Rendben, fenyegessetek csak! Úristen, nem tudom egyesek mit képzelnek magukról, hogy elkezdenek fenyegetni, méghozzá ezt a kommentet kaptam az előző rész alá:
Most ti mit tennétek a helyemben? Én egy ilyen kis hülye miatt nem zárom be a blogom. Kiteszi a facebook oldalára? Hol érdekel az engem? Ugyan már, így is vannak olvasóim, most attól nem leszek rosszul, ha egy-két hülye abbahagyja az olvasást, mert épp nem tetszik neki, ami benne van. Tudtommal sok Larrys blog van, mégsem kapnak fenyegetéseket. Ráadásul ilyen primitív módon teszi ez a kiscsaj. Azt hiszi, hogy meghatódtam? Egy kicsit sem! Azért is folytatom a blogom, és leszarom mindenkinek a hülye véleményét. Meg ráadásul nekem nem Larry van a középpontban, csak feltűnik benne. Nem egy hülye libáról szól, aki összejön az egyik taggal. És? Nem fogok gagyi sablon fosokat írni, már nem azért. Abbahagyom ezt és hozom a negyedik részt. Jó olvasást és nem tud érdekelni, hogy egyeseknek nem tetszik. Ez csak egy blog. Nem kell halál komolyan venni.
Harry
szemszöge
Épp
kijöttem a zuhanyzóból és már vettem volna a törölközőt a kezembe, amikor
valaki kinyitotta az ajtót. Bizonyára találkozhatott a csupasz hátsómmal, mert
nem takarta semmi és háttal álltam az ajtónak. Hátra pillantottam és Louis állt
ott, aki csak lefagyva bámulta a fenekemet.
-Mi
az, Louis? Mit bámulsz annyira?
Elbambulhatott,
mert nem reagált azonnal a kérdésemre.
-Itt
vagy, Louis?
Faggattam
tovább, most végre figyelt.
-Ja,
igen! Bocsánat!
Magamra
tekertem a törölközőt.
-Mit
akarsz? Miért nyitottál rám kopogás nélkül?
Nevettem,
fogalmam sincs mire volt ez jó és, hogy miért van ennyire megijedve. Talán mert
találkozott a pucér seggemmel és ez már sok volt neki? Viccesen hangzott,
hiszen mindketten fiúk vagyunk, nem baj, ha látjuk egymást meztelenül,
legalábbis részemről nem, én nem vagyok szégyenlős.
-Itt
hagytam Kevint.
Körülnéztem
hol lehet az a vacakság, végül a WC tetejére volt rakva, odaadtam neki, ezután
kiment. Nem igazán tudtam hová tenni a viselkedését.
Louis
szemszöge
Amikor
megpillantottam Harry fenekét, nagyon furcsa érzés vett maga körül, magam sem
tudom mi történt vele, de még akkor sem tudtam kiverni a fejemből, amikor már
az ágyamban feküdtem a répaplüssömet ölelgetve. Kevint betettem az ágyikójába,
és igen, van neki, mert csináltam neki egyet. Még párnája és takarója is volt.
Reggel,
amikor felébredtem az első dolgom az volt, hogy ránézzek Kevinre, hogy jól
van-e. Nem is értettem, hogy miért rá, mikor mellettem fekszik Eleanor és
általában ő rá nézek, amikor felébredek. Most valahogy ez nem ment, talán Harry
feneke nagy hatással van rám, nem értettem ezt az egészet. Zaklatott lettem
tőle, hogy miért is érdekel engem egy fiúnak a meztelen hátsója. Legjobb lesz
minél hamarabb kiverni ezt a hülyeséget a fejemből.
Eltelt
egy hónap, a fiúk és Eleanor nyaralása is elmúlt. Sajnos elég gyorsan elment ez
az egy hónap, júliusban meg már haza kellett menniük, mert Louisnak elkezdődött
a felkészülési időszak a csapatánál. Nem sokára kezdődik az első edzés, így
Louisnak korán kelt, mert már reggel 9-re ott kellett lennie. Mikor felkelt,
leült az asztalhoz reggelizni.
-Jó
reggelt!
Köszönt
neki Eleanor, aki már korábban fent volt, hogy elkészítse a reggelit.
-Szia!
-Kilencre
mész?
-Igen,
nincs sok időm.
Louis
késve érkezett meg az edzésre, kapott egy kis szidást az edzőtől.
-Tomlinson
is megérkezett? Nem ártana beszerezni egy órát!
-Bocsánat,
uram! Többet nem fog előfordulni!
-Ez
már nem az első volt, ha így folytatod, akkor még a keretbe sem fogsz
bekerülni, tehát ideje lenne összeszedned magad!
