Sziasztok, meghoztam a 17. részt és amint látjátok új kinézetet kapott a blog. Hogy tetszik nektek? Szerintem nagyon jó lett, remélem nektek is tetszik és jobban, mint az előző. Szavazzatok oldalt. Sajnos egyre kevesebb a komi és a pipálás is. Nem tudom mi az oka ennek, talán nem tetszik, amit írok? Nem tetszik a történet?
Milánó,
Olaszország
A
kórházban épp Louis életéért küzdenek az orvosok, csak épp elfogyott a vér, így
egy kicsit sokat kellett arra várni, hogy találjanak egy embert. Végül sikerült
Luca Antonini személyében, úgy tűnt még időben vannak, így folytatták a vérátömlesztést,
ám de közben végzetes dolog történt.
-Megállt
a szíve! Azonnal alkalmaznunk kell az újraélesztést!
Vagy
öt percen keresztül csinálták, de semmi életjelet nem adott magáról: MEGHALT!
-Sajnos
rajta már nem lehet segíteni! A halál beállta: 2012. szeptember 19. 18 óra 25 perc! 20 évet és 9 hónapot élt
meg.
Adam
szemszöge
Már
türelmetlenül várakoztunk, hogy vajon megmenthető-e még, de minden jel arra
mutatott, hogy megmenekül a haláltól. Már nem tudtam nyugton ülni, fel-alá
járkáltam az izgalomtól, Harry a lábával dobolt, Niall csak ült, de az ő arcára
is kiült az idegesség.
Bevallom
beleszerettem Louisba, de Harry mindig rám akaszkodik, iránta semmit sem érzek,
ő csak egy kis kaland, hogy sikerüljön elfelejtenem Louist, mivel ő a múltkori
eset óta hallani sem akar rólam és azóta is tartja a haragot, de remélem
hamarosan megbékül.
Az
orvos letörve sétált felénk, majd ezt mondta.
-Sajnálom,
már nem lehetett megmenteni, túl későn kapott vért! Isten nyugasztalja szegény
fiút!
Harry
felpattant, az orvos elé állt, teljesen ki volt akadva a hír hallatán.
-Tessék?
Ez most azt akarja jelenteni, hogy meghalt? Elvesztettem a legjobb barátomat?
Ezt nem teheti, azonnal hozza vissza az életbe, mert akkor én is öngyilkos
leszek, érti?
Megfogta
az orvos vállát és összevissza rángatni kezdte a dokit, aki látszólag hirtelen
tehetetlen volt, majd végül lefogta Harry kezét.
-Kérem
nyugodjon le, uram! Tudom, hogy ez nehéz, de a halál az élet része, ezt nem
lehet elkerülni, akár fiatal az ember, akár öreg! Sajnálom, de ez történt, nem
lehetett megmenteni!
-Átkozottak!
Átkozott gyilkosok azok az újságírók vagy nem tudom kik, akik kitalálták azt a
cikket róla! Meg az átkozott csapattársak, akik kiutálták! Meg fogják bánni!
Harry
közel volt már az összeomláshoz, az egész kórház tőle zengett, az orvost
fellökte és bement oda, ahonnan kijött, gondolom abban a szobában feküdt Louis.
Megőrült vagy csak egyszerűen elvesztette a fejét. Nekem is könnyek gyülekeztek
a szemembe, Niallel átöleltük egymást, annak ellenére, hogy ma látjuk először
egymást. Semmi vonzalmat nem éreztem iránta, csupán együttérzésből. Hallottam
Harry őrjöngését a szobából, csak azt hajtogatta egymás után, hogy Louis.
Niallel odaálltunk az ajtó elé, ekkor azt láttuk, hogy szorosan magához
szorítja Louis élettelen testét, miközben csak a nevét emlegeti. Kétlem, hogy
ez visszahozhatná őt az életbe.
Louis
szemszöge
Láttam
magam felülről, ahogy fekszem a kórházi ágyban élettelenül. A lelkem elhagyja a
testem és már nem vagyok többé a földön, mert egy újabb világ vár rám, a földi
életemnek mostantól vége, aminek örültem is, mert nem bírnám elviselni a sok
utálkozót velem szemben, amiatt, hogy fiúkkal voltam. Harry volt az egyetlen
szerelmem és nem Eleanor. Lepergett előttem életem minden kockája, még az a
kellemes pillanat is, amikor legelőször figyeltem fel rá Harry hátsójára, majd
utána magára a fiúra is. Azok a pillanatok, amikor Adammel szeretkeztem, de
annak ellenére, hogy Harryvel nem történt meg ez a dolog, mégis ő volt az, akit
szerettem tiszta szívemből. Utána egy fehér folyosón mentem végig, aminek a
végében egy nagy fényt láttam, ha oda elérek, akkor belépek egy másik világba.
