és magamhoz öleltem Niallt.

-Ne sírj, nem te vagy a hibás és örülök neki, hogy elmondtad! Ezek után semmi keresni valójuk nincs már ebben a házban!

-Most kirúgod őket?

Kérdezte még mindig sírva.

-Te nem ezt tennéd a helyemben?

-De.

Anyám félbeszakított minket, mert már indulni kellett a kórházba, ezért felmentem a szobámba és próbáltam a fájós lábamra felhúzni egy zoknit. Ez ritka alkalom, hiszen nem nagyon szeretem ezt a ruha darabot, de mégsem tehetem meg azt az orvosnál, hogy amikor leveszem a cipőm, akkor áradjon a lábszag az egész területen. Mikor ez megvolt, leballagtam a lépcsőn, majd a cipőmet is felhúztam, bár az se ment valami könnyen, mert eléggé fájt a lábam és a kötéstől se fért nagyon bele a lábbelibe. Anyával és Niallel elindultunk a kórházba, egy kicsit várni kellett a soromra, de nem volt vészes, maximum húsz percet vehetett ez igénybe. Mikor sorra kerültem, egyre jobban izgultam, hiszen féltem, hogy nagyon fájni fog és, hogy módszerrel szedi majd ki.

-Jó napot!

-Jó napot! Louis Tomlinson?

Köszönt, majd kérdezte az orvos.

-Igen.

Válaszoltam.

-Üljön le és mondja el mi baja!

Utasított, én helyet foglaltam, majd kezdtem is bele a mondandómba.

-Az a helyzet, hogy belefúródott a talpamba egy üveg szilánk és rettenetesen fáj. Valahogy el kéne távolítani.

-Mutassa!

Levettem óvatosan a cipőmet és a zoknimat, majd odatettem az orvosnak, hogy lássa. Ő megvizsgálta és ahogy egyre jobban közeledett az a pillanat, féltem.

-Ezt ki kell szedni! Csak egy pillanatig fog fájni, utána bekötöm! Nem érdemes érzéstelenítőt adni rá.

Nem is tűnt rossz ötletnek az érzéstelenítő.

-Nem lehetne? Annyira félek tőle! Tudom, hogy viccesen hangzik, de akkor is.

-Ha annyira akarja, bár ez semmiség!

Látszott a fején, hogy nem érti a helyzetet, mert bizonyára szerinte ezt egy kisgyerek is kibírná. Befújta érzéstelenítővel a talpam, majd hagyni kellett egy kicsit, hogy hasson. Éreztem, ahogy egyre jobban elzsibbad a lábam és a végére már szinte semmit sem éreztem, ekkor indulhat is a menet, az orvos kiszedte a lábamból a szilánkot, ami miatt kissé elkezdett vérezni, de gyorsan bekötötte. Az érzéstelenítőnek hála, semmit fájdalmat nem éreztem. Felvettem a zoknim és a cipőm óvatosan, majd távozhattam is.

Eleanor szemszöge

Úgy éreztem el kell onnan jönnöm, mert felidegesít Louis viselkedése, egyszerűen annyira szánalmas, hogy kibírni se lehet vele egy légtérben. Beültem egyedül egy kávézóba, azonban hamarosan lett is társaságom egy negyvenes kopasz férfi személyében, mivel nem volt hely, így megkérdezte leülhet-e hozzám és én természetesen megengedtem neki.

-Troy Austin!

Nyújtotta nekem a kezét, miközben bemutatkozott, biztosan tetszem neki. Ha van pénze, akkor természetesen ő is szóba jöhet nálam.

-Eleanor Calder!

A pincér lassan kihozta a kávénkat. Troy-ról kiderült, hogy abból a városból jött ő is, ahonnan Louis, azonban nem kérdeztem rá, hogy ismeri-e, egyszerűen ennyire hidegen hagyott engem az az idióta.

-Hogy hogy most Milánóban vagy?

Kérdeztem.

-Most itt van az üzlet, egy darabig most itt is maradok!

-Mivel foglalkozol?

-Különböző dolgokkal kereskedem, jelenleg most nagyon megy! Üzletember vagyok amúgy eredetileg.

Biztosan tele lehet pénzzel, nem engedhetem el csak úgy, mert utána nehéz lesz megtalálnom. Különösen örültem, hogy ma este elhívott bulizni, bár egy kicsit meglepődtem rajta, hogy ennyi idősen olyasmi helyekre jár. Estére megbeszéltünk egy találkozót, majd hazamentem. Mikor hazaértem, nem volt otthon senki, de nem sokáig volt így, mert miközben a nappaliban néztem a tévét, beállítottak Harry kívételével.

-Hát ti hol voltatok?

Kérdeztem meglepődve.

-Louist kórházba kellett vinni, mert elvágta a lábát, de semmi komoly!

Felelte Niall, bizonyára most is mezítláb járkálhatott, megkapta ezért a méltó büntetését. Lehet kárörvendő vagyok, de ennek most örülök, legalább le fog szokni róla, mert nehezen tudom elviselni már a gusztustalan lábfejét. A hányinger kerülget, ha arra gondolok, amikor a kezeimbe vettem azt és a talpát csiklandoztam, még a hideg is kirázott tőle. Hogy voltam akkor arra képes, nem tudom felfogni. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatok és inkább azon agyaltam, hogy ma este felszedem Troyt és utána megosztja velem is a pénzét. Felmentem a szobába, kinyitottam a szekrényemet, hogy eldöntsem, ma este mit fogok felvenni. Nem akarok túl kurvásan felöltözni, mégiscsak egy negyvenes éveiben járó emberről van szó, de az sem jó, ha túl szűzies vagyok. Valami kihívó darabot kéne találnom, ami még az ízlések határán belül van.

-Mit csinálsz, szerelmem?

Ölelte át hátulról a derekam Louis, akitől undorodtam. Marha jó, amikor még megcsókoltam volna, akkor ő volt az, aki elhúzta onnan a fejét, de már tudom az okát. Már a gondolattól is undorodom, hogy férfiakkal is összefekszik, az ilyen hozzám ne érjen. Megfogtam a kezét és leszedtem a derekamról.

-Ne érj hozzám most, kérlek!

-Mi bajod van, drágám?

-Megcsaltál! Az!

Mintha izgatott volna, amúgy sem szerettem már és gusztustalan féregnek tartom, amióta kiderültek a kis dolgai.

-Ne haragudj, olyan ostoba voltam!

-Miért tetted? Ráadásul férfiakkal?

-Csak egy volt, teljesen meghülyített! Mindig leitatott és visszaélt a helyzettel.

Megpuszilta a nyakamat, nem tudom mit képzel magáról, nem elég, hogy homoszexuális hajlamokkal rendelkezik, de még hazudik is.

-Megbocsátok, de csak most az egyszer!

-Köszönöm!

Eszem ágában sincs eredetileg, de egy darabig biztosan jót fogok majd szórakozni rajta és remélem hamarosan összeomlik, ha meg nem, akkor majd teszek róla, hogy így legyen. Bevonom majd ebbe Troy-t vagy Luca-t, ugyanis az utóbbi nagyon nem szívleli Louist.

-Szerinted mit vegyek fel ma este?

Kérdeztem, miközben kicsit feltúrtam a szekrényemet.

-Miért? Hová mész?

-Bulizni! Baj?

-Nem, de akkor elkísérnélek!

-Semmi szükség rá, a barátnőimmel megyek!

Hazudtam és nagyon remélem, hogy bedől neki, nincs kedvem lebukni, főleg, mert már elég régóta csalom őt különböző pasasokkal, egyszerűen ő nem elég nekem, én többre vágyom.

-Jó, itthon maradok, szórakozz a barátnőiddel! 

Megpuszilta az arcom, azonban elég furcsa volt számomra a viselkedésem, mert mostanában sosem volt velem ilyen. Talán rájött mindenre és van valami terve? Ez nem történhet meg, de ha mégis kitesz, van hová mennem, tehát nem kéne ezen aggódnom. Végül sikerült kiválasztanom a megfelelő ruhát, magamra is vettem, majd feltettem egy erős buli sminket.

Louis szemszöge

Úgy tettem mintha minden a legnagyobb rendben lenni, persze utána fogok menni, mégis kivel fog ma este megcsalni. Szóltam Niallnek, hogy amikor Eleanor elindul, akkor kövessen, majd értesítsen hová ment, mert nekem addig össze kell pakolnom a cuccait, hogy hozzá vághassam a szeretője előtt. Vissza sem kell már jönnie soha többé, le is fogom cseréltetni a zárat. Felmentem a szobába, fogtam egy nagyobb bőröndöt és elkezdtem kipakolni Eleanor szekrényét, egyenesen mindent a bőröndbe gyűrtem. Mikor elkészültem vele, Niall hívott is és elindultam otthonról a szórakozó hely felé a bőrönddel együtt. Mikor odaértem, ír barátom már ott várt rám a bejárat előtt.

-Valami kopasz fazonnal van!

Mondta.

-Gondoltam, hogy megcsal, kíváncsi vagyok, hogy most kivel!

Indultunk befelé, szemünkkel Eleanort kerestük, nem tartott sokáig, azonnal megpillantottuk a pultnál az előbb említett kopasszal. Bár már nem éreztem iránta semmit, mégis bosszantott, hogy ennyire hülyére vett és még mindig vesz, én meg olyan vak voltam, hogy semmit sem érzékeltem ebből. Még akkor sem gondoltam erre, amikor Niall valamit el akart mondani, amit nagyon nehezen lehetett belőle kihúzni. Hogy lehettem ekkora marha? Úristen! Mikor erre gondolok, úgy megpofoznám magam, nagyon is megérdemelném.

-Menjünk oda!

Mondtam, majd indultam is és éreztem, hogy Niall utánam jön. Megálltam a pultnál, ahol Eleanor és a szeretője ült. Nem tudom mi vette rá, hogy egy nála kétszer idősebb fickóval legyen, biztosan tele van, ez lehet az oka.

-Szia, Eleanor!

Köszöntem rá, miközben egy gúnyos mosolyt eresztettem rá, ő meg csak meglepetten nézett. Megszólalni sem tudott a döbbenettől.

-Ez meg kicsoda?

A kopasz dühösen reagált a megjelenésemre, biztosan féltékeny. Felé fordultam és mikor a szemembe nézett, a szája egy o alakot vett fel, Eleanorhoz hasonlóan ő sem tudott megszólalni.

-Most mit néztek úgy? Elmondanám ennek a fickónak, hogy Eleanor az én barátnőm, miközben megcsal engem mindenféle alakkal, mert tudomásomra jutott! Ezért összepakoltam neked, kedves Eleanor, már vissza sem kell jönnöd hozzám! Itt a bőröndöd, semmi cuccod nincs már a házamban! Menj csak fel a szeretődhöz, nála nyugodtan lakhatsz!

Letettem elé a bőröndöt.

-Most kidobsz?

Kérdezte dühösen.

-Mit gondoltál? Hogy majd egy kurvát tartogatok a házamban! Azt már nem!

Ránézett Niallre, mintha tőle várná a választ, de lehet sejtettem, hogy mindenről kitálalt nekem.

-És Harry?

Eléggé halkan kérdezte.

-Mi van vele? Ő is a szeretőid egyike! Harry egy áruló, őt is ki fogom tenni, tehát ne aggódj! Na szevasz! Jó szórakozást ezzel a nem tudom kicsodával, biztos vagyok benne, hogy csak a pénze kell neked!

Megragadtam Niall karján és kirángattam erről a gusztustalan helyről, nem tudok tovább itt maradni. Már a sírógörcs kerülgetett, de nem akartam itt elbőgni magam.

Eleanor szemszöge

Louis rájött Niallnek köszönhetően, fogadjunk, ha ő nem mondja el neki, akkor a mai napig mindent elhisz, amit hazudok neki. Nem is érdemes rajta rágódni, mégis mindenáron bosszút akartam rajta állni.

-Hát ez meg mit akart tőled?

Kérdezte felháborodottan Troy.

-Látod! Kidobott! Ne is törődj vele, nem is szerettem, sosem tudta azt megadni, amire én vágyom, hát persze, hogy megcsalom a háta mögött.

Nevettem egyet, majd egy gúnyos fintort vágtam, amire Troy vette az adást.

-Nem semmi a kölyök! Komolyan ezzel voltál együtt?

-Csak kizárólag érdekből, mivel focista, így sokat keres, de semmi különlegeset nem találtam benne!

Ő csak nevetett megállás nélkül, valóban kicsit szégyeltem magam, mert Louis nagyon kretén és mindig is az volt. Troy elgondolkozott valamin, a kezemet lóbáltam a szeme előtt, hogy figyeljen rám.

-Csak elgondolkoztam, bocsánat! Eszembe jutott, hogy valakire emlékeztet ez a fiú, még a fiatalkori csajomra.

-Ez furcsa. Megkérdezhetem, hogy ki volt az egykori szeretőd?

-Úgysem ismered, de azért a nevét elmondhatom! Johannah Poulston.

Lefagyott a mosoly az arcomról, amikor kimondta a nevét, nem hittem volna, hogy ilyen kicsi a világ. Tehát akkor neki volt dolga Louis anyjával is, amin nem is lepődöm meg, mivel az a nő elég sok mindenkivel volt fiatal korában. Szerencsére azóta már nem ilyen, megváltozott és megbánta, amiket akkor tett. Most akkor Louis apjával van dolgom vagy sem?

-Neked vannak gyerekeid?

Kérdeztem rá félénken, egy perc csend következett.