26. rész

Itt is vagyok, remélem türelmesek voltatok. Örülök neki, hogy meg lettem sürgetve, mert ez azt jelenti, hogy tetszik, amit írok. Sajnos volt egy kis kellemetlenség is, mivel egy névtelen valaki elkezdett pofázni folyamatosan, már chatről is lebannoltam. Emiatt nem lehetett kommentelni egy darabig, mivel mikor beállítottam, hogy csak regisztráltak írhatnak, persze, hogy csinált egy kamu profilt. De már nem érdekel, lehet kommentelni és üzenem neki, hogy pofázzon csak, úgy is kitörlöm, amit ír. Nem fogom bezárni a blogom, hiába akarod azt, nem fog sikerülni. Ez is azért van, mert október végén és november elején társszerkesztő voltam egy kritikás blogon. Megírtam a kritikát, ráadásul egy lopott blogról, többen is megerősítették, bizonyíték is volt rá. Ha ezt rendesen megírta volna, még egy fokkal jobb lett volna, de képtelen volt erre is. Értelmetlen mondatokat írt, tele volt hibával. Persze ezt megírtam neki normálisan, amennyire csak lehetett és még neki állt feljebb, visszajött pofázni. Aztán nála megírtam neki a magamét, és valahogy rátalált erre a blogra, itt is széttrollkodott mindent, már betelt a pohár, így ne csodálkozzon ha lehordom a blogját, és ott is csak az igazat írtam meg, sőt még többen is egyetértettek ott velem. Egyszer csak bezárta a blogot, persze rám fogta, hogy miattam tette, a chatről csinált egy képet, amit ott írtam neki. Aztán később másvalaki rátalált arra a blogra, ezért idejött hozzám pofázni, állítása szerint nem ismerte azt a lányt, aki miattam zárta be a blogját, mégis úgy védte, mintha az élete múlna rajta, mintha a testvére lenne, vagy tudjam is én. Röhejes, igaz? Ja és nem is bánom, hogy bezárta, hisz csak egy lopott valami volt, az ilyen ne is vezessen blogot. Ezért ne írjatok senkinek kritikát, én már nem fogok többé. Na abbahagytam. Remélem írtok komit és pipáltok, ha már így sürgettetek, csak miattatok egész délután gépeltem, hogy kész legyen mára.
Már 37 feliratkozó van, aminek nagyon örülök és túl vagyunk a 18000 oldalmegjelenítésen. A következő rész december 24 -én érkezik és az már a karácsonyi rész lesz.

Harry szemszöge

Kinyitottam az ajtót, Eleanor szeretett volna valamit mondani Louisnak, amit úgy adott elő, mintha az élete múlna rajta, olyan fontos. Végül beengedtem, engem is furdalt a kíváncsiság. Az már más kérdés, hogy Louis fogadja-e őt.

-Gyere, ha annyira szeretnél! –Mondtam neki, ő azonnal be is lépett a házba.

-Köszönöm! –Mondta halkan, majd fel is ment a lépcsőn Louis szobája felé, ahová bekopogott. Csak egy kutya ugatás hallatszott ki, ugye ez Pöcsi, Louis kutyája. Ajtót senki sem nyitott, így mutattam Eleanornak, hogy nyisson be, azonnal meg is tette. Pöcsi kirohant az ajtón, Louis meg nem tartózkodott a szobában. Vajon hol lehet? Nagyon remélem, hogy nem tesz saját magában kárt. Azonban Pöcsi nagyon nyugtalan volt, egyesen a fürdőszoba elé ment, és kaparni kezdte az ajtót. Tehát Louis ott van és próbál megint valami hülyeséget csinálni.

-Louis nyisd ki! Eleanor beszélni szeretne veled. –Reméltem, hogy válaszol, mert ha nem, akkor csak aggodalomra ad okot, hogy csinált valami marhaságot, amit aztán később megbán. Nem jött válasz.

-Louis, legalább szólj ki, hogy jól vagy-e!

-Jól vagyok, de akkor menjetek el az ajtó elől és Pöcsit meg engedd be!

-De hogyan, ha magadra zártad az ajtót?

Reménykedtem, hátha kinyitja, amit meg is tett, de csak annyi időre, hogy beengedje magához Pöcsit, még a fejét se engedte, hogy lássuk, egyedül a kezét, ami a kilincsen volt.

-Reménytelen. –Mondtam, miközben Eleanorra néztem.

-Akkor elmondom neked, és majd add át neki.

-Rendben, menjünk a nappaliba. –Majd elindultunk a nappali felé, leültünk a kanapéra.

-Mi az a nagyon fontos dolog? –Kérdeztem.

-Terhes vagyok és Louis a gyerek apja. –Közölte teljesen természetesen, nekem azonban nem volt az, tátva maradt a szám a meglepettségtől. Vajon igazat mond, vagy csak vissza akar jönni Louishoz? Kétlem, hogy visszafogadná.

-Nem mondod?

-De, ez az igazság, ha nem hiszitek, akkor eljöhettek velem a nőgyógyászhoz és ő megmondja.

-Persze, elhiszem, de azt nem, hogy az övé a gyerek, persze nincs kizárva, de neked olyan sok partnered volt, nem tudhatod biztosra.

-Mikor veled voltam, akkor szinte mindig védekeztünk, tehát a tied nem lehet, John-nal is, így csak Louis-é lehet a gyerek.

-Remélem, hogy igazat mondasz és a felsoroltakon kívül nem voltál többel.

-Persze, hogy nem, csak kizárólag veletek, meg John-nal. Akkor megmondod neki, ha jobban lesz?

-Persze.

-Akkor én most megyek, de még visszajövök, mert kíváncsi vagyok a válaszára. –Közbe meg felállt a kanapéról és az ajtóhoz sétált. Lenyomta a kilincset és már itt sem volt.

-Mit akart? –Jelent meg Niall a semmiből, eddig nem tudom, hogy hol volt.

-Kapaszkodj meg, mert meg fogsz nagyon lepődni. –Felkészítettem, hogy ne érje annyira meglepetésként.

-Kíváncsivá tettél.

-Eleanor terhes és azt állítja, hogy Louis az apa.

Niall a szája elé tette a kezét meglepettségében.

-Nem mondod!

-Ki tudja mi igaz belőle, de azt mondta, elmehetünk vele a nőgyógyászhoz, de ez majd idővel derül majd ki, ha elkezd növekedni a hasa. Ha meg nem, akkor úgy is lebukik, párnákkal meg nem fogja sokáig húzni, mert egyszer meg kell születnie.

Louis szemszöge

Nem voltam most senkire kíváncsi, egyedül csak Pöcsi lehetett itt velem, ő valóban megvigasztalt és nem beszélt mellé, mint Harry, Niall és a többiek. Ott már betelt a pohár, amikor Eleanor betolta a képet, hogy valami fontosat akar velem közölni, nekem ő ne mondjon semmit, soha az életben nem fogom neki megbocsátani, amit velem tett. Megalázott és becsapott. Mondjuk Harry is elárult, de őt képtelen voltam megutálni, mert szerettem. Fájt, hogy Adammel jár, persze ezen nem csodálkozom, hiszen én egy idióta vagyok, aki nem képes magát felvállalni, így Harry is korlátozva lenne mellettem. Okkal teszem én is, hiszen most is mit kaptam? Csak kizárólag utálatot, gyűlöletet. Mi lenne, ha bevallanám? Ki is rúgnának? Lehet, hogy ez lenne a legjobb, abbahagyni az egészet, mert ez csak egy szenvedés nekem. Utálok a Milanban játszani, itt mindenki olyan más, mint otthon. Kiszedtem a fürdőszoba szekrényből egy körömvágó ollót és a szokásos pózt vettem fel, de most elhatároztam, hogy megteszem. Odafordultam Pöcsi felé és patakokban folyt a könnyem.

-Sajnálom, Pöcsi! Engem mindenki utál, de csak ez nyugtat meg. Meg kell tennem, hiába ígértem meg. Nem becsapni akarom őket, de ők nem értik, hogy én mit érzek, nem tudják milyen nehéz ez nekem. Egyedül csak te értesz meg, és nem megölni akarom magam, csak lehetséges, hogy ez megkönnyebbülést fog nekem hozni.

Ugatni kezdett, eléggé idegesített.

-Fogd be, Pöcsi! Még meghallják! –Rászóltam, de nem hallgatott rám. Csak akkor maradt csöndben, amikor az ollót eldobtam messzire magamtól. Láttam rajta, hogy megnyugodott, ő sem akarta, hogy kárt tegyek magamban. Nem tehetem meg, de a sírást nem bírtam abbahagyni. Magamhoz öleltem a kutyámat. Lassan már egy órája, hogy bezárkóztam, ideje lenne már előjönnöm. Az ollót visszatettem a helyére, majd kimentem a nappaliba.

-Jól vagy? –Kérdezte Harry, Niall is vele volt. Épp készítették a vacsorát.

-Igen. –Bár nem voltam valami jól és talán meg is látszott. Ők is mindig észreveszik, ha valami bajom van. Sajnos ez esetben is így volt.

-Ahhoz képest egésznap be voltál zárkózva a fürdőbe. –Mondta Harry.

-Meg azok után, ami az edzésen történt, nem is csodálkozom. –Tette hozzá Niall.

-Igen, de most hagyjatok békén ezzel!

-Eleanor üzent neked, elmondjam?

-Majd inkább holnap, nincs türelmem most a hülyeségeimhez. –Tiszteletben tartották a kérésem, ha ők nem lennének mellettem, már nem is tudom, mi lenne velem, de erre nem is merek gondolni.

Most korábban feküdtem le a szokásosnál, hamar el is aludtam, majd reggelinél megengedtem Harrynek és elmondja, mit üzent Eleanor nekem.

-Azt állítja, hogy gyereket vár és te vagy az apja.

Leesett az állam a hírtől, szóhoz sem jutottam.

-Na, ehhez mit szólsz, Louis?

-Mi van, ha hazudik? Nem tudom, mit akar elérni, de nem fogom visszafogadni.

-Meg kell bizonyosodnunk róla.

-Meg honnan tudja, hogy az enyém, mikor annyi mindenkivel összefeküdt, amíg velem járt?

-Azt állította, hogy csak velem és John-nal feküdt le persze rajtad kívül. Azt meg tudom erősíteni, hogy mindig védekeztünk, de a többit nem.

-Nem tudom, de őszintén szólva én már nem hiszem el egy szavát sem.

December 13-án az Olasz Kupában játszottunk a Reggina ellen. Engem Allegri nem jelölt a kezdőbe, de Luca barátom úgy örült, mint egy kisgyerek, mert végre játszhat hosszú idő után.

-Hallod, el sem hiszem, hogy végre játszhatok! Annyira régen volt már. –Mondta.

-Örülök, de őszintén szólva itt már nem fogsz sokat pályára lépni. –Aztán gyorsan a szám elé tettem a kezem, ezt nem szabadott volna. Főleg, mert annyit segített a tanácsaival, még akkor is, ha az elején szemét volt. Látszólag nem bántottam meg, lehet, hogy ő tisztában van ezzel.

-Annyira nem is bánom, mivel a fiatalok jönnek, nekem a csapat a legfontosabb.

Nem gondoltam volna, hogy Luca ilyen jó ember és igazán sajnáltam, hogy a felesége megcsalja őt az egyik csapattársunkkal. Nem tudom, mi lenne, ha megtudná, de ahogy észrevettem, Boateng őt se igazán kedveli, ahogy engem sem, sőt kifejezetten utál. Bár őt szerintem nem, de néha vele is bunkó. A meccset 3-0-ra megnyertük, nem volt valami nagy szám. Luca el volt keseredve egy kicsit, mert a szurkolók kifütyülték, közben meg ő is érezte, hogy nem ment neki valami jól. Láttam rajta, hogy rosszul esik neki, de próbálta pozitívan felfogni a dolgot, miszerint ennek is megvan a jó oldala, amiért a fiataloknak megadják a lehetőséget.

Mikor távoztam a stadionból, Eleanor ott várt valahol a kijáratnál.

-Szia, ráérsz? –Kérdezte.

-Harry már elmondta, úgyhogy nincs miről beszélnünk. –Válaszoltam neki kissé flegmán, majd mentem is volna tovább, de ő lefogott.

-Hallgass meg! Tudom, hogy haragszol rám, de ezt meg kell beszélnünk. –Erősködött, végül belementem ebbe a beszélgetésbe, de szóltam neki, hogy szálljon be hozzám, mert hazaviszem közben. Már ha elmondja, éppen hol lakik, na, majd ott teszem ki, ahol ő mondja.

-Biztos, hogy a tied a gyerek! –Kezdett bele, de az ő szavára nem lehet adni, így nem várhatja tőlem, hogy elhiggyem.

-Van rá bizonyítékod?

-DNS vizsgálat. Majd, ha nagyobb lesz a magzat, akkor majd el lehet végeztetni.

-Mit akarsz most elérni ezzel? Hogy visszafogadjalak?

-Eszem ágában sincs, tudom, hogy hülye voltam és azért veszítettelek el téged, de ha úgy adódik, majd felnevelem egyedül.

Mondjuk most nem is lenne rossz ötlet visszafogadni. Holnap karácsonyi party, bizonyára a csapattársaim a feleségükkel/barátnőikkel jelennek meg. Én meg egyedül és akkor még jobban lebuziznak majd. Ha Eleanorral megyek, akkor elterelhetem a gyanút és újra hinni fognak nekem.

-Vissza szeretnél jönni hozzám? –Faggattam tovább.

-Nem zárom ki a lehetőségét. Persze, ez csak rajtad múlik, visszafogadsz-e.

Tudtam, hogy ezt akarja, azt is el tudom képzelni, hogy a terhessége is csak egy kamu, de ha mégsem, akkor meg nem biztos benne, hogy enyém-e a gyerek. Hogy is lehetne benne biztos, mikor annyi mindenkivel összefekszik? Ha ő kihasznált engem, akkor én miért ne tehetném vele. Visszafogadom, és holnap eljön velem a karácsonyi partyra.

-Kapsz egy utolsó esélyt, de ha eljátszod, többet nem kapsz!

-Köszönöm, tudod, amikor kitettél, nagyon üres lett az életem és rájöttem, hogy azért, mert hiányoztál, mert mindig is téged szerettelek.

-Oké, de én nem felejtek, majd ha bebizonyítod, hogy szeretsz, akkor hiszek neked, de addig nem!

-Akkor ma este nálad alszom már, csak el szeretnék menni a cuccaimért. Elviszel? –Kérdezte félénken, biztosan félt a reakciómtól, mert eléggé keményen bántam vele, végül is megérdemelte. Rábólintottam a kérésére és vártam, hogy mondja el, hol tegyem ki, ahol a cuccai vannak. Lassan odaérkeztünk, én megvártam őt, tíz percnél tovább nem is tartózkodott bent. Egy nagy bőröndje volt csak, ami meglepett, mivel neki ennél sokkal több ruhája van.

-Csak ennyi? –Kérdeztem.

-Igen, a többit elajándékoztam a szegényeknek, mert nem fértem el.

Remélem igazat mondott és tényleg a rászorulóknak adta. Megérkeztünk, és amikor Eleanor belépett, Niall és Harry meglepetten bámulták, várták tőlem a magyarázatot, hogy mi történt. Igazából a bőröndről tudták, hogy visszaköltözik.

-Visszafogadtad? –Súgta a fülembe Niall.

-Igen, mindenkinek jár egy esély.

-De vigyázz vele!

Majd Harry is odajött hozzám.

-Ezt most nem gondolod komolyan, hogy ezt a nőt visszafogadod! –Fel volt háborodva, mintha féltékeny lenne egy kicsit. Bár nem hiszem, mivel Adammel jár, és különben sem szeret engem. Ha szeretne, eszembe sem jutott volna visszafogadni, akkor nem érdekelne, mit mondanak az emberek. Mindegy, ez van, Harry nem lehet az enyém.

Harry szemszöge

Miért fáj ennyire, hogy Louis visszafogadta Eleanort? Nem az az érzés tört rám, miszerint félteném a barátomat tőle, inkább olyasmi, mint a féltékenység. Nem értem, eddig Adambe voltam szerelmes, de úgy érzem, kezdek kiábrándulni belőle, mert egyre agresszívebb, és még drogozik is. Ez okozhatja a durvaságát. Az élete csak a bulikról és a szexről szól, rengetegszer leissza magát, vagy beszív. Nekem ilyen ember nem kell, ilyenekkel nem akarok együtt lenni. Talán beleszerettem Louisba, de ez nem történhet meg, mivel csak bajba hoznám őt, mindenki megutálná, a szurkolók és a média kicsinálná, és ezt nem bírná elviselni, összeroppanna. Nem lehetek önző, így ő nem lehet az enyém, el kell viselnem, hogy Eleanor megint mellette van. Inkább lenne egyedül, de nem követelhetem, neki is joga van a boldogsághoz. Bár kétlem, hogy ezzel a kígyóval az lenne, ezek szerint sikerült visszaerőszakolnia magát a gyerek végett. Nagyon remélem, hogy ez igaz, én magam fogom elvinni a nőgyógyászhoz és be is megyek a vizsgálatra, Louist is beviszem.  

Holnap lesz a karácsonyi party a csapatnak, ahol nekem nincs ott a helyem. Azt is el tudom képzelni, hogy Louis ezért adott neki újabb esélyt, mivel oda tényleg partnerrel szoktak lenni a játékosok, és nem akar kivétel lenni.

Louis szemszöge

Ma este már mellettem aludt Eleanor, mondtam neki a karácsonyi partyt, természetesen nagyon örült neki és megkért, hogy holnap vigyem el vásárolni, mert estére be kell szereznie egy szép ruhát. Meg tettem a kedvéért, ha már annyira imádja ezt csinálni, ha ezt teszi boldoggá. Felőlem, bár én már nagyon unatkoztam, mert minden boltot végig kellett néznie, mielőtt eldönti, melyiket veszi meg. Két óra múlva végre kiszabadultunk a bevásárló központból, és maga lenne a csoda, ha csak egy ruhát szerzett volna be, na, de vagy tíz szatyorral jöttünk ki és ez mind az övé volt. Így kell őt elfogadni, ha van pénzem, miért ne adhatnám meg ezt neki.

-Mondhatom gyönyörűen bevásároltál. –Megjegyeztem kissé durcásan, ő ekkor odakapta a fejét.

-Régen nem csináltad ezt! –Jegyezte meg. Igen, mert akkor még szerettem őt, most meg már az idegeimre megy. Hogy fogom én ezt kibírni?

Este már készülődni kellett, hamarosan indulunk. Eleanor szinte jobban várta, mint én. Őszintén szólva nekem nem volt nagy kedvem hozzá. Igazából csak jó pofizni kell a kamerába, mosolyogni, majd utána egy vacsora és egy unalmas beszéd vár ránk. Ezt se nagyon fogom kibírni, marhaság az egész, de muszáj ott lenni. Lassan odaértünk, de nem mi voltunk az elsők, mert amikor kiszálltunk, épp Luca-ék vonultak be és mosolyogtak a kamerába, miközben fényképezők ezrei kattogtak. Látszott rajtuk, hogy élvezik, Luca szereti a felhajtást és mutogatni magát, imádott a középpontban lenni. Mi is lassan odamentünk, mikor észrevettek minket, integetni kezdtek. Ugyanúgy minket is fényképeztek, ahogy őket is. Szörnyű volt, de muszáj volt az arcomra varázsolni egy műmosolyt. Eleanoron látszott, hogy élvezi, elvárták tőlünk, hogy integessünk is. Sokan furcsán néztek rám, mivel úgy tudnák, hogy egyedülálló vagyok.