Nyílt egy másik blogom, ami Louis köldökéről szól, ide kattintva megtaláljátok.
El
Shaarawy szemszöge
Reggel,
amikor felkeltem és tükörbe néztem, láttam, hogy a hajam szanaszét áll és így
nem láthat meg senki, tehát gyorsan be kell lőnöm a tipikus El Shaarawy
frizurát, amit sokan menőnek és egyedinek tartanak és már a szurkolók körében
is láttam, hogy néhány kisebb vagy nagyobb gyerek lekoppintotta az én híres
frizurámat. Meg is csináltam a hajam, megborotválkoztam, majd felöltöztem,
ugyanis ma szabad nap van, nincs edzés és Mattia-val fogok lógni ma, aki tíz
percen belül mindjárt itt van. Nem sokára kopogást hallottam, beengedtem a
barátomat.
-Hová
megyünk ma?
Kérdezte.
-Fogalmam
sincs, majd kitaláljuk együtt.
-Tudod
mire gondoltam, haver? Mi lenne, ha nem csak ketten mennénk?
-Kit
akarsz meghívni? Nyugodtan hozhatod a barátaidat amúgy, engem nem zavarnak.
Válaszoltam,
mondjuk örültem is neki, hogy egy nagyobb társasággal megyünk.
-Nem
a haverjaimra gondoltam, hanem az angol srácra, legalább érezné, hogy valaki
foglalkozik vele.
Közben
beleittam a reggeli narancslevembe, de a hír hallatán kiköptem, mert rám jött
a röhögő görcs.
-Tönkre
akarod tenni ezt a csodálatos napot a társaságával? Ne csináld már!
-Most
miért utálja mindenki? Ezért ilyen, mert mindenki sértegetni és ha elhívjuk,
akkor örülni fog neki gondolom.
-Jó,
legyen! De ha kellemetlen lesz a társasága, én kiosztom.
-Úgy
legyen. Akkor fel is hívom.
Tárcsázta
is, és igent mondott a találkára. Megbeszéltünk egy helyet és egy időpontot,
ahol összefutunk vele.
Louis
szemszöge
A
telefoncsörgésre ébredtem fel, nem foglalkoztam hol vagyok, hanem azonnal
felvettem. Mattia volt az, akivel még az első napon számot cseréltünk. Ő rendes
volt velem, ezért elfogadtam a meghívását. Azt mondta, hogy a Fáraó is ott
lesz, hát igen, ő El Shaarawy, csak az egyiptomi származása miatt ráragadt a
fáraó becenév, mindenki így szólítja már. Mikor letettem a telefont, csak akkor
döbbentem rá, hogy nincs rajtam egy takarón kívül semmi és Adam fekszik
mellettem. A fenébe is, pedig megmondtam neki, hogy abba kell hagynunk ezt az
egészet és csak azért is lefeküdtem vele már másodjára. Bár visszaemlékezve ez
is csodálatos volt. Adam egy csodálatos meleg férfi, aki fel meri vállalni
saját magát ellentétben velem és nem érdekli őt az emberek véleménye, miközben
én meg azon paráztam, hogy talán kiderül a vele való kapcsolatom és mindenki
hátat fordítana nekem. Ezek mellett meg ketté törne a futball karrierem és azon
lennének, hogyan tudnának minél jobban kikészíteni. Ezért kell titokban
maradnia, de Eleanorra szakítanom kell, mert már nem szeretem őt. Felkeltem az
ágyból, gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, Adam még aludt, nem is állt
szándékomban felébreszteni, hanem gyorsan leléptem minden szó nélkül. Elmentem
a megbeszélt helyre, ahol a két csapattársam már várt rám.
-Szia,
végre itt vagy!
Mondta
a Fáraó.
-Bocsi
a késésért, csak még aludtam, amikor felhívtatok.
-Semmiség.
Induljunk.
Kocsival
voltak, azt akarták, hogy én üljek hátra, nem volt kifogásom ellene, így hát
beültem oda.
-Hová
megyünk?
Kérdeztem.
-Az
állatkertbe.
