14. rész

Meghoztam a következő részt így vasárnap délutánra. Jó olvasást mindenkinek, egy-két kominak és pipáknak örülnék. Meg persze pár feliratkozónak is. Köszönöm mindenkinek, aki megteszi!

Louis szemszöge

Amikor kifele mentünk a stadionból, megpillantottam Adamet, aki odajött hozzám, azonban haragudtam rá a tegnap este miatt.

-Mit akarsz tőlem?

Kérdeztem haragosan.

-Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt, hogy elmentem azzal a másik fiúval. Igazából nem volt rám hatással, mert csak te jársz a fejemben!

Harry és Niall sehol sem voltak, elvesztek az emberek között, bizonyára engem keresnek, vagy mégsem, mert nem vagyok én fontos senkinek sem.

-Elmentél vele? Mi történt azon az éjszakán? Kérlek mondj el mindent, mert nekem ez az egész nagyon zavaros.

Már a sírás határán voltam, amiért ezt csinálta velem és még Harry is hazudott nekem. Adam nem lehet drogos. Vagy most ki mond igazat?

-Részegek voltunk, kérlek bocsáss meg! Megmondtam az igazat, inkább mint, hogy hazudjak neked, mert az őszinte kapcsolat az, aminek értelme van és én komolyan akarok tőled valamit!

A tekintete őszintének tűnt és én meg elhittem Harrynek a hülyeséget, mikor Niall is megmondta, hogy ő egy áruló, de ennek ellenére jobban ragaszkodtam hozzá, mint Adamhez. Miért vagyok én ekkora idióta?

-Ezt nem bocsátom meg! Hagyj békén, ne érj hozzám!

Fájt, hogy ezt tette velem és Harryre még jobban haragudtam amiért még hazudott is. Nem volt elég, hogy le akarta nyúlni tőlem Adamet.

-Ne csináld ezt, kérlek! Olyan szép pár lehetnénk!

-Te normális vagy? Idejössz pont ide, hogy meglássanak?

Elhúztam a csíkot, mielőtt elkezdenek rólam pletykálni. Még a gyanút sem kelthetem fel senkiben. Ahogy szaladtam kifelé a stadionból, egy nem kívánatos személybe futottam bele: Kevin Prince Boateng. Már csak ő hiányzott, komolyan. Jóval magasabb volt nálam és még ki is volt gyúrva velem ellentétben, így hát bőven lepattantam róla.

-Mit jössz belém, te kis csibe?

Kérdezte gúnyolódva.

-Egyrészt nem vagyok csibe, másrészt el lehet kotródni az utamból, te izomagy!

Mentem volna tovább, de megragadta a karom és visszahúzott, ezután a ruhámon keresztül egyenesen magához húzott és a retkes leheletének a szagát is megéreztem, bizonyára hagymás szendvics volt a vacsorája, mert nagyon lehetett rajta érezni, miközben hozzám beszélt.

-Velem te nem beszélsz így, te kis buzi gyerek! Vigyázz a szádra nagyon, mert tudom, hogy csak a szád nagy, de nem vagy semmire sem képes velem szemben! Ha még egy ilyen bepofázás, akkor megnézheted magad, kisfiam!

Próbáltam a szorításából szabadulni kevesebb sikerrel, ekkor ő a földhöz vágott, de ez még nem minden, mert nem bírtam már magam tartani, így a földre hullottam és ekkor még gyomorba is rúgott tiszta erőből.

-Ennél még nagyobbat fogsz kapni következő alkalommal, tehát ahhoz tartsd magad!

Majd elhúzta a csíkot, komolyan már kezdek félni tőle, mert csak véletlen mentem belé, máris belém kötött, persze, hogy visszapofázok neki. Majd hagyni fogom magam, mi? Innentől kezdve semmi sem érdekelt, mert nem elég, hogy Adam és Harry együtt töltötték az éjszakát, de a legjobb barátom még a képembe is hazudik. Adamnek sem tudtam ezt megbocsátani, nagyon fájt, hogy csak ennyit jelentettem neki, aztán meg jön bocsánatot kérni, utána meg megint megismétli ugyanezt, ha elnézem neki ezt a bakit. Vissza fog vele élni és ezt nem hagyhatom. A földön feküdtem, miközben a hasamat fogtam és az sem érdekelt, ha eltaposnak, annál jobb, legalább nem kell tovább szenvedni. Nem történt meg, azonban valaki megérintettem a vállamat, de nem néztem oda, nem érdekelt ki az. Biztosan Harryék, csak feltűnt nekik, hogy nem vagyok velük már egy jó ideje.