Milánó,
Olaszország
Milanelloban
is elkezdődtek az edzések, a játékosok már a pályán vannak és Allegri
utasításai szerint edzenek.
Közben
a tulajdonos, Berlusconi a nyári igazolásokról beszélget Gallianival, aki
ezeket a dolgokat intézte.
-Van
már kiszemelted?
Kérdezte
a tulajdonos.
-Igen,
főnök! Úgy gondolom Angliából kéne leigazolni egy fiatalt.
-Ez
butaság, hisz a primavera csapatból fel lehet vinni a felnőttbe néhány fiatalt.
Fölösleges külföldön nézelődni.
-Tudom
mit csinálok, főnök! Nekem szélső hátvéd kell, itthon nincs, aki normálisan is
tudna játszani. Végre valahára megszabadulhatnánk Luca Antoninitől!
-Ez
már jobban hangzik! Rád bízom.
Pár
hét telt el, mire Galliani megtalálta a megfelelő embert, így hamarosan
megtette az első ajánlatát a Doncaster csapatának Louis Tomlinsonért egy millió
eurót.
Ezután
behívatta Allegrit, az edzőt az irodájába.
-Gondolkoztam
a helyzeten és hamarosan szabadulunk Luca Antoninitől!
Egy
gúnyos mosolyt eresztett el az arcán, Allegri nem igazán értette.
-Igazol
egy új balhátvédet?
-Valami
olyasmit, de a kiszemeltem mégis csak a jobb oldalon érzi magát jobban, de te
értesz ahhoz, hogy a játékosokat egész más poszton játszatod, mint ahol
eredetileg játszanának. Igazam van?
Kacsintott
egyet Allegrire, aki vette az adást, hátba veregette Gallianit.
-Így
igaz! Ki a kiszemelt?
-Louis
Tomlinson, az angol másodosztályban játszik és 1991-ben született.
-Remek.
Idén úgy is fiatalításba kezdünk. Jöjjön csak nyugodtan!
Doncaster,
Anglia
A
csapat vezetősége visszautasította Galliani ajánlatát, azzal az indokkal, hogy
a játékos nincs az eladó listán és akármennyit is felajánl, nem engedik el
Olaszországba. Aztán pár héttel később maga Galliani utazott Doncasterbe és
felkereste a csapatot, hogy személyesen meggyőzze őket. A célja az volt, hogy
mindenáron elhozza a lehető legalacsonyabb áron, mert bizony a Milan vezetősége
igen csak zsugori. Nagy pénzeket nem adnak ki játékosokért, mint mondjuk tíz
évvel ezelőtt. Volt arra is példa, nem is egy, hogy még alacsony áron se hoztak
el játékost, mivel a következő évben úgy is lejár a szerződése és ingyen
igazolhatóvá válik. Idén is volt erre példa, méghozzá Riccardo Montolivo
személyében, aki nem hosszabbított korábbi csapatával, a Fiorentinával, mivel
őt már 2011. nyarán kiszemelték maguknak.
Galliani
megnézett egy edzést, és különösen megfigyelte Louis Tomlinson nevezetű
játékost. Nem bánta meg, hogy eljött, mivel a fiú remekül játszott, azonnal
elnyerte a kopasz tetszését. Bizonyára mindenki tudja, hogy Galliani nem visel
hajkoronát. Az edző mérkőzés után bemerészkedett, hogy személyesen beszélhessen
Tomlinsonnal, bár ő is tisztában volt vele, hogy ezzel nem sokat ér, ha a
klubja nem engedi el, de azt megtudhatja, hogy a játékos esetleg hajlandó
lenne-e a Serie A-ba igazolni. Megvárta, amíg kijön és amikor ez megtörtént,
akkor odament hozzá.
-Szia,
lenne egy perced! Adriano Galliani vagyok, Olaszországból.
-Üdv!
Louis Tomlinson!
Kezet
ráztak egymással.
-Beülhetnénk
valahová? Meghívlak egy sörre!
Kérdezte
a kopasz, Louis meg természetesen belement, bár sejtette mit akar tőle ez az
ember, talán azt, hogy költözzön el Olaszországba.
-Nos,
hát már régóta figyelem a játékodat, valójában már tavaly felfigyeltem rád, bár
akkor még az ifiben nyomtad, de úgy hallottam, hogy mostantól a felnőttben
fogsz játszani. Ez igazán ígéretes, és nekem nagyon tetszik a játékod, egy
ilyen játékosra van szükségünk, mint te! Amúgy az AC Milan vezetőségétől
jöttem, már tettem is ajánlatot a csapatodnak érted, de visszautasították az
egy millió eurót. Sajnos nálunk eléggé pocsék szélső hátvédek vannak, különösen
a bal oldalon, nos tudom, hogy te a jobb oldalon játszol, de az a poszt se az
igazi nálunk. Abate egy semmire kellő, a bal oldalon Antoniniről meg ne is
beszéljünk. Ő még rosszabb és még öreg is, idén tölti a harmincat. Tudom, hogy
nem sokat érek azzal, ha esetleg igent mondanál, ha a csapatod nem akar
elengedni, de megteheted, hogy ráveszed a vezetőséget, hogy te menni akarsz és
akkor gondolom nem fognak visszatartani. És a mostani fizetésed dupláját ígérem
neked. Mit szólsz az ajánlathoz? Ugye tetszik?