Válaszolt
Mattia, jó programnak bizonyult. Teljesen mindegy volt hová megyünk, már annak
is örültem, hogy egyáltalán meghívtak magukkal, így már nem éreztem magam
annyira elveszettnek, mint eddig. Eddig azt hittem mindenki utál engem, pedig
ez nem így van, attól, hogy van egy pár ember, akiknek nem vagyok szimpatikus.
Velük meg nem kell foglalkozni, vannak akik bírnak és ez a lényeg.
Nem
sokára ott is voltunk, megvettük a belépőt és megnézegettük az állatokat. Nem
éreztem magam annyira jól, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzeltem.
Ők ketten elvoltak egymással, én meg mintha ott se lettem volna, levegőnek
néztek, ezért jobbnak láttam meghúzódni a háttérben, biztosan útban vagyok
nekik és csak azért hívtak el, hogy ezt tegyék velem. Nevetségesnek éreztem
magam, amiért besétáltam a csapdájukba, nem mentem már utánuk, mert nem vagyok
kis pincsi kutya, aki oson utánuk, közben meg észre sem vesznek. Nem szóltam
semmit és elmentem.
De
Sciglio szemszöge
Elvoltunk
az állatkertben, szinte csak a Fáraóval beszélgettem és fogalmam sincs, hogy
Louis miért nem csatlakozott be, lehet nem tudott hozzá szólni a témáinkhoz,
így inkább a háttérbe szorult. Mire észbe kaptam, addigra már nyoma veszett.
-Héj,
Fáraó! Hol van az angol srác?
Kérdeztem
a barátomat, mire ő is körbe nézett, de sehol sem volt már.
-Nem
tudom, biztos elment. Ne foglalkozzunk vele!
-De
elhívtuk és azt akartam, hogy ő is beilleszkedjen. Nem figyeltünk rá, azért
ment el.
-Ez
egy idióta, ne foglalkozz vele! Nem véletlenül utálja mindenki.
Talán
igaza van, tényleg egy nehéz eset a fiú, ezért se foglalkozik vele senki. Nekem
van túl jó szívem, hogy foglalkozni akartam vele, hogy ne érezze magát
pocsékul, de ha szó nélkül lelép, azzal nem tud mit kezdeni az ember. Tényleg
jobb, ha nem foglalkozunk vele. Kettős érzéseim támadtak vele kapcsolatban:
egyszer egyetértettem a többiekkel, hogy egy idióta, aki azt se érdemli meg,
hogy szóba kerüljön, máskor meg sajnáltam, amiért átéltem a helyzetét.
Belegondoltam, hogy mi lenne, ha a helyében lennék, én is ugyanígy érezném
magam: egy selejtnek, akire senki se kíváncsi. Szinte biztos voltam benne, hogy
ezt érzi, tehát kötelességemnek éreztem felhívni.
-Mit
csinálsz?
Kérdezte
a Fáraó.
-Felhívom.
Nagyon pocsékul érezheti magát. Biztos azért ment el, mert rá sem néztünk. El
tudom képzelni, hogyan érezheti magát ilyenkor.
Louis
szemszöge
Csörgött
a telefonom, miközben gyalogoltam hazafelé, Mattia hívott, felvettem és
közöltem vele, hogy hazajöttem.
-Mi
bajod van?
Kérdezte.
-Szerinted?
Rám se néz senki, mindenki csak szórakozik velem! Nem érdekel senki!
Lecsaptam,
nagyon rosszul esett, hogy ezt csinálják velem. Biztosan nevetnek rajtam, de
nem tud izgatni. Csak ekkor vettem észre, hogy tegnap óta volt egy csomó nem
fogadott hívásom Eleanortól, Harrytól és Nialltól. Jut eszembe, semmilyen
életjelet nem adtam magamról a meccs óta. Beléptem az ajtón, ekkor Harry és
Niall tekintetével találkoztam, akik megdöbbenve néztek rám.
-Te
meg hol voltál?
Kérdezték
savanyúan.
-Egy
barátomnál aludtam, már ezt se szabad?
Nem
volt nálam egy darab táska sem, mivel azt a kocsiban hagytam, és gyalog jöttem
haza, de hát most nem tudott ez nagyon izgatni.
-Neked
meg mi bajod van? Nem a régi vagy, az tény!
