4. rész

Rendben, fenyegessetek csak! Úristen, nem tudom egyesek mit képzelnek magukról, hogy elkezdenek fenyegetni, méghozzá ezt a kommentet kaptam az előző rész alá:

Ha le írod Larry-t akkor azt meg keserülöd mivel kiteszem az oldalakra fb hogy ne holvasák és akkor majd meglásuk hogy hányan fogják olvasni így iy elég rossz Haary-nek éa Louisnak hogy nem mehtenk egy máshoz közel nem álhatnak egy más melet mert már az 1D utálok egyból ilyen buzik olyan buzik és elkezdenek +18-as psl szerkeszteni!

Most ti mit tennétek a helyemben? Én egy ilyen kis hülye miatt nem zárom be a blogom. Kiteszi a facebook oldalára? Hol érdekel az engem? Ugyan már, így is vannak olvasóim, most attól nem leszek rosszul, ha egy-két hülye abbahagyja az olvasást, mert épp nem tetszik neki, ami benne van. Tudtommal sok Larrys blog van, mégsem kapnak fenyegetéseket. Ráadásul ilyen primitív módon teszi ez a kiscsaj. Azt hiszi, hogy meghatódtam? Egy kicsit sem! Azért is folytatom a blogom, és leszarom mindenkinek a hülye véleményét. Meg ráadásul nekem nem Larry van a középpontban, csak feltűnik benne. Nem egy hülye libáról szól, aki összejön az egyik taggal. És? Nem fogok gagyi sablon fosokat írni, már nem azért. Abbahagyom ezt és hozom a negyedik részt. Jó olvasást és nem tud érdekelni, hogy egyeseknek nem tetszik. Ez csak egy blog. Nem kell halál komolyan venni.

Harry szemszöge

Épp kijöttem a zuhanyzóból és már vettem volna a törölközőt a kezembe, amikor valaki kinyitotta az ajtót. Bizonyára találkozhatott a csupasz hátsómmal, mert nem takarta semmi és háttal álltam az ajtónak. Hátra pillantottam és Louis állt ott, aki csak lefagyva bámulta a fenekemet.

-Mi az, Louis? Mit bámulsz annyira?

Elbambulhatott, mert nem reagált azonnal a kérdésemre.

-Itt vagy, Louis?

Faggattam tovább, most végre figyelt.

-Ja, igen! Bocsánat!

Magamra tekertem a törölközőt.

-Mit akarsz? Miért nyitottál rám kopogás nélkül?

Nevettem, fogalmam sincs mire volt ez jó és, hogy miért van ennyire megijedve. Talán mert találkozott a pucér seggemmel és ez már sok volt neki? Viccesen hangzott, hiszen mindketten fiúk vagyunk, nem baj, ha látjuk egymást meztelenül, legalábbis részemről nem, én nem vagyok szégyenlős.

-Itt hagytam Kevint.

Körülnéztem hol lehet az a vacakság, végül a WC tetejére volt rakva, odaadtam neki, ezután kiment. Nem igazán tudtam hová tenni a viselkedését.

Louis szemszöge

Amikor megpillantottam Harry fenekét, nagyon furcsa érzés vett maga körül, magam sem tudom mi történt vele, de még akkor sem tudtam kiverni a fejemből, amikor már az ágyamban feküdtem a répaplüssömet ölelgetve. Kevint betettem az ágyikójába, és igen, van neki, mert csináltam neki egyet. Még párnája és takarója is volt.

Reggel, amikor felébredtem az első dolgom az volt, hogy ránézzek Kevinre, hogy jól van-e. Nem is értettem, hogy miért rá, mikor mellettem fekszik Eleanor és általában ő rá nézek, amikor felébredek. Most valahogy ez nem ment, talán Harry feneke nagy hatással van rám, nem értettem ezt az egészet. Zaklatott lettem tőle, hogy miért is érdekel engem egy fiúnak a meztelen hátsója. Legjobb lesz minél hamarabb kiverni ezt a hülyeséget a fejemből.

Eltelt egy hónap, a fiúk és Eleanor nyaralása is elmúlt. Sajnos elég gyorsan elment ez az egy hónap, júliusban meg már haza kellett menniük, mert Louisnak elkezdődött a felkészülési időszak a csapatánál. Nem sokára kezdődik az első edzés, így Louisnak korán kelt, mert már reggel 9-re ott kellett lennie. Mikor felkelt, leült az asztalhoz reggelizni.

-Jó reggelt!

Köszönt neki Eleanor, aki már korábban fent volt, hogy elkészítse a reggelit.

-Szia!

-Kilencre mész?

-Igen, nincs sok időm.