-Sajnálom
uram, de én nem szeretném elhagyni Angliát! Az álmom az, hogy a Manchester
United leigazoljon, amúgy is nekik szurkolok. Ha külföldre megyek, akkor semmi
esélyem se lenne. Bocsánat, de erre nemet mondok, és ha a csapatom elakarna
adni a Milannak, visszautasítanám és nem írnék semmit se alá. Sajnálom és ezt
szerintem megbeszéltük. Most távoznék, viszontlátásra.
Ezzel
Louis fel is állt és faképnél hagyta az öreg kopasz Gallianit, aki egy kicsit
mérgelődni kezdett magában. Azt gondolta, hogy még egy ilyen bunkó gyereket még
egyszersem fogott ki, mint ez a Tomlinson nevezetű játékos. Kifizette, amit
rendelt, majd távozott.
Másnap
felkereste a csapat vezetőségét, hogy tárgyalásba kezdjen Tomlinsonért, azonban
először el is küldték, de végül leültek.
-Ő
az egyik legígéretesebb játékosunk, nem szeretnénk elherdálni, pláne nem
külföldre! Bocsánat, de ezt meg kell értenie, uram.
-Jó,
de annyi fiatal tehetség van az országban. Miért pont ő kell?
-Ugyanezt
kérdezhetném én is! Magának miért ő kell?
-Nos,
leteszek érte öt millió eurót!
-Tízet!
-Az
sok!
-Akkor
nincs üzlet.
Nem!
Galliani nem hagyhatja, hogy ennyire lehúzzák, még az ötöt is sokallta, de
annyira ragaszkodott a játékoshoz, pedig abban sem volt biztos, hogy beválik-e,
fekszik-e neki az olasz futball. Ő szokott lenni a nyerő ember a tárgyalásokon,
hogy minél kevesebbet fizessen a kiszemelt játékosért, most talán fordítva van,
ha hagyja magát.
-Ugyan
már! Hol érne meg ennyit egy 21 éves tapasztalatlan játékos, aki még csak most
került fel a felnőtt csapatba? Még az öt is sok érte, de gondolom maga nem adja
oda alacsony áron!
-Nem
nagyon akarom, hogy Olaszországba menjen!
-Kölcsönbe
se jöhetne? Lehet be se válik nálunk és akkor a szezon végén visszakerülne ide!
A
Doncaster vezetősége elgondolkodott rajta, ugyanis ebben a szezonban nem
számítana rá stabil kezdőként, csak beugrósnak legfeljebb és hol máshol tudna
tapasztalatot szerezni, ha nem a Serie A-ba, így a BL-ben is pályára léphetne
esetleg. Bár még gondolkodia kell rajta, így hát egy héttel később megszületett
a megállapodás, Tomlinsont hajlandó a csapata elengedni kölcsönbe az AC
Milanhoz. Galliani meg természetesen örült a fejének, utána felhívta telefonon
a játékost.
-Kölcsönben
jössz hozzánk, én megmondtam!
-Maga
ki? Be sem mutatkozott! De úgy is tudom, hogy a kopasz olasz!
-Jól
tudtad! Várunk szeretettel, megegyeztünk már a csapatoddal, tehát készülj fel!
Letette
a telefont, Louis ideges lett a hívás miatt, ezért a kanapénak vágta a telefonját.
-Mi
a baj, drágám?
Tette
Eleanor a vállára a kezét.
-El
akarnak küldeni a Milanba! Én nem akarok innen elmenni. Valami kopasz ember
felkeresett onnan, aki mindenáron azt akarta, hogy igazoljak le hozzájuk, de
nemet mondtam, majd otthagytam. Most biztosan meggyőzte a vezetőséget, hogy
adjanak el nekik. Ez felháborító!
-Ez
rajtad is múlik, ha nem írsz alá semmit, akkor maradni fogsz!
-Igazad
van!
-Holnap
megyek Manchesterbe, elintézni valamit a suliban.
-Rendben!
Eleanor
szemszöge
Reggel
korán keltem, mivel ma Manchesterbe kell mennem a suli miatt. Amikor
elindultam, Louis még aludt.