Jelentette
ki Harry, és igaza is van, csak sajnos nem akartam elismerni, még magamnak is
nehezen ment.
-Inkább
ti változtatok! Nem tudom mi bajotok van! És Eleanor? Sosem látni.
-Elment
találkozni egy barátnőjével és leszar ő is téged. Nem foglalkozol vele és
nagyon szarul esik neki. Üzeni, hogy elege van belőled.
Megvontam
a vállam, nem tudott senki sem izgatni. Nem tudom mi van velem, mert tényleg
más voltam régebben. Talán ez az undorító csapat változtatott meg ennyire? Vagy
az, hogy beleszerettem egy férfibe? Esetleg mindkettő miatt? Elindultam a
szobám felé, a műanyag galambom az ágyamban pihent, felvettem onnan és magamhoz
öleltem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam.
Tíz
percen belül valaki kopogtatott az ajtómon, ekkor gyorsan letöröltem a
könnyeimet, Kevint a takaró alá dugtam.
-Ki
az?
-Én
vagyok az Harry! Bemehetek?
-Igen,
persze!
Benyitott
és leült mellém az ágyra, majd a kezét az enyémre helyezte, ami miatt furcsa
érzésem támadt, magam sem tudtam, hogy mi ez, de amióta megláttam a meztelen
hátsóját, teljesen össze vagyok kavarodva és még ott van Adam is, akit
szeretek.
-Mi
a baj?
Szemeiben
aggódást véltem felfedezni, nem válaszoltam neki, csak mélyen a szemeibe néztem
és ő is ezt tette, miközben várta, hogy megszólaljak.
-Sírtál?
Látom, hogy sírtál, ne próbáld letagadni!
Nem
tagadhattam, hiszen ő az aki a legjobban ismer, előle nem titkolhatok el
semmit. Nagyon bizalmas barátok voltunk, de amióta Milánóba költöztem, egy
kicsit eltávolodtunk egymástól.
-Ne
mondd el senkinek!
Kértem.
-Jó,
de mi a baj? Bántottak?
-Egy
szaralak vagyok, Harry! Persze, hogy utálnak, nem hiába!
Nem
mondhattam el neki, hogy beleszerettem egy srácba, csak kiröhögne és
elveszteném az összes barátomat. A helyzet az, hogy Harry iránt sem vagyok
közömbös, nagyon tetszik nekem, mint férfi. Gáz vagyok, ugye?
-Miért?
Mit tettél, amiért megutált mindenki?
Szorosan
magához ölelt, ami nagyon jól esett nekem, el sem akartam őt engedni. Nem
mondtam neki semmit, hanem elbőgtem magam. Gyenge vagyok és sebezhető.
Harry
szemszöge
Kötelességemnek
éreztem, hogy megvigasztaljam Louist, mivel annyira látszik, hogy valami bántja
a lelkét. Amikor megöleltem, annyira furcsán viselkedett: elkezdett sírni és el
sem akart engedni. Annyira szorosan ölelt, hogy még levegőt is alig kaptam.
Próbáltam leszedni magamról, de semmi esetre sem akart elengedni. Louis egyre
furcsább. Felálltam az ágyról, hogy engedjen már el végre.
-Úristen!
Mi a franc ütött beléd? Engedj már el!
Ellöktem
magamtól, el akartam szaladni, de lefogott. Már kezdtem félni tőle. A pulcsimba
temette az arcát és megállás nélkül sírt.
-Elvigyelek
pszichológushoz?
Kérdeztem
kissé keményebben, de semmi. A fenekemre tette a kezét és simogatni kezdte,
ekkor én megfogtam és leszedtem onnan, mert nagyon zavaró volt már.
-Louis,
neked elment az eszed! Majd szólj, ha lehiggadtál, mert ezt nem bírom tovább!
Bocsánat!
Kimentem
és rá csuktam az ajtót. Leültem Niall mellé a kanapéra, aki épp egy idióta
rajzfilmet nézett, amin szakadott.
-Na
mi volt?
Kíváncsiskodott,
egy darabig gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki. Nem hiszem, hogy Louis örülne
neki, hiszen tudom, hogy milyen, viszont Niall is a barátunk.
-Semmi
extra, Louis megőrült.
-Ezt
meg hogy értsem?
-Sírt,
miközben szorosan magához ölelt, aztán el sem akart engedni. Mostanában nagyon
furcsán viselkedik.
-Ez
tényleg furcsa.
-Azt
mondogatja, hogy ő milyen szarember és ezért őt mindenki utálja.
-Ki
kéne mennünk egy edzésre, hogy lássuk mi folyik ott.
-Egyetértek.
Eleanor
szemszöge
El
kell hódítanom Lucát, ma direkt a legszexisebb ruháimat vettem fel, hogy le se
tudja venni rólam a szemét. Megbeszéltünk egy találkozót, bár az előző napi
esetet nem felejtette el egy könnyen.
-Mi
a fenét akarsz? Minek kellett találkoznom veled?
-Azt
mondtad szóljak, ha egy kis kalandra vágyom!
Kihívóan
viselkedtem, a melleimet is kitettem miatta és szemmel láthatóan folyamatosan
oda pillantott, tehát ezt már sikerült elérnem.
-De
a tegnapi viselkedésed felháborító volt!
-Nézd
el nekem, kérlek!
Könyörögtem
neki és csábítóan rámosolyogtam, aminek nem tudott ellenállni.
-Végül
is te nem akartál bulizni!
Folytattam,
mire beadta a derekát.
-Oké,
elnézve! Akkor mit csináljunk?
-Menjünk
el az állatkertbe!
-A
kívánságod számomra parancs, hercegnőm!
Elmentünk
az állatkertbe, azonban ott ismerősöket véltünk felfedezni: Luca két
csapattársát, de szerencsére nem vett minket észre.
-Baj,
ha észre vesznek minket?
-Hogy
ne lenne baj? Te Louis nője vagy és nekem meg van családom!
Louis
szemszöge
Nem
bírtam tovább otthon maradni, kiszaladtam az utcára, nem érdekelt, hogy ott van
Harry és Niall, akik csak értetlenül bámultak rám, miközben átszaladtam a
nappalin, majd magam mögött erőteljesen becsaptam az ajtót. Elmentem egy
újságos mellett, de ott megakadt valamin a szemem. A sport újság címlapján volt
rólam egy kép, ahol épp kiadom a taccsot és ez a szöveg volt felette: „Louis Tomlinson a tegnapi meccsen rosszul
lett, majd a pálya szélén kiadta a taccsot, miután ellenfele felrúgta a pályán
és a térdét fájlalta”
Felháborító,
most nagyon megalázva éreztem magam. Ha odamegyek megvásárolni, azonnal fel fog
ismerni és ki is röhögnek, mivel a címlapon vagyok. Olyan gyorsan húztam el
onnan a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam.
Harry
szemszöge
Ma
este bulizni volt kedvem, mivel Niallal egész nap otthon rohadtunk a tévé előtt.
-Menjünk
már el bulizni!
Vetettem
fel az ötletet.
-Louis
hol van? Remélem nem esik semmi baja? Eleanor meg reggel óta nincs itthon.
Lehet szeretője van!
-Szard
le!
Mikor
megérkeztünk, elfoglaltunk egy asztalt, majd rendeltünk magunknak piát. Először
jól leisszuk magunkat, utána megyünk csak a táncparkettre. Amikor a pincér kihozta,
csak én kezdtem el inni, Niall egy kortyot sem akart belőle lenyelni, így nekem
adta. Táncolni se volt kedve, így egyedül mentem, gondoltam majd úgy is csatlakozik
hozzám valami jó csaj. Majdnem így lett, mert végül egy harminc év körüli szőke
hajú nővel táncoltam.
Nagyon jó lett! :D siess a kövivel nagyon várom!:)
VálaszTörlésNagyon jó lett! :) Csak így tovább! :) várom a kövit :)
VálaszTörléstök jó lett, gyorsan köviit:3
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik,ne törődj azokkal akik azt mondják h nem jó.
VálaszTörlésA lényeg h szerinted jó legyen,ne törődj másokkal! :)
Nekem nagyon tetszik,ne törődj azokkal akik azt mondják h nem jó.
VálaszTörlésA lényeg h szerinted jó legyen,ne törődj másokkal! :)