Louis késve érkezett meg az edzésre, kapott egy kis szidást az edzőtől.

-Tomlinson is megérkezett? Nem ártana beszerezni egy órát!

-Bocsánat, uram! Többet nem fog előfordulni!

-Ez már nem az első volt, ha így folytatod, akkor még a keretbe sem fogsz bekerülni, tehát ideje lenne összeszedned magad!

Milánó, Olaszország

Milanelloban is elkezdődtek az edzések, a játékosok már a pályán vannak és Allegri utasításai szerint edzenek.

Közben a tulajdonos, Berlusconi a nyári igazolásokról beszélget Gallianival, aki ezeket a dolgokat intézte.

-Van már kiszemelted?

Kérdezte a tulajdonos.

-Igen, főnök! Úgy gondolom Angliából kéne leigazolni egy fiatalt.

-Ez butaság, hisz a primavera csapatból fel lehet vinni a felnőttbe néhány fiatalt. Fölösleges külföldön nézelődni.

-Tudom mit csinálok, főnök! Nekem szélső hátvéd kell, itthon nincs, aki normálisan is tudna játszani. Végre valahára megszabadulhatnánk Luca Antoninitől!

-Ez már jobban hangzik! Rád bízom.

Pár hét telt el, mire Galliani megtalálta a megfelelő embert, így hamarosan megtette az első ajánlatát a Doncaster csapatának Louis Tomlinsonért egy millió eurót.

Ezután behívatta Allegrit, az edzőt az irodájába.

-Gondolkoztam a helyzeten és hamarosan szabadulunk Luca Antoninitől!

Egy gúnyos mosolyt eresztett el az arcán, Allegri nem igazán értette.

-Igazol egy új balhátvédet?

-Valami olyasmit, de a kiszemeltem mégis csak a jobb oldalon érzi magát jobban, de te értesz ahhoz, hogy a játékosokat egész más poszton játszatod, mint ahol eredetileg játszanának. Igazam van?

Kacsintott egyet Allegrire, aki vette az adást, hátba veregette Gallianit.

-Így igaz! Ki a kiszemelt?

-Louis Tomlinson, az angol másodosztályban játszik és 1991-ben született.

-Remek. Idén úgy is fiatalításba kezdünk. Jöjjön csak nyugodtan!

Doncaster, Anglia

A csapat vezetősége visszautasította Galliani ajánlatát, azzal az indokkal, hogy a játékos nincs az eladó listán és akármennyit is felajánl, nem engedik el Olaszországba. Aztán pár héttel később maga Galliani utazott Doncasterbe és felkereste a csapatot, hogy személyesen meggyőzze őket. A célja az volt, hogy mindenáron elhozza a lehető legalacsonyabb áron, mert bizony a Milan vezetősége igen csak zsugori. Nagy pénzeket nem adnak ki játékosokért, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Volt arra is példa, nem is egy, hogy még alacsony áron se hoztak el játékost, mivel a következő évben úgy is lejár a szerződése és ingyen igazolhatóvá válik. Idén is volt erre példa, méghozzá Riccardo Montolivo személyében, aki nem hosszabbított korábbi csapatával, a Fiorentinával, mivel őt már 2011. nyarán kiszemelték maguknak.

Galliani megnézett egy edzést, és különösen megfigyelte Louis Tomlinson nevezetű játékost. Nem bánta meg, hogy eljött, mivel a fiú remekül játszott, azonnal elnyerte a kopasz tetszését. Bizonyára mindenki tudja, hogy Galliani nem visel hajkoronát. Az edző mérkőzés után bemerészkedett, hogy személyesen beszélhessen Tomlinsonnal, bár ő is tisztában volt vele, hogy ezzel nem sokat ér, ha a klubja nem engedi el, de azt megtudhatja, hogy a játékos esetleg hajlandó lenne-e a Serie A-ba igazolni. Megvárta, amíg kijön és amikor ez megtörtént, akkor odament hozzá.

-Szia, lenne egy perced! Adriano Galliani vagyok, Olaszországból.

-Üdv! Louis Tomlinson!

Kezet ráztak egymással.

-Beülhetnénk valahová? Meghívlak egy sörre!

Kérdezte a kopasz, Louis meg természetesen belement, bár sejtette mit akar tőle ez az ember, talán azt, hogy költözzön el Olaszországba.