-Hagyj békén, Harry!

Megráztam a vállam, hogy vegye le rólam a kezét.

-Nem Harry vagyok!

Majd nevetett az az ismerős hang, ekkor felnéztem rá, hogy rájöjjek pontosan ki is az. Mattia-t láttam és Fáraót.

-Te mit csinálsz itt a földön?

Kérdezte aggódva Mattia, aki később le is guggolt hozzám.

-Semmi se történt!

Felálltam, ami nem ment könnyen, ezért a Fáraó megfogott, hogy el ne essek.

-Bántott valaki?

-Nem, már mondtam, hogy nincs semmi.

-Rosszul vagy? Elvigyünk az orvoshoz?

-Mondtam, hogy nincs semmi bajom! Mit nem lehet ezen megérteni?

Már keményebben szóltam oda nekik, mert felidegesített, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyják, amit mondok. Fölösleges lett volna elmondani, hogy Boateng belém rúgott, úgysem hittek volna nekem, ha meg számon kérik rajta, akkor képes lenne még jobban bántalmazni, ezt meg nem akartam.

-Jól van, mi csak segíteni akartunk, de te nem hagyod! Mentünk is!

-Most megsértődtetek? Nem akartam durva lenni, csak valaki felidegesített! Bocsássatok meg!

Ekkor megfordultak.

-Semmiség, haver! Mi bírunk téged és a többiekkel meg ne foglalkozz!

-Fura ezt hallani!

-Dehogyis, tök jó fej vagy, nem tudom miért utálnak téged! Lehet, hogy irigyek rád!

-Rám? Ugyan miért? Semmire sem vagyok jó!

-Miért mondod ezt! Imádnak téged a szurkolók, mert látnak benned valamit, de mi is! Ha így folytatod, belőled nagy játékos lesz! Nem foglalkozol a szemét csapattársaiddal, csak csinálod a dolgod! Tudod milyen példaértékű ez?

Nehezen tudtam mind ezt elhinni, még a netre sem mertem felnézni ezek miatt, hogy engem szid mindenki, de ezek szerint tévedtem.

-Komolyan mondjátok, vagy csak át akartok verni és utána kinevetni?

-Mi a franc bajod van? Üldözési mániád van? Azt hiszed mindenki kinevet és utál téged?

-Nem tudom és igen, ezt gondolom, mert semmire sem vagyok jó. Nem látjátok milyen vagyok?

-Ezt most fejezd be azonnal! Ránk kettőnkre számíthatsz és jó lenne, ha megjönne az önbizalmad, mert nagyon jó vagy, hidd már el ezt! Otthon menj fel a szurkolói oldalakra és olvasd el miket írnak rólad és meglátod, hogy imádnak!

Nem akartam elhinni, csak akkor, ha a saját szememmel látom, de inkább nem ellenkeztem velük, amúgy sem volt energiám hozzá.

-Köszi a segítséget, srácok, de most hazamegyek! Jók voltatok! Igaz, a győzelemnek jobban örültem volna, de így se rossz, legalább nem kaptunk ki!

-Ez a beszéd, öcsi!

Mondta El Shaarawy, majd viccből meglökött. Tényleg úgy tűnt, hogy ők szeretnek engem, de valóban így van? Vagy csak szórakoznak rajtam? Biztos csak nekem van üldözési mániám, ahogy azt ők mondanák, de sajnos igazuk van, valóban azt gondolom, hogy senki sem szeret.

-Sziasztok!

Elköszöntem tőlük és indultam hazafelé, ahol Niall már otthon volt, Harryt nem láttam sehol.

-Harry hol van?

Kérdeztem kissé bosszúsan, mert valóban idegesített ez a viselkedése.

-Nem tudom, de megmondom az őszintét. Elment egy sráccal, azt mondták bulizni mennek! Mostanában nagyon sokat bulizik. Nem gondolod?

-De igen és hogy nézett ki az a srác?

-Magas fazon volt, még Harrynél is magasabb! Fekete haja van és ha jól láttam, akkor kék szeme, ki volt festve és fekete cuccban nyomta.

Egyértelmű, hogy Adam volt az, a leírás teljesen ráillet. Elöntött az ideg, amikor belegondoltam, hogy Harry és Adam megint együtt töltik el az éjszakát, de nem akartam kimutatni, hogy ez engem idegesít, de úgy tűnik nem tudom jól leplezni az érzéseimet, mert Niall észrevette, hogy baj van.

-Mi a baj, haver?

-Semmi, mi lenne? Csak már semmi se olyan, mint régen! Jó éjszakát!

Talán csak Niall maradt meg a réginek, Harryvel elszaladt a ló, én meg egyre rosszabbul érzem magam, húz magával a depresszió. Úgy érzem, egyszer ebbe belebetegszem.

-Nincs kedved egy filmhez?

Kérdezte örömmel, de nekem semmi kedvem nem volt. Nem válaszoltam neki, hanem a szobám felé vettem az irányt, így bizonyára leesett neki, hogy nem akarok filmezni.

Niall szemszöge

Nem tudom mi a fene bajuk van a fiúknak, de nekem egyikük se tetszik. Harry mindennap bulizni megy, van, hogy részegen jön haza, Louis egyre depressziósabb, mindig valami baja van. Eleanorral már nem olyanok, mint régen, mind a ketten a saját útjukat járják és alig vannak együtt. Bár Louis szerintem jobbat érdemelne Eleanornál. Komolyan mondom, már aggódom értük, mert csak rosszat tesznek magukkal. Elaludhattam a tévé előtt, mikor félig kinyitottam a szemem, pornó ment benne, ami nem is volt olyan rossz. Eredetileg matatásra ébredtem fel, és akkor vettem észre, hogy Louis az.

-Látom jól el vagy!

Szólalt meg a hátam mögött, egyből tudtam, hogy a TV műsorra mondta. Én meg csak röhögni tudtam.

-Csatlakozz te is!

Mutattam a mellettem lévő helyre, hogy üljön le, de nem tette. Választ nem kaptam, ezért hátra néztem. Nem volt valami jó állapotban: bár fel volt öltözve, nem pizsama volt rajta, de a szemei olyan vörösek voltak a sírástól, hogy rossz volt ránézni.

Megdöbbenve néztem őt, nem tudtam mi tévő legyek, mert segítségre lenne szüksége, de kétlem, hogy engedné nekem. Felálltam, kikapcsoltam a tévét, majd odasétáltam hozzá.

-Mi a baj?

Kérdeztem halkan, de nem felelt, hanem az ajtó felé vette az irányt, amit ki is nyitott.

-Hová mész te ilyenkor, Louis?

Nem engedhetem el, csak baja esne, ha ilyen állapotban elengedném, ezért odarohantam én is az ajtóhoz, be akartam azt csukni, de nem engedte.

-Nem mehetsz el, hallod!

Kiabáltam, de nem mérgesen, hanem csak azért, hogy értse meg. Tudom, nem érek el ezzel sok mindent, mert ő nem szokott hallgatni senkire se, de hát ha sikerül.

-Ne te mondd meg nekem!

-Mondd el, hogy miért sírtál és hogy mi bajod van!

Kezdett elfogyni a türelmem, hogy nem lehet vele beszélni. Becsuktam az ajtót, de utána azonnal ki is nyílt és egy részeg Harry toppant be a házba.

-Már megint leittad magad?

Kérdeztem tőle kissé ingerülten, majd megráncigáltam. Szegény már annyira részeg volt, hogy összeesett ettől a kis lökéstől is. Louis csak ott állt felette és néztem, én meg őt és láttam rajta mennyire elszomorítja ez a látvány. Én átöleltem őt, viszonylag hagyta is, de nem viszonozta. Harry kúszott a földön, miközben mindenféle hülyeséget összebeszélt, méghozzá arról, hogy valami Adammel lefeküdt, miközben kinevették Louist. Nekem ez zavaros.