Este,
amikor mindent sikerült elintéznem, nem indultam hazafelé, hanem betértem az
itteni lakásomba, ami nem volt túl nagy, két kicsi szoba volt benne, egy
fürdőszoba, WC, és egy kis konyha. Lepakoltam a cuccaimat, felhívtam az
osztálytársaimat, hogy menjünk el egyet bulizni. Bár nem ért rá mindenki, de
két lány el tudott velem jönni. Leültünk a bárban egy asztalhoz, rendeltünk
magunknak koktélt, amikor odajött hozzánk egy feka csávó, aki igen csak lazán
volt felöltözve, kicsit beképzelt és nagy szájú volt, de valahogy nekem
tetszett a stílusa.
-Lányok!
Valaki akar velem táncolni?
-Én
benne vagyok!
Felálltam
és elmentem vele. Mondtam a csajoknak, hogy mindjárt jövök, de nem muszáj
megvárniuk. Csak később döbbentem rá, hogy kivel is van dolgom: Mario
Balotellivel, a Manchester City problémás csatárával.
-Tudod,
hogy ki vagyok, béby?
Kérdezte
kissé beképzelten.
-Hogy
ne tudnám, egész Anglia a rólad szóló hírekkel van tele!
-Vedd
megtiszteltetésnek, hogy felkértelek táncolni! Nem minden lány mondhatja el
magáról, hogy Balotellivel bulizott.
Elnevettem
magam, tényleg olyan beképzelt volt, mint ahogyan azt mondják az emberek.
-Jaj,
te sosem változol meg!
Megböktem,
ő viszonozta, így kicsit elszabadult a pokol, elkezdtünk kergetőzni, amit le is
állítottam, hiszen nem az óvodában vagyunk.
-Elég!
Inkább bulizzunk!
Elég
sokat ihattam és megint elkövettem egy hatalmas hibát. Ugyanaz a szituáció
volt, ami Harry 18. születésnapján is. Reggel arra ébredtem, hogy csak egy
vékony takaró fedi el a meztelen testemet, mellettem meg Mario, akin szintén
csak a takaró volt. Nem emlékeztem semmire sem, ami közöttünk történt, azt sem
tudtam, hogyan kerültem ide. Ránéztem a telefonomra, és húsz nem fogadott
hívás: a barátnőim nem tudták hová tűntem. Írtam nekik egy sms-t, amiben
hazudtam: „Haza kellett mennem, mert
hirtelen elkezdett fájni a fejem és hánytam is. Bocsi, hogy nem szóltam, de
eltűntetek”
Jobban
teszem, ha egy kicsit félrevezetem őket, mielőtt Louis fülébe jut, hogy mit is
tettem már megint. Mielőtt valami ki alakulni közöttünk, felkeltem, gyorsan
felöltöztem, majd leléptem. Mario még az igazak álmát aludta, így észre sem
vette, megtalálni meg nem fog, hisz még számot se cseréltünk szerencsére.
Louis
szemszöge
Nagyon
rosszul indult a napom, ráadásul nagyon pocsékul aludtam, mert folyton
felébredtem és visszaaludni már nem igazán tudtam, ezért összevissza
forgolódtam. Mikor végre már elaludtam, erre felkelt ez a hülye csörgő óra is,
ami nyolckor szólalt meg, mert kilenckor edzés van. Alig bírtam felkelni, így
megint késni fogok, amit az edző nem néz jó szemmel. Még csak a nyári
felkészülés van, én meg már ebben a szezonban vagy háromszor elkéstem és minden
alkalommal megkaptam a magamét. Azt hiszem háromnegyed kilenckor vertem ki
magam, gyorsan felöltöztem, azonnal az edző cuccomat vettem fel, mert átöltözni
nem igazán lesz időm, így is késve fogok megérkezni. Az edző már rossz szemmel
nézett rám.
-Megint
késtél! Ez már nem az első alkalom! Ám a vezetőség beszélni szeretne veled,
edzés után keresd fel őket!
Rosszabbra
számítottam, de egész edzés alatt rossz érzéseim voltak. Biztos voltam benne,
hogy csak azért akarnak velem beszélni, hogy leigazoljak a Milan csapatához
Olaszországba. Szót fogadtam, így hát megkerestem őket.
-Jó
napot!
-Jó
napot! Ülj csak le ide!
Leültem,
és valóban az átigazolásomról beszélgettek el velem, ami nagyon szomorúan
érintett, hiszen annyira dicsértek, most meg azt akarják menjek máshová.
Gyorsan kövit! Nagyon jó lett. :)
VálaszTörlésNagyon jó lett! Kövit.:)
VálaszTörléstetszett, várom a folytatást! :)
VálaszTörlés