-Nos, hát már régóta figyelem a játékodat, valójában már tavaly felfigyeltem rád, bár akkor még az ifiben nyomtad, de úgy hallottam, hogy mostantól a felnőttben fogsz játszani. Ez igazán ígéretes, és nekem nagyon tetszik a játékod, egy ilyen játékosra van szükségünk, mint te! Amúgy az AC Milan vezetőségétől jöttem, már tettem is ajánlatot a csapatodnak érted, de visszautasították az egy millió eurót. Sajnos nálunk eléggé pocsék szélső hátvédek vannak, különösen a bal oldalon, nos tudom, hogy te a jobb oldalon játszol, de az a poszt se az igazi nálunk. Abate egy semmire kellő, a bal oldalon Antoniniről meg ne is beszéljünk. Ő még rosszabb és még öreg is, idén tölti a harmincat. Tudom, hogy nem sokat érek azzal, ha esetleg igent mondanál, ha a csapatod nem akar elengedni, de megteheted, hogy ráveszed a vezetőséget, hogy te menni akarsz és akkor gondolom nem fognak visszatartani. És a mostani fizetésed dupláját ígérem neked. Mit szólsz az ajánlathoz? Ugye tetszik?

-Sajnálom uram, de én nem szeretném elhagyni Angliát! Az álmom az, hogy a Manchester United leigazoljon, amúgy is nekik szurkolok. Ha külföldre megyek, akkor semmi esélyem se lenne. Bocsánat, de erre nemet mondok, és ha a csapatom elakarna adni a Milannak, visszautasítanám és nem írnék semmit se alá. Sajnálom és ezt szerintem megbeszéltük. Most távoznék, viszontlátásra.

Ezzel Louis fel is állt és faképnél hagyta az öreg kopasz Gallianit, aki egy kicsit mérgelődni kezdett magában. Azt gondolta, hogy még egy ilyen bunkó gyereket még egyszersem fogott ki, mint ez a Tomlinson nevezetű játékos. Kifizette, amit rendelt, majd távozott.

Másnap felkereste a csapat vezetőségét, hogy tárgyalásba kezdjen Tomlinsonért, azonban először el is küldték, de végül leültek.

-Ő az egyik legígéretesebb játékosunk, nem szeretnénk elherdálni, pláne nem külföldre! Bocsánat, de ezt meg kell értenie, uram.

-Jó, de annyi fiatal tehetség van az országban. Miért pont ő kell?

-Ugyanezt kérdezhetném én is! Magának miért ő kell?

-Nos, leteszek érte öt millió eurót!

-Tízet!

-Az sok!

-Akkor nincs üzlet.

Nem! Galliani nem hagyhatja, hogy ennyire lehúzzák, még az ötöt is sokallta, de annyira ragaszkodott a játékoshoz, pedig abban sem volt biztos, hogy beválik-e, fekszik-e neki az olasz futball. Ő szokott lenni a nyerő ember a tárgyalásokon, hogy minél kevesebbet fizessen a kiszemelt játékosért, most talán fordítva van, ha hagyja magát.

-Ugyan már! Hol érne meg ennyit egy 21 éves tapasztalatlan játékos, aki még csak most került fel a felnőtt csapatba? Még az öt is sok érte, de gondolom maga nem adja oda alacsony áron!

-Nem nagyon akarom, hogy Olaszországba menjen!

-Kölcsönbe se jöhetne? Lehet be se válik nálunk és akkor a szezon végén visszakerülne ide!

A Doncaster vezetősége elgondolkodott rajta, ugyanis ebben a szezonban nem számítana rá stabil kezdőként, csak beugrósnak legfeljebb és hol máshol tudna tapasztalatot szerezni, ha nem a Serie A-ba, így a BL-ben is pályára léphetne esetleg. Bár még gondolkodia kell rajta, így hát egy héttel később megszületett a megállapodás, Tomlinsont hajlandó a csapata elengedni kölcsönbe az AC Milanhoz. Galliani meg természetesen örült a fejének, utána felhívta telefonon a játékost.

-Kölcsönben jössz hozzánk, én megmondtam!

-Maga ki? Be sem mutatkozott! De úgy is tudom, hogy a kopasz olasz!

-Jól tudtad! Várunk szeretettel, megegyeztünk már a csapatoddal, tehát készülj fel!

Letette a telefont, Louis ideges lett a hívás miatt, ezért a kanapénak vágta a telefonját.

-Mi a baj, drágám?

Tette Eleanor a vállára a kezét.

-El akarnak küldeni a Milanba! Én nem akarok innen elmenni. Valami kopasz ember felkeresett onnan, aki mindenáron azt akarta, hogy igazoljak le hozzájuk, de nemet mondtam, majd otthagytam. Most biztosan meggyőzte a vezetőséget, hogy adjanak el nekik. Ez felháborító!

-Ez rajtad is múlik, ha nem írsz alá semmit, akkor maradni fogsz!

-Igazad van!

-Holnap megyek Manchesterbe, elintézni valamit a suliban.

-Rendben!

Eleanor szemszöge

Reggel korán keltem, mivel ma Manchesterbe kell mennem a suli miatt. Amikor elindultam, Louis még aludt.

Este, amikor mindent sikerült elintéznem, nem indultam hazafelé, hanem betértem az itteni lakásomba, ami nem volt túl nagy, két kicsi szoba volt benne, egy fürdőszoba, WC, és egy kis konyha. Lepakoltam a cuccaimat, felhívtam az osztálytársaimat, hogy menjünk el egyet bulizni. Bár nem ért rá mindenki, de két lány el tudott velem jönni. Leültünk a bárban egy asztalhoz, rendeltünk magunknak koktélt, amikor odajött hozzánk egy feka csávó, aki igen csak lazán volt felöltözve, kicsit beképzelt és nagy szájú volt, de valahogy nekem tetszett a stílusa.

-Lányok! Valaki akar velem táncolni?

-Én benne vagyok!

Felálltam és elmentem vele. Mondtam a csajoknak, hogy mindjárt jövök, de nem muszáj megvárniuk. Csak később döbbentem rá, hogy kivel is van dolgom: Mario Balotellivel, a Manchester City problémás csatárával.

-Tudod, hogy ki vagyok, béby?

Kérdezte kissé beképzelten.

-Hogy ne tudnám, egész Anglia a rólad szóló hírekkel van tele!

-Vedd megtiszteltetésnek, hogy felkértelek táncolni! Nem minden lány mondhatja el magáról, hogy Balotellivel bulizott.

Elnevettem magam, tényleg olyan beképzelt volt, mint ahogyan azt mondják az emberek.

-Jaj, te sosem változol meg!

Megböktem, ő viszonozta, így kicsit elszabadult a pokol, elkezdtünk kergetőzni, amit le is állítottam, hiszen nem az óvodában vagyunk.

-Elég! Inkább bulizzunk!

Elég sokat ihattam és megint elkövettem egy hatalmas hibát. Ugyanaz a szituáció volt, ami Harry 18. születésnapján is. Reggel arra ébredtem, hogy csak egy vékony takaró fedi el a meztelen testemet, mellettem meg Mario, akin szintén csak a takaró volt. Nem emlékeztem semmire sem, ami közöttünk történt, azt sem tudtam, hogyan kerültem ide. Ránéztem a telefonomra, és húsz nem fogadott hívás: a barátnőim nem tudták hová tűntem. Írtam nekik egy sms-t, amiben hazudtam: „Haza kellett mennem, mert hirtelen elkezdett fájni a fejem és hánytam is. Bocsi, hogy nem szóltam, de eltűntetek”

Jobban teszem, ha egy kicsit félrevezetem őket, mielőtt Louis fülébe jut, hogy mit is tettem már megint. Mielőtt valami ki alakulni közöttünk, felkeltem, gyorsan felöltöztem, majd leléptem. Mario még az igazak álmát aludta, így észre sem vette, megtalálni meg nem fog, hisz még számot se cseréltünk szerencsére.

Louis szemszöge

Nagyon rosszul indult a napom, ráadásul nagyon pocsékul aludtam, mert folyton felébredtem és visszaaludni már nem igazán tudtam, ezért összevissza forgolódtam. Mikor végre már elaludtam, erre felkelt ez a hülye csörgő óra is, ami nyolckor szólalt meg, mert kilenckor edzés van. Alig bírtam felkelni, így megint késni fogok, amit az edző nem néz jó szemmel. Még csak a nyári felkészülés van, én meg már ebben a szezonban vagy háromszor elkéstem és minden alkalommal megkaptam a magamét. Azt hiszem háromnegyed kilenckor vertem ki magam, gyorsan felöltöztem, azonnal az edző cuccomat vettem fel, mert átöltözni nem igazán lesz időm, így is késve fogok megérkezni. Az edző már rossz szemmel nézett rám.

-Megint késtél! Ez már nem az első alkalom! Ám a vezetőség beszélni szeretne veled, edzés után keresd fel őket!

Rosszabbra számítottam, de egész edzés alatt rossz érzéseim voltak. Biztos voltam benne, hogy csak azért akarnak velem beszélni, hogy leigazoljak a Milan csapatához Olaszországba. Szót fogadtam, így hát megkerestem őket.

-Jó napot!

-Jó napot! Ülj csak le ide!

Leültem, és valóban az átigazolásomról beszélgettek el velem, ami nagyon szomorúan érintett, hiszen annyira dicsértek, most meg azt akarják menjek máshová.