2014. január 25., szombat

31. rész

Na, megjöttem, mert itt a 31. rész. Az előző résznél páran írtátok, hogy ne hagyjam abba, azonban még mindig szomorú vagyok, hogy régebben sokkal több olvasóm volt, mint most. Nem értem azokat, akik elpártoltak, hogy miért tették. Mivel eléggé lecsökkent az olvasók száma, ezért lerövidítem a történetet, befejezni befejezem, mert azért vannak akik olvassák még, csak már nem érdemes húzni. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy 40 részes lesz, aztán lezárom a történet. Tehát akkor még van hátra bőven, de az utolsó részek már sokkal izgalmasabbak lesznek, a dolgok megváltoznak, mert elismerem, tényleg vontatott volt. Érdemes elolvasni, mert a vége nagyon érdekes lesz, de többet nem árulok el.
Oldalt továbbra is lehet szavazni a kedvenc tagra, de már nem sokáig. Az oldalmegjelenítések száma már elérte a 23 ezret. 

Louis szemszöge
Lecseréltek, mert megsérültem, a helyemre Luca állt be, aki elég önelégülten nézett rám, mintha örülne a sérülésemnek. Nem vártam tőle sok mindent, de legalább ne játszaná az agyát.
Lényeg, hogy a meccset megnyertük 2-1-re. Viszont én nem voltam túlságosan jól, nem elég, hogy valaki belém eresztette a stopliját, még a térdem is kiment, ezért holnap orvosi vizsgálat vár rám, hogy felmérjék az állapotomat, illetve a helyzet súlyosságát. Másnap el is mentem, nem nyilvánították súlyosnak, akár a héten el is kezdhetek edzeni, hála istennek. Nem volt kedvem sérültnek lenni, az nem a legjobb dolog egy játékos életében. Mikor hazaértem edzésről, meglepetésben volt részem: Eleanor vacsorával várt a konyhában. Amúgy ő eddig Manchesterben volt a vizsgái miatt, aminek még nincs vége, tehát ebben a hónapban sokat fog ingázni. Lényeg, hogy most nagyon meg tudott lepni, ráadásul úgy volt, hogy holnap jön, ehelyett itt van már ma este. Meg volt tálalva, csak helyet kellett foglalni. Igazából még nem tettem magam túl rajta azon, amit velem tett, de a lényeg, hogy az én gyermeket várja. Legalábbis merem remélni, erre majd úgy is fény derül a DNS vizsgálatkor. Megpróbáltam nem erre gondolni, inkább a pozitív dolgok álltak előttem. Kettesben elfogyasztottuk Eleanor főztjét, ami nagyon finomra sikeredett. Soha sem volt konyhatündér, de az utóbbi időben nagy változáson ment keresztül, mindig azt mondogatta, hogy csak miatta, és a gyermekünkért teszi, még a cigarettát is letette, illetve már sokkal kevesebbet iszik, nem jár el bulizni se nagyon. Örülök őszintén a változásának, azonban egy kis probléma akadt vele kapcsolatban, méghozzá az, hogy egy kicsit sem vagyok belé szerelmes, és ezzel pontosan tisztában voltam. De mivel fontos, hogy ne gondoljanak homoszexuálisnak, vele kell, hogy maradjak, de mindennél fontosabb a közös gyermekünk, tehát igyekszem újra beleszeretni. Nagyon nagy hibát követtem el azzal, hogy Harryvel lefeküdtem, azóta is bánom, hogy megtettem, de már visszafordíthatatlan sajnos. Így nem kell csodálkozni, ha melegnek gondolnak, olyankor is én szégyellem el magam, mert tudom, hogy megtettem, mégis hazudok az embereknek, tagadok mindent. Viszont az a baj, hogy magamban is el akarom fojtani az érzéseket, de csak a saját és a születendő gyermekem érdekében. Majd csak vége lesz mindennel és boldogan élhetek a feleségemmel meg a gyerekeimmel minden probléma nélkül, és senki sem néz melegnek. Ennek így kell lennie, nekem egy nő mellett kell lennem és nem egy férfival leélni az életem, azért csak az utálatot kapnánk, nagyon sok a homofób ember. Este lefekvéshez készülődtünk, elhatároztuk, hogy közösen fogunk lezuhanyozni. Egymás testét simogattuk, azonban nem élveztem annyira, mint amikor Harryvel tettük ugyanezt. Ez van, nem lehet minden úgy, ahogy én akarom. Mert egyszerűen nem lehet és kész, a társadalom csak ezt a formát fogadja el, így magyarázkodnom sem kell, mert mindenki természetesnek találja. Ha Harryvel állok össze, az emberek megdöbbenve néznének, az utcán megbámulnának, majd összesúgnának a hátunk mögött rengeteg utálatot kapva. Így nem bírnék élni és ezt neki is meg kell mondanom.

A héten könnyített edzésekbe kezdtem, így hamarosan visszatérhetek, de az már biztos, hogy a szerdai kupa meccs keretéből kimaradok. Közben beszéltem Lucával is, aki másról sem tudott dumálni, mint, hogy mikor fog játszani és elárulta azt is, hogy ha ez így megy tovább, akkor csapatot fog váltani. Egy kávézóba ültünk be edzés után, ott beszéltük meg a dolgokat.
-Szerinted lesz még esélyem játszani? Nem úgy néz ki, hogy Allegri megbízna bennem, viszont nekem a Milan a mindenem volt, gyerekkorom óta Milan szurkoló vagyok, nem örülnék neki, ha távoznom kéne szeretett csapatomból. –Kezdte a mondandóját, most elég őszintének tűnt, viszont nem felejtem el, hogy akkor miket mondott rólunk a telefonba a hátunk mögött. Persze a mai napig nem tudja, hogy kihallgattam a beszélgetést.
-Tudom, hogy rosszul esik neked, de szerintem meg kéne próbálnod egy másik csapatban, ahol többen játszhatsz. –Ajánlottam neki, és nem azért mondtam, mert annyira meg akarnék tőle szabadulni, amúgy nekem tök mindegy, hogy itt van vagy nincs. Csak az ő érdekében, felesleges a padot koptatnia, ha van érdeklődő felőle, ahol több játéklehetőséget kaphat.
-Értem, és valóban ez lenne a legjobb megoldás, de a legnehezebb is, meg szakadna a szívem a csapatért. Nekem mindenem a csapat.
-Megértelek, de hát én is otthagytam az imádott csapatomat a Milan kedvéért, igaz, hogy csak egy évre, de akkor is.
-Jó, de te nem vagy olyan elszánt, mint én a Milan iránt. Tudod milyen az, ha valaki szurkol egy csapatnak és már betegesen rajong érte? –Emelte fel a hangját, kezdett ingerült lenni.
-Persze, hogy tudom, de nyugodj le, ezzel a magatartással nem lesz jobb.
-Te is ilyen lennél, ha nem bízna meg benned az edző, pedig én mindent megteszek! Remélem láttad, hogy becsületesen dolgozom pár emberrel ellentétben, és ők ennek ellenére többször vannak a kezdő közelében, mint én. Úgy érzem, itt már elszállt az összes esélyem. –Már a sírás határán volt. Most segítsek neki? De hogyan? Mit tehetnék érte? Szerintem semmit, nem rajtam áll a döntés, mi legyen vele, illetve, hogy játsszon vagy ne.
-Mit tehetek érted? –Kérdeztem.
-Azt, hogy hazatakarodsz Angliába! –Elkiabálta magát, majd gyorsan a szája elé tette a kezét, miszerint ezt nem szabadott volna kimondania. Annál jobb, így én is meg tudom neki mondani a magamét és azt is, hogy milyen ember valójában és, hogy nem fogja sokáig szédíteni a csapattársakat. Így az esélye egyenlő lesz a nullával, tehát már most télen kénytelen lesz csapatot váltani.
-Bocsánat, nem ezt akartam mondani. –Próbálta jóvátenni, de ez nem fog rajta segíteni.
-Hát akkor mit? Érdekes, amúgy ha valóban nem erre gondoltál volna, akkor a szádon sem csúszik ki. Ha én elmennék, még nem biztos, hogy be fogsz férni a kezdőcsapatba, hiszen mások még előtted vannak, akkor nekik is el kell menniük, ami nem fog bekövetkezni.
-Most komolyan be akarsz sértődni? Mondom, hogy véletlen volt, nem ezt akartam mondani. –Mentegetőzött, de már elásta magát. Már akkor, amikor a telefonban kibeszélt minket egy harmadik embernek.
-Nem, de amúgy egyszer kihallgattam a telefonbeszélgetésed, ahol engem, De Scigliot és Constant-ot szidod, miközben felénk azt mutattad, hogy mennyire támogatod azt, hogy a fiatalok beépüljenek a csapatba, mert neked ez a legfontosabb. Annál a telefonbeszélgetésnél meg elhordtál minket mindennek, mintha mi tehetnénk arról, hogy te nem játszol, mi voltunk mindenért a hibásak. Nem akartam eddig szólni, de amit most mondtál, kihozta belőlem. És igen, karácsonykor ezért nem akartalak látni, de mégsem küldtelek el. Nagyon kétszínű vagy, csak nem értem miért teszed a jót.
Láttam, ahogy lefagy a mosoly az arcáról, mert rájöttem, miféle ember, és hogy itt sokáig nem fogja már húzni, mert hamarosan rájön mindenki az igazságra. Bár nem hinném, hogy nekem kéne kitálalnom róla, ez az ő dolga.
-Melyik pizsamádban álmodtad? Hogy mersz megvádolni? Én soha nem tennék ilyet, hisz megmondtam, hogy nekem a csapat mindennél fontosabb. Miért hibáztatnálak titeket? Ti vagytok a legjobb játékosok a poszton, a csapatnak tesztek jót és ez engem boldoggá tesz.  –Még mindig azt hiszi, hogy be tud csapni? Szálljon már kicsit magába. Még az előbbi mondatát is erőszakosan ki akarja magyarázni. Idegesítő.
-Még mindig próbálsz hülyére venni, pontosan tudom milyen ember vagy, csak megjátszod magad, mert igazából csak magaddal foglalkozol, de szeretnél jó színben feltűnni. Innentől kezdve vége a barátságunknak is, mert az nem nevezheti magát barátnak, aki a háta mögött kibeszéli egy harmadik embernek, közben meg szembe vele játssza a jót. Ebből nem kérek. –Felálltam a helyemről és távozni készültem, de feltartott továbbra is.
-Most akkor mindenkinek elmondod, amit hallottál? –Kérdezte kissé ijedten.
-Akkor beismered, hogy valóban volt ilyen és, hogy csak magaddal foglalkozol?
-Nem, ez így nem teljesen igaz, nekem fontosa csapat, amit akkor hallottál, az is igaz volt, csak akkor nagyon ideges voltam és ezt váltotta ki belőlem.
Ráztam a fejem, hogy lehet valaki ekkora hazudozó és nem csak ez alapján mondom. Sokszor a tekintetében irigységet véltem felfedezni, meg látszott rajta, hogy neki ez a helyzet nem tetszik, a szavai hamisak voltak.
-Nem fogom elmondani, ez nem az én dolgom, ha vannak még emberek, akik hisznek neked, akkor ez van, egyszer úgy is rájönnek.
Majd távoztam, nem voltam már erre kíváncsi, csináljon, amit akar.

Január 12-e, tehát ez a nap is eljött, ekkorra ígérte a titkos udvarlóm, hogy felfedi ki is valójában. Remélem nem egy csapda, mindenképp el kell mennem a találkozóra, viszont a biztonság kedvéért felbéreltem pár fegyveres testőrt. Harry is velem jön, de ő bent marad majd az autóban és lesi az eseményeket. Sötétített az üvege hátul, így az illető őt nem fogja meglátni. Ennek ellenére még így is félek, de muszáj megtennem. Lassan indulni kellett, beültünk az autóba és elmentünk a helyszínre, ahová a találkozást kérte. Nem volt még itt senki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Kiszálltam és vártam mikor érkezik meg, az autótól egy kicsit messzebb, hogy azt higgye, egyedül vagyok. Vártam egy darabig, és egyszer csak megjelent Adam, nem tudom, hogy mit keres itt, remélem nem ő küldte a csokrokat. A kezében egy szál vörös rózsa volt, teljesen ledöbbentem, amikor megláttam.
-Adam, te mit keresel itt? –Kérdeztem meglepetten.
-Eljöttem hozzád, szerelmem, én küldtem neked a virágokat! –Válaszolta, teljesen ki volt virulva. Én meg szóhoz sem tudtam tudni, pont, hogy ő rá nem is gondoltam. Eszembe se jutott volna rá gondolni.
-Ezt nem hiszem el, Adam! Na, én mentem, legalább már tudom, hogy te küldted őket.
-Szeretlek már az elejétől fogva, de te mindig elküldték a fenébe, vagyis az elején nem. Miért adsz egy másik esélyt, Harry szakított velem, aminek örültem is, mert így a tied lehetnék!
-Nem, Adam! Nem lehet, nekem ott van Eleanor és a gyermekemet várja, nem lehetek együtt egy férfivel, kérlek, értsd meg.
-Nem teheted ezt velem. Szeretlek!
Fogtam magam és gyorsan visszaszálltam az autóba, a szívem csak úgy hevesen dobogott az izgalomtól, de szerencsére semmi olyan nem történt, még csak veszélyes helyzetbe se kerültem. Ezt megúsztam.
Hazamentünk, én lefekvés előtt kicsit még neteztem és arra a hírre bukkantam, hogy Antonininek súlyos hátfájása van és ezért nem volt edzésen, a holnapi keretben sincs ott. Érdekes ez a hirtelen jött hátfájás, de ő tudja. Lemerem fogadni, hogy ezt is csak eljátssza, csak tudnám mire jó ez neki.

Január 13-án a Sampdoria ellen játszottunk idegenben, 0-0-s döntetlennel ért véget, semmi extra nem történt, csak annyi, hogy bezsebeltünk egy pontot.
Teltek a hetek, a hónapban egyre többször felmerült az a pletyka, hogy Balotelli a Milanba igazol, mivel volt az a botránya, hogy a Manchester City edzőjével összeveszett, ezért csak a kispadot koptatja és már nincs ott maradása. Nos, egészen biztos, hogy csapatot vált, de még senki sem tudja hová. Elmondása szerint szeretne hazatérni, és a Milan áll legközelebb a szívéhez, állítólag nagy Milan szurkoló gyerekkora óta. Amikor az Interben játszott, akkor azt hiszem az edzésre Milan sálba ment el. Pontosan én sem tudom, mivel csak hallottam és nem voltam ott.
Január 20-án a Bolognát fogadtuk hazai pályán és sikerült a három pontot megszerezni, elvertük őket 2-1-re. 27-én idegenben játszottunk az Atalanta ellen, megint csak nyertünk, most El Shaarawy góljával, mindenki őt ünnepelte. Ez már megszokott volt.
Közeledett az átigazolás vége, Balotelli egyre közelebb volt hozzánk. Korábban említettem, hogy januárban el akarok igazolni, de most mégsem, mert változtak a dolgok, egyre jobban elfogadnak azok is, akik eddig utáltak. Lehetséges, hogy azért, mert most Boateng a barátom lett, de annyira még nem voltunk egymáshoz közel. Inkább csak haverkodásnak nevezném ezt. Bárcsak minden ilyen jól ment volna, ugyanis Lucával csak a baj volt. Nem nézte jó szemmel, hogy nem játszik, de továbbra is próbálta az agyát játszani, szerintem Allegri is átlátott ezen az álcán, és egyre többen. Volt pár érdeklődő iránta, de az is lehet, hogy csak pletyka volt. A szurkolók már küldenék el, mindenáron meg akarnak tőle szabadulni, még így is, hogy nem játszik. Nem közkedvelt figura, az biztos, de állítólag már 2010 óta szidják folyton. Tavaly volt egy jó tavasza, de úgy tűnik, a szurkolók ezt elfelejtették neki. Ő egy olyan valaki, akiben az emberek a hibát keresik és azt a kicsit nagydobra verik, tehát úgy van előadva, hogy bármit csinál, így is úgy is béna, ha jól játszik, akkor is lehurrogják, vagy ha még jobban, talán elismerik, de holnapra elfelejtik. Sajnos van ilyen, és remélem, én nem kerülök ilyen helyzetbe, mivel az ősz úgy telt el, hogy az emberek találgattak, vajon melyik nemhez vonzódom és, hát sokan így is egy kis buzinak tartottak. Nem tudok nem foglalkozni vele, hiszen mindig a fülembe jutnak ezek a szavak.
Egyik nap, amikor bementem az edzésre, az öltözőből hatalmas nevetéseket hallottam, és amikor beléptem, mindenhol hatalmas tócsa volt, illetve üres bögrék hevertek a földön. El sem tudtam képzelni, mi folyik itt, de azt láttam, hogy ennek a főszervezője Boateng.
-Itt meg mi történt? –Kérdeztem hangosan, ekkor mindenki rám nézett és elhallgattak. Csak nem engem beszéltek ki?
-Miért néztek így rám? Mit tettem?
-Semmi, miért?
-Olyan furcsák vagytok. Mi ez a tócsa itt?
Körülnéztem egy kicsit, odébb láttam az üres yorkshire tea dobozokat, illetve elhasznált filtereket. Tehát ezen röhögtek és a földre meg kiborították. Visszamentem, hogy rákérdezzek.
-Ez itt tea? –Mutattam a földön lévő tócsára.
-Igen. Bajod van vele?
Tehát Boateng csak szórakozott velem, csak azért játszotta el, hogy a barátom, hogy vigyen yorkshire teát, de marha jó, mára már elfogyott, így ő elszarta az egészet, tudja, hogy már nincs nekem.
-Anyukáddal szórakozzál, te idióta. Kiborítod a jó teát, ahelyett, hogy megbecsülnéd? Miért? –Kérdeztem dühösen, ő nem a barátom és soha sem volt. Rettenetesen éreztem magam emiatt.
-Mégis mi a jó ebben a yorkshire teában? Komolyan ezt iszod? Rettenetes az íze, komolyan mondom! Hogy bírod meginni? Ja, mert az angolok ilyen szarokkal szennyezik magukat. Szinte ordibált, annyira idegbeteg volt, hogy az erek kilátszódtak a nyakán.
-Mindenki azt akarja, hogy takarodjál el innen a fenébe, te kis buzi! –Szólt közbe Luca, na, őt se bírom elviselni. Boateng hatalmasat behúzott neki, miközben mondta neki, hogy fogja be a száját, a szája és az orra is elkezdett vérezni. Én az ajtó felé fordultam, lenyomtam már a kilincset, de hirtelen fejbe vágott valaki, de olyan erővel, hogy majdnem összeestem. Ki jött be ilyen lendületesen? Akkor láttam, hogy Harry az, aki nagyon izgatott volt. Kinevetett.
-Megütöttelek? –Kérdezte még mindig röhögve.
-Jól tetted, sokkal nagyobbat érdemelt volna ez a kis homokzsák. –Kiabálta Boateng, de valahogy nem volt kedvem válaszolni a hülyeségére, hanem inkább elmenni. Indultam is volna kifelé, de Harry lefogott.
-El ne menj! –Fogott le Harry, a karomon keresztül visszahúzott. Maga elé állított.
-Nem bírom, hogy ezt csinálod velem, nem érdekel, hogy Eleanor terhes, fogadjunk nem is a tied. Én csak annyit akarok, hogy vállaljuk fel magunkat, úgy értem azt, hogy szeretjük egymást. Szard le az emberek véleményét, nem érdemes senki miatt se szenvedni! Kérlek!
Mielőtt megszólalhattam volna, lekapott és tiszta erőből lesmárolt, ott az öltöző közepén mindenki előtt. 

5 megjegyzés:

  1. BASSZUS*--------------------* EZ DE ÉRDEKES LETT*-* <3 HÜLYE AKI NEM OLVASSA A BLOGODAT,HAMAR KÖVIT!:)

    VálaszTörlés
  2. Uram Isten o.o xd ez nagyon jóóó !!! *-* siess a kövivel!! *-* <3

    VálaszTörlés
  3. Nem lehet igaz hogy itt hagytad abba megesz a kíváncsiság alig várom a kövit! :D
    Nagyon nagyon jó lett imádom!
    Nagyon gyorsan a kövivel!
    Mikor jön? :D

    VálaszTörlés
  4. Köszi mindenkinek, előreláthatólag jövő hétvégén, igyekszem addigra megírni

    VálaszTörlés
  5. imádom a blogod!:)) annyira jó szerintem:3 és ne zárd be sokan olvassák! még 4-5 ember-ért is érdemes írni! De mondjuk többen olvassák ahogy látom. :)

    VálaszTörlés