Gyorsan oda akartam érni, de nagyon lassan haladtam és egyszer csak
meghallottam hátulról Harry hangját, ahogy a nevemet mondogatja, meg azt, hogy
jöjjek vissza hozzá, különben ő is megöli magát, mert nélkülem üres és semmit
mondó az élete. Figyelmen kívül hagytam egy darabig a kérését, csak kizárólag a
fényre tudtam koncentrálni, hogy minél messzebb kerüljek a földi élettől.
Azonban hirtelen egy fura érzés fogott el és ekkor meg is álltam, majd
megfordultam. Az út másik végében Harry állt, ahogy könyörög nekem és
patakokban folyik a könnye miatta, ezért visszafordultam, hogy lássam és közel
érezzem magamhoz.
Adam
szemszöge
Harry
őrjöngött, miközben agyon szorította az élettelen testet, ami még az ágyban
feküdt. Az orvosok lefogták őt, bár nagyon nehezen ment, de végül beadtak neki
egy nyugtató injekciót, amitől szép lassan elaludt, így hát bevitték egy másik
szobába.
Hirtelen
csoda történt: a gép azt jelezte, hogy Louis szíve újraindult. Niallel
összenéztünk, ezután orvos után kiabáltunk, hogy jöjjön ide, mivel Louis
feléledt, nem halt meg. Hihetetlen öröm töltötte el a testem, hogy az egyetlen
szerelmem mégsem ment el.
-Ez
valóságos csoda!
Mondta
az orvos meglepetten.
-Nem
hittük volna, akkor ezek szerint mégis van benne élni akarás, különben nem
tudott volna visszajönni. Összesen tíz percig volt halott!
Nem
tudtam megszólalni az örömtől, ahogy Niall sem, aki el is sírta magát.
-Most
meg miért sírsz? Hisz életben van?
-Ezek
öröm könnyek! Ez annyira hihetetlen és Harry még nem is tudja!
-Meg
fogja tudni, amint felébredt, csak ez az ideg összeroppanás ezt tette vele.
Louis
még nem tért magához, ezért ki kellett mennünk. Addigra a megmentője is
kijöhetett, akihez még nem jutottak el a hírek.
-Ugye
megmenekült a haláltól?
Kérdezte
aggódva, én csak bólogattam és ekkor hirtelen megkönnyebbült.
-Hihetetlen
dolog történt! Tíz perce megállt a szíve, már mindenki azt hitte elvesztettük,
de hirtelen csoda történt, ugyanis feléledt és most már csak arra kell várni,
hogy magához térjen! Alig tudom elhinni!
A
fiatalember arcán is látszódott a meglepettség, hiszen ilyesmi nem mindennap
fordul elő.
Louis
szemszöge
Amikor
kinyíltak a szemeim, hirtelen azt hittem, hogy már a másik világban vagyok és
véget ért a földi életem, mivel körülöttem minden fehér volt. Körül néztem és
akkor jöttem rá, hogy ez csak egy kórház és közben eszembe is jutott, hogy én
választottam ezt az utat, hogy visszatérjek a Földre kizárólag Harry miatt.
Nagyon gyengének éreztem magam, szinte tehetetlennek és hirtelen nyögés hagyta
el a számat.
-Harry!
Hol vagy? Kérlek ölelj át!
Ajtó
nyitás hallottam, egy fehér ruhás úr volt, bizonyára az orvosom.
-Magához
tért!
Kiáltotta,
ebben a pillanatban az ajtóban megjelent Niall és Adam, de akire én vágytam,
nem volt itt. Csak álmodtam volna? Hatalmas csalódást éreztem a szívemben, hogy
ő nincs itt, ezért egy könnycsepp zúdult a szememből az arcomra. Közelebb
jöttek hozzám, de Adamet nem akartam látni, ő csalódást okozott nekem, amit nem
tudtam neki megbocsátani. Az igaz, hogy Harry is megbántott és elárult, de őt
szeretem.
-Menjetek
innen, senkit se akarok látni, csak Harryt!
Mondtam
erőtlenül.
-Úgy
örülök, hogy élsz, már teljesen le voltunk törve.
Jelentette
ki Niall.
-Niall,
vidd innen ezt a férget, látni sem akarom, mert hányingerem van tőle!
-Adam,
kérlek!
Könyörgött
neki, majd Adam távozott szerencsére.
-Harry
hol van?
-Teljesen
kiborult a halál híred miatt, összeomlott, ezért nyugtatót kellett neki adni,
most egy másik szobában pihen.
Harry
szemszöge
Nem
sokára magamhoz tértem, elaludtam az erős altatótól, de ettől még ez nem
változtat a tényen, hogy Louis már nincs az élők sorában, ezért már nekem sem
volt kedvem élni. Az orvos benyitott hozzám, látta, hogy már ébren vagyok.
-Hogy
van? Ugye megnyugodott?
-Nem
bírom elviselni a barátom elvesztését.
Közben
sírtam, nem tudtam már vissza fogni magam, hadd lássa mindenki, hogy mennyire
szerettem őt.
-Louis
él! Nagy csoda történt, de visszajött az életbe!
-Tessék?
Tátva
maradt a szám a csodálkozástól, az összes könnyem eltűnt. Ez nem lehet! Ez meg
hogyan történt? Úristen, mekkora szerencse és többet nem is maradhatna egyedül,
vagy egyszerűen vissza kell rázni az életbe, mert nem eshet még jobban depresszióba.
Pszichológust fogadok fel neki, azt már elhatároztam.
-Bemehetek
hozzá?
Kérdeztem
még mindig remegve, mert az izgalomtól az összes testrészem remegni kezdett, a
szívem majd kiugrott a helyéről.
-Persze!
Felelte
az orvos és én ekkor kipattantam az ágyból, majd azonnal rohantam Louis
szobájába, de még mindig csukva voltak a szemei és mozdulatlanul feküdt az
ágyban, csak a gép jelezte, hogy él. Ennek nagyon megörültem, összetettem a
kezeimet és ekkor Niall magához ölelt.
-El
sem hiszem!
Suttogta
a füleimbe, de én kiszabadítottam magam az ölelése alól, majd Louishoz
odamentem, hogy egy nagy puszit nyomjak az arcára. Ekkor az ír barátom
nevetésben tört ki.
-Elaludt!
Felelte
még mindig nevetve, én meglepődve néztem rá.
-Miért?
Már magához tért?
-Igen,
az előbb. Kizavarta Adamet, mert nagyon haragszik rá. Ne ébreszd fel, mert
eléggé ki volt merülve! Te hogy vagy?
-Már
jól, köszi!
-Akkor
haza is jöhetsz?
-Nem
tudom, remélem.
Visszamentem
a szobámba, majd megkérdeztem a dokit, hogy hazamehetek-e. Ő azt mondta, hogy
az éjszaka mindenképp maradnom kell megfigyelés alatt, mert komoly
idegösszeomlásom volt. Befeküdtem az ágyba és pihentem.
Niall
szemszöge
Adammel
indultunk hazafelé, majd elköszöntünk egymástól, tehát ma éjszaka egyedül
alszom a házban, mivel Louis és Harry kórházban vannak, Eleanor Manchesterben
és csak holnap jön haza. Vajon mit fog szólni a történtekhez? Gyorsan
megfürödtem, hogy a kedvenc sorozatomat a kanapéról tudjam nézni. Lehoztam az
ágyneműimet, mert azt tervezem, hogy bealszom a tévé előtt, de ehhez ki kellett
húznom a kanapét, hogy jobban elférjek. Mikor bekapcsoltam a tévét, az egyik
csatornán éppen a híreket mondták be, ez nem is lenne olyan érdekes, ha épp nem
Louisról lenne szó. Mivel róla volt szó, így nem kapcsoltam tovább, hanem végig
hallgattam. Mutatták a fürdőszobát is, meg betették az interjút, amit velem
készítettek. Csak annyit tudnak, hogy életveszélyes állapotban kórházba vitték
a mai napon, de az állapotáról semmit sem nyilatkoztak, mert hozzájuk még
szerencsére nem jutott el a hír. Bár lehet szólni kéne, mivel egy csomó
szurkoló halálra aggódja magát miatta, meg remélem a társak is. Kiírtam
twitterre: „Louis Tomlinson túl van az
életveszélyen, tehát nyugodjon meg mindenki! Ezer köszönet Luca Antonininek,
aki vért adott neki, így az életét is megmentette!”
Antonini
nem rendelkezett twitterrel, így nem tudtam őt megjelölni benne, de egy csomó
komment érkezett rá. Hamarosan ellepte a Milan oldalakat a jó hír, így egy
csomóan fellélegezhettek.
Reggel,
mikor felébredtem még ment a tévé, én mondtam, hogy be fogok rajta aludni. Ma
érkezik Louis anyukája, és mivel most Harry is kórházban van, így nekem kell
kimennem elé a repülőtérre. Kocsim nem volt, így hívtam egy taxit, így azzal
mentem, majd megvártam, amíg leszáll a gép. Johanna nem sokára megérkezett,
amúgy a beceneve Jay, mi így hívjuk őt, Louis persze anyának. Útközben
elmeséltem neki mindent, teljesen ki volt amúgy borulva, hogy a fia ilyesmit
tett magával, de mikor említettem neki, hogy túl van az életveszélyen, akkor megkönnyebbült.
Otthon Jay lepakolt, majd indultunk tovább a kórházba Louishoz, Harry viszont
már össze volt pakolva, mire odaértünk.
-Hol
van Louis? Be lehet menni hozzá?
Kérdezte
Jay, én meg csak bólogattam és mondtam, hogy kövessen. Az orvos megengedte,
hogy bemenjünk hozzá, mert viszonylag már jól van. Amikor Louis meglátta az
anyukáját, majd kiugrott a bőréből, azonnal fel is kelt az ágyból, de
megszédült szerencsétlen és a földön kötött ki. Hallottam, ahogy a feje koppan
egyet a földön, nagyon megijedtem és szerintem Jay is.
-Úristen!
Nem ütötted meg magad?
Hajolt
le hozzá Jay és megsimogatta a fejét.
-Nem,
nincs semmi bajom! Jól vagyok!
Felelte
Louis és próbált felkelni kevés sikerrel, ezért besegítettem neki. Megfogtam a
karját és visszavezettem az ágyhoz, hogy lefeküdhessen.
-Nagyon
beverted a fejed?
Faggattam.
-Annyira
nem, ne aggódj már!
Manchester,
Anglia
Eleanor
szemszöge
Mario
ágyában ébredtem fel, mindketten hiányosan voltunk felöltözve, sőt nem is volt rajtunk
semmi. Felkeltünk, lezuhanyoztunk, ezután felöltöztünk, majd lementünk a konyhába
reggelizni.
-Mit
szeretnél enni?
Kérdezte
kedvesen.
-Rád
bízom!
Válaszoltam
mosolyogva. Ő addig bekapcsolta a tévét, mert kíváncsi volt a sport hírekre (hátha
beszélnek róla is). Végül tojás rántottát ettünk teával és néztük a sport híreket.
Hát persze, hogy az imádottamról volt szó először, megint összebalhézott az edzőjével.
Ez már szinte természetesnek számít nála, ezért elnevettük magunkat mindketten,
látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet, meg, hogy a középpontban van.
Nem
sokkal később egy roppant érdekes hírre kaptam fel a fejemet:
„Louis Tomlinson
öngyilkos akart lenni, de megmenekült a haláltól! Az Ac Milan frissen igazolt
angol játékosa felvágta az ereit, majd befeküdt
a fürdőkádba. Egy barátja, Niall Horan talált rá a játékosra, aki azonnal kihívta
a mentőket és még egy búcsú levelet is hagyott maga után….”
Amint
végig hallgattam a hírt, a nevetés tört ki belőle és biztos, hogy nem kamu, mert
még maga Niall is nyilatkozott, miközben mutatták a véres fürdőszobánkat is.
-Te
most komolyan ennek örülsz?
Kérdezte
megdöbbenve Mario.
-Hogy
örülnék már? Más miatt nevetek!
-Hát
akkor mi olyan mulatságos?
Bekaptam
még az utolsó rántottámat, majd belekortyoltam egyet a teámba, miközben azon gondolkoztam,
hogy elmondjam-e neki, hogy nekem Louis a pasim. Félek, hogy kinevet, hogy leálltam
egy ilyen idiótával, de magamban tartani is nehezemre esett.
-Louis
a pasim már lassan egy éve!
Végül
kinyögtem nagy nehezen.
Nagyon, nagyon, nagyon jó lett!! :D Remélem összejön végre Harry és Louis. :)
VálaszTörlésRemélem Louis ki dobja El-t.. ebben a történetben nem szimpi.. amugy nagyon jo lett!! *-* és a kinèzet is jo lett.. :) esetleg annyi hogy a betüszin kicsit lehetne sõtétebb hogy jobban lehessen látni.. :) huu.. nagyon tetszik ez a sztori! *-*
VálaszTörlés