Louis szemszöge

Mindvégig tudtam, hogy kibeszélnek a hátam mögött, bizonyára nagyon szánalmasnak tartanak. Harry részegen mindent kitálal, jól ismerem már, most is az igazat mondja. Nem bírtam már hallgatni, ahogyan részletezze, hogy miket csináltak Adammel, felrángattam a földről és egy hatalmasat bevertem a képébe ököllel, az orra elkezdett vérezni és újból összeesett. A szőke barátunk meg csak lefagyva leste az eseményeket, bizonyára meghökkent a cselekedetemen. Ránéztem, de nem szóltam hozzá, hanem elhúztam otthonról, hogy Adammel is ugyanezt tegyem. Ránéztem a telefonomra, ami hajnali három órát mutatott. Tudom merre lakik Adam, megmutatom, hogy én velem nem lehet szórakozni. Becsöngettem, egy kicsit sokat kellett várnom, mire kinyitja, pedig már jó ideje felkapcsolódott odabent a villany a csengetésem után. Hamarosan lépteket hallottam, ami azt jelentette, hogy már jön, és hamarosan az ajtó is kinyílt. Adamnek eléggé részeges feje volt, nem is számítottam másra, hiszen Harryvel iszogattak, miközben rajtam nevettek.

-Mondd csak, ezt hogy képzelitek?

-Neked mi a fene bajod van?

Szédelgett összevissza és nem igazán volt magánál, de ez érdekelt most a legkevésbé. Megfogtam a pulcsija nyakát, majd közelebb húztam magamhoz, így már nagyon éreztem rajta az alkoholt.

-Kihasználtál! Neked Harry fontosabb és most kinevettetek! Hazudtál végig! Miért? Így akarod, hogy bocsássak meg neked?

-Te miről beszélsz? Te beteg vagy! Szó sincs ilyenről!

-Még a képembe hazudsz, te részeg disznó?

Kiabáltam vele, nem érdekeltek a szomszédok. Hogy hamarabb túl legyek rajta, neki is behúztam egy hatalmasat, ahogyan Harrynek is, neki is vérezni kezdett az orra, miközben a részegségtől összeesett. Nem érdekelt, otthagytam. Ilyen vagyok, ha elborul az agyam, de ki nem? Eszem ágában sem volt hazamenni, meg akartam halni, mert teljesen feleslegesnek tartottam a kis szánalmas életemet, úgy is csak szenvedek. Akkor meg minek élni?

Niall szemszöge

A fenébe is, mit kezdjek most Harryvel? Louis hová ment? Ugye nem esik semmi baja? Hoztam papír zsebkendőt Harrynek, amivel feltöröltem a vérét, mert ő mindenre képtelen volt. Ezután elkísértem a szobájába és már nem sok hiányzott attól, hogy elaludjon. Reggelig fel sem kel az biztos. Mehetek Louist megkeresni, a telefonját kikapcsolta. Bezártam a lakást és elindultam.

Most merre menjek? Hová szokott menni? Egy lélek sincs ilyenkor az utcán, nehéz dolgom lesz.

Nem találtam meg, így kénytelen voltam hazamenni, de a szememet nem bírtam lehunyni az aggodalom miatt, de mégis elaludtam, mert az ajtó nyitásra ébredtem fel a kanapén. Vajon ki lehet az? Gyorsan oda kaptam a tekintetemet és reméltem, hogy Louis az. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy ő az, viszont a látványa az lehangolt, mert nagyon rosszul nézett ki. Megállt az ajtóban és a szobájából Harry ballagott ki másnapos fejjel, aki Louis felé közeledett. Éreztem, hogy nagy a feszültség köztük.

-Mire készültök, fiúk? Ugye nem fogtok verekedni?

Kérdeztem kissé félénken, mert nem tudnék a helyzettel mit kezdeni, ha elkezdenék egymást ütni. Csak remélni mertem, hogy Harry semmire sem emlékszik a tegnap estéből, főleg amikor Louis bevert neki egy nagyot. Odaállt elé és le sem vette róla a szemét, az én szívem meg majdnem kiugrott a helyéről az izgalomtól. Majd egyszer csak a tekintetem a földre szegeződött, ahol vértócsát véltem felfedezni.