Kérés!

Most nem résszel jövök, hanem egy felméréssel és egy kéréssel. Tudom, hogy vannak olvasóim és jeleztétek is, de most szeretnélek megkérni titeket, akik még velem tartanak, azok jelezzék kommentben (lehet névtelenül is írni), ha úgy írsz, jelezd, hogy fel vagy-e iratkozva vagy nem (esetleg valakinek nincs fiókja és nem tudott feliratkozni). Páran a chatbe is szoktak írni, nos oda is lehet, de akkor az ne írjon komit, hogy ne számoljam kétszer. 

Bizonyára vannak olyan tagok is, akik feliratkoztak, de már régóta nem olvassa a blogot és nem iratkozott le. Kérem, aki itt magára ismert, iratkozzon le, de előtte hagyjon egy kommentet, illetve írja meg, hogy miért hagyta abba a blog olvasását. 

Tehát ez csak egy szívesség, hogy egy felmérést tudjak készíteni erről, és persze kíváncsi is vagyok, mennyien maradtatok. 

31. rész

Na, megjöttem, mert itt a 31. rész. Az előző résznél páran írtátok, hogy ne hagyjam abba, azonban még mindig szomorú vagyok, hogy régebben sokkal több olvasóm volt, mint most. Nem értem azokat, akik elpártoltak, hogy miért tették. Mivel eléggé lecsökkent az olvasók száma, ezért lerövidítem a történetet, befejezni befejezem, mert azért vannak akik olvassák még, csak már nem érdemes húzni. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy 40 részes lesz, aztán lezárom a történet. Tehát akkor még van hátra bőven, de az utolsó részek már sokkal izgalmasabbak lesznek, a dolgok megváltoznak, mert elismerem, tényleg vontatott volt. Érdemes elolvasni, mert a vége nagyon érdekes lesz, de többet nem árulok el.

Oldalt továbbra is lehet szavazni a kedvenc tagra, de már nem sokáig. Az oldalmegjelenítések száma már elérte a 23 ezret. 

Louis szemszöge

Lecseréltek, mert megsérültem, a helyemre Luca állt be, aki elég önelégülten nézett rám, mintha örülne a sérülésemnek. Nem vártam tőle sok mindent, de legalább ne játszaná az agyát.

Lényeg, hogy a meccset megnyertük 2-1-re. Viszont én nem voltam túlságosan jól, nem elég, hogy valaki belém eresztette a stopliját, még a térdem is kiment, ezért holnap orvosi vizsgálat vár rám, hogy felmérjék az állapotomat, illetve a helyzet súlyosságát. Másnap el is mentem, nem nyilvánították súlyosnak, akár a héten el is kezdhetek edzeni, hála istennek. Nem volt kedvem sérültnek lenni, az nem a legjobb dolog egy játékos életében. