25. rész

Megjöttem, itt a 25. rész is. Remélem tetszeni fog. Megvan a 17500 oldalmegjelenítés, és ennek annyira örülök, nagyon sokat jelent, hogy augusztus óta ennyien kattintottak a blogra. Szintén örülök a 34 feliratkozónak.

Louis szemszöge

Bezárkóztam a fürdőbe, miközben egy kést tartottam a csuklóm felett, késztetést éreztem, hogy az élével végig húzzam rajta, azonban valahogy most képtelen voltam rá és tíz percig így voltam. Ha megteszem, akkor megszegem az ígéretem, amit anyának, Niallnek és Harrynek ígértem, miszerint soha többé nem teszek ilyesmit. Ha kórházba kerülök, nagyon csalódottak lesznek. Ezt nem szeretném, kár is lenne ilyet tenni, hiszen ha a karrieremre gondolok, kezdek egyre feljebb jutni, Allegri folyamatosan dicsért, és ha így folytatom, stabil kezdő leszek, ezt nem ronthatom el. Eldobtam a kést, talán ez a legjobb döntés, nem tehetek magamban kárt. Össze kell szednem magam, erősnek kell lennem, meg kell birkóznom az utálkozókkal, ez van. Nagy nehezen felálltam és kiléptem a fürdőszobából. Ekkor jutott eszembe, hogy a kés ott hever a földön, gyorsan visszamentem érte és visszatettem a helyére, hogy nehogy gyanút fogjanak, amiért megfordult a fejemben. Most az lesz a legjobb, ha lefekszem aludni, aztán meglátjuk, mit hoz a holnap. Mivel elég fáradt voltam, viszonylag hamar elaludtam.

Másnap reggel, amikor felébredtem, Niall és Harry ott tartózkodtak már, bővel aludtak még, el tudom képzelni meddig bulizhattak lent. Sajnos nem hagyhatom őket sokáig aludni, mert hamarosan indulunk hazafelé, tehát felébresztettem őket.

-Ébresztő! Mindjárt felszáll a repülő! –Kiabáltam nekik, majd lehúztam róluk a takarót.

-Mi ütött beléd? –Kérdezte álmosan Harry.

-Nem sokára indulunk haza, készülődjetek! –Válaszoltam.

A csapat busza kivitt minket a repülőtérre és Boateng, amikor meglátott, nem bírta ki, hogy ne szóljon be nekem, ami már egyre jobban idegesített.

-Elő került a kis homoszexuális? –Majd elnevette magát gúnyosan. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Ha neki megyek, úgy is én húzom a rövidebbet, különben sem vagyok az a verekedős fajta, tehát ez kilőve. Ha visszaszólok, a többség úgy is mellé áll, esélytelen. Egyetlen megoldás maradt, az pedig a hallgatás és a tűrés volt. Legszívesebben megint fognék egy kést, amivel felvágnám az ereimet, de nem tehetem meg itt mindenki előtt, és ennél az ígéretem még fontosabb. Elkeserítő, pedig úgy érzem, ez megnyugtatna egy kicsit, ha már minden más reménytelen a számomra. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássam őt, direkt az ellenkező irányba néztem. Hatásos volt, mert egy kis idő után leállt és a saját dolgaival foglalkozott, legalább addig is nyugtom lesz tőle. Lassan felszálltunk, majd mikor már egy ideje mentünk, valaki erősen meglökte a fejem, ami miatt majdnem lefejeltem az előttem lévő ülést. Hátra néztem, tudtam, hogy ő van, ki más lenne.

-Mi bajod van? –Kérdeztem idegesen.

-Az, hogy buziknak nincs helyük a csapatban!

-Nem vagyok buzi, jobb, ha tőlem tudod!

-Majd el is hiszem, mi?

Majd elment a helyére. Én ezt nem fogom bírni sokáig, elsírtam magam és csak reménykedni tudtam abban, hogy nem lát meg senki.

Az író szemszöge

2012. október 27. Ez ismét nagy napnak ígérkezik, főleg, mert El Shaarawy ezen a napon ünnepelte huszadik születésnapját. Meccs után, ha nyernek, elmennek bulizni és erre az egész csapatot meghívta, sőt még Niallt és Harryt is. Allegri kijelölte a kezdőcsapatot, ahol Louis most nem kapott helyet, Antonini viszont igen és természetesen a szülinapos is. De Sciglio beteg volt, így neki otthon kellett maradnia.

Hamarosan megkezdődött a meccs, az első félidő és azt kell, hogy írjam, hogy Antonininek valahogy nagyon nem ment ma. Az első félidőben iszonyatosan szenvedett, főleg, mert nagyon görcsölt azon, hogy jól játsszon, most jobban, mint ahogy szokott. Most is az ellenkezőjét érte el. Ráadásul többször is orrba vágták, ki is kellett mennie a pálya szélére, de ekkor még vissza tudott jönni. Utána már a lábát is megrugdosták, míg végül körülbelül a 40. percben lent maradt. Itt az ellenfél még bele is taposott a stoplijával, hogy vérzett a térde. De nem is ez fájt neki igazán. Le kellett vinni a pályáról, a pálya szélén le is feküdt, ahol ápolták a lábát. Közben annyira fájt neki, hogy az arcát a kezébe temette és közben lecserélték. Antonini már nem ment vissza, más lépett a helyére. Combsérülést szenvedett és egy hónapig biztos nem játszhat, tehát a november neki bukta. Pedig előtte megfogadta, de már nem először, hogy bizonyítani fog azoknak, akik kritizálták őt.

Louis szemszöge

Allegri elküldött bemelegíteni, sejtem is, hogy miért, mert Lucával bajok vannak, nagyon úgy néz ki, hogy meg fog sérülni. Még félidő előtt le kellett cserélni, én álltam be a helyére, tehát életemben most fogok a baloldalon játszani. Vajon hogy fog menni? Komolyan, erre az oldalra nem voltam felkészülve, mert ez annyira hirtelen jött, ez nem is volt tervbe véve, hiszen senki sem látta előre, hogy Luca le fog sérülni. Mindegy, mindent bele, ha már nekem kellett beállni, akkor minden tőlem telhetőt megteszek.

Szerencsére ezt a meccset meg tudtuk nyerni végre, 1-0 let a végeredmény és a gólt nem más, mint a szülinapos lőtte. Természetesen mindenki őt ünnepelte, ő volt a középpontban. Meg érdemli az ünneplést.

A csapattársak már a bulira készültek, azonban Lucának nem volt kedve hozzá, gondolom a sérülése miatt, meg eléggé levertnek is látszik, így ő hazament, mi meg a többiekkel mentünk. Amúgy érdekes Luca története, amióta a barátom, elég sok mindent elmesélt magáról meg az érzéseiről. Az a baja szegénynek, hogy a szurkolók nem becsülik meg őt, folyamatosan szidják, na de ő ennek ellenére nem adja fel, ő meg akarja nekik mutatni, hogy igenis ér valamit. Szerintem nem a szurkolóknak kéne bizonyítani, hanem főleg az edzőnek. Jó, nem mondom, hogy neki nem akarja, de neki fontos az emberek véleménye, azt akarja, hogy jó véleménnyel legyenek róla.

Író szemszöge

Meccs után Antonini hazament, a többiek El Shaarawy bulijára. Nagyon maga alatt volt, nem akart senkivel sem beszélni. Bekapcsolta a laptopot, de ez még rosszabbat tett a lelkivilágának, ugyanis a szurkolók örvendeztek, hogy ő megsérült. Ha kikerült az oldalra egy ezzel kapcsolatok hír, a forumokon és minden egyéb oldalon a kommentekben az volt olvasható, hogy ők igenis örülnek a sérülésének. Sőt, voltak olyanok is, akik nagyon durvákat írtak neki, például olyanokat, hogy legjobb lett volna, ha megáll a szíve, meg hogy tört volna ketté a lába és soha az életében nem játszhat már. Egyesek a halálát is kívánták. Ám előtte azt kívánták neki, hogy sérüljön meg és most sikerült is nekik. Most meg azt remélték, hogy több hónapos kihagyás vár rá, legalább 3-4 hónap, de még jobb lenne, ha 6 hónap. Kikapcsolta a gépet és sírásban tört ki, de előtte magára zárta az ajtót, hogy senki se tudja zavarni.

Teltek a hetek. Október 30-án a Palermo ellen játszottak idegenben 2-2-es döntetlent. November 3-án a Chievo ellen hazai pályán fölényesen tudtak győzni, méghozzá 5-1-re. November 6-án BL meccs következett, a Malaga elleni visszavágó. Ez 1-1-es döntetlen lett. 11-én a Fiorentinát fogadták, akiktől ki is kaptak 3-1-re. 16-án maga az elnök, Berlusconi látogatta meg a csapatot és tartott egy kis beszédet, majd 17-én ismét 2-2-es döntetlen lett idegenben. 21-én ismét BL meccs volt, idegenben játszottak az Anderlecht ellen és 3-1-re megnyerték a meccset, ezáltal ott vannak a legjobb nyolc között. Ezeket csak február közepétől rendezik meg. Antonini sajnos nem tudott pályára lépni, de Louis jól megállta a helyét a posztján, illetve Constant is. De Sciglio visszakerült a jobb oldalra, de szükség esetén el volt a másik oldalon is. November 22-én újra edzésbe állt, azonban még nem a csapattal, ott csak másnap edzhetett. Legtöbben nem örültek a visszatérésének, de volt pár ember a szurkolók közül, akik kedvelték és mellette álltak, de ők jóval kevesebben voltak, mint az utálók. A hírek szerint 25-én visszatérhet, de nem következett be, különben is lehetetlennek tűnt, csak pár újságíró nem volt vele tisztában. 1-0-ra megverték a Juventust hazai pályán, ez elég nagy szám volt, ugyanis a bajnokok ők lettek, és elég hosszú veretlenségi sorozatuk volt, amit aztán az Inter tört meg. A hónap utolsó napján a Catania fogadta őket, sikerült is nyerniük 3-1-re, ami a csapatnak igencsak jót tett, mert már ideje volt. Úgy tűnik, jönnek felfelé a tabellán és formába lendülnek.

Beköszöntött a december is, a hónap elején, negyedikén tét nélküli BL meccset játszottak, ahol ki kaptak a Zenittől 1-0-ra, de már nem volt jelentősége, mert már így is ott vannak a legjobb nyolc között. 9-én a Torino ellen játszottak idegenben, nyertek is 4-2-re. Antonini már bent volt a keretben, már várta, mikor állítja be Allegri. A védelem jobboldalán Abate, míg a balon De Sciglio játszott ezen a meccsen. Constant kimaradt a keretből kisebb sérülés miatt, Louis meg a padon ült.

Louis szemszöge

Életem egyik legboldogabb időszakát élem, mivel nagyon jól megy most a játék, Allegri is rendszeresen dicsér, a szurkolók is szeretnek és most semmi sem akadályoz a boldogságomban. Na, jó a magánéletben már nem volt ilyen fényes a helyzet, mert továbbra is Harryt szerettem, aki Adammel volt. Szerencsére az óta nem láttam a mocskos képét, amióta Mattia buliját lesmárolt sok ember előtt. Szerencsére ki tudtam magam magyarázni, úgy tűnt hisznek nekem, így nem vádaskodnak azzal, hogy meleg vagyok. Egyedül továbbra is Boatenggel gyűlt meg a bajom, aki mindenáron bosszút akart rajtam állni, tönkre akart tenni. Már nem vagyok az a kis gyenge, aki az elején voltam, nem hagyom magam vele szemben. Amit a pályán csinál, az siralmas, Allegri is mondta neki, hogy nem baj, ha nem megy a játék, az akarást, a küzdést szeretné rajta látni. Niall behozta a reggeli újságot, mint mindig, azonban ami a címlapon volt, az kiábrándító a számomra: „Louis Tomlinson körül nem stimmel valami! BOTRÁNY!”

A szám elé tettem a kezem a csodálkozástól, ez nem lehet igaz, már megint rajtam csámcsog mindenki. Miért pont én? Mit tettem, amiért megint címlapra kerültem valami botrányos címmel? Kinyitottam az adott oldalnál és idegesen kezdtem el olvasni a cikket.

„Louis Tomlinson anyja egy könnyűvérű nő és a játékosnak több apa jelöltje is van ennek köszönhetően. Egy névtelen forrásnak köszönhetően több mindent megtudtunk Tomlinson magánéletének titkairól. A forrás szerint akkoriban az anyja egyszerre három férfival is volt, majd később teherbe esett az egyiktől mindössze 18 évesen. Talán csak egy DNS vizsgálat tudná megállapítani, hogy a három közül melyikük az édesapa. Az édesanyját egyébként Johannah Poulstonnak hívják.

De ez még nem minden, ugyanis Spanyolországban, egy lift kamerájában érdekes felvételek készültek róla és egy másik férfiról, miszerint a barátja lovagló ülésben ült az alhasán, miközben valószínűleg csókolóznak. A képen pontosan kivehető, hogy Louis Tomlinson van alul, többen is megerősítették már.”

Összegyűrtem az újságot, majd a falnak vágtam mérgemben.

Harry szemszöge

Kicsit később ébredtem, mint a többiek, mert amikor leballagtam a lépcsőn, Niall és Louis már bőven lent voltak és a reggelihez készülődtek. Azonban rájöttem, hogy nem is esznek, hanem Louis valamin kiborult megint, mert csak annyit láttam tőle, hogy hozzávágta idegből a falhoz az újságot, ezután sírásban tört ki. Niall nem győzte vigasztalni.

-Mi történt már megint? –Kérdeztem, miközben rohantam le a lépcsőn.

-Megint egy szenny cikk. Ott hever a földön, nézd meg! –Felelte Niall, én meg felszedtem a gyűrött újságot, kisimítottam és elolvastam. Már mindent értettem.

-Hallod, Louis? Ne foglalkozz ezzel a sok szarral, ha azt látják rajtad, hogy kiborulsz rajta, akkor annál jobban csinálni fogják. Oké, otthon kisírhatod magad, de ha kimész, azt lássák rajtad, hogy hidegen hagy ez téged. –Mondtam Louisnak, miközben letérdeltem hozzá és megsimogattam a fejét.

-Akkor megfogadod a tanácsom? –Faggattam tovább. Ő csak bólogatott és elkezdte törölgetni a szeméből a könnycseppeket.

-Nem fogok sírni ezen, megígérem! –Ezzel fel is állt és próbált erősnek tűnni, de én láttam rajta, hogy nagyon fáj neki. Mindegy, legalább megmutatja az embereknek, hogy őt ez nem tudja összetörni, írhatnak akármit. Már csak azt kéne bevallania, hogy meleg, mert tudom, hogy az, de nem lehet vele beszélni. Ő azt hiszi, kirakják a csapatból, mert Galliani, vagy ki azt mondta neki. Ha ezen múlik, akkor nem is érdemlik meg, hogy Louis náluk játsszon. Én magam fogok bemenni, és megmondani a magamét annak a kopasz idiótának. Nem engedem, hogy tönkretegye Louist, meg annak a Boatengnek is beolvasok.

-Mész ma edzésre? –Kérdeztem.

-Igen. –Válaszolta.

-Jó, akkor ma beszélni fogunk Gallianival, rendben!

-Minek? Az újságírók úgy is rám vannak szállva, úgysem tudja megakadályozni.

-Másról szeretnék vele beszélni.

-Miről?

-A te érdekedben, hidd el, jobb lesz neked.

-Nem teheted, te mindig csak bajba hozol. –Tiltakozott, de nem érdekelt, én akkor is beszélni fogok vele. Ha nem visz el, akkor elmegyek magam.

Később elindultunk az edzésre, láttam Louison, hogy szorong, gondolom a cikk miatt, ami miatt a társai is be fognak szólni, esetleg az odalátogató szurkolók is.

-Ne félj, Louis! –Átkaroltam, hogy egy kicsit feloldódjon, de szerintem ez nem történt meg.

-Biztos, hogy ki fognak gúnyolni.

-Ne felejtsd el mit mondtam neked!

Sajnos ez az edzés nem sikerült túl jól, mivel a társai is gúnyolódtak vele, de velem is, mivel páran tudták, hogy én voltam vele a liftben. Ha ez még nem lenne elég, akkor az anyját is elkezdték szidni. A szurkolók meg nem tudom miket dobáltak be, de elég durva és kemény tárgyakat, amikkel őt célozták meg. Szerencsére nem találták el Louist, mivel elég hamar kiborult nála a bili és berohant az öltözőbe. Allegri szólt nekem és Niallnek, hogy vigasztaljuk meg és vigyük haza, mert ha az edzésnek vége, akkor a szurkolók megindulnak. Így viszont észrevétlenül eltűnhetünk. Hazavittük, megállás nélkül csak sírt, tényleg nem lehetett megvigasztalni.

Valaki csöngetett, gyorsan mentem ajtót nyitni és nem más állt ott, mint Eleanor. Eléggé meglepődtem.

-Hát te? –Kérdeztem meglepetten.

-Van valami, amiről Louisnak mindenképp tudnia kell. –Közölte.

-Sajnálom, de nincs abban az állapotban, hogy téged meghallgasson.

-De ez nagyon fontos, be kell engedned hozzá!

Mit bánom, jöjjön, de nem hinném, hogy sok jót tartogatna a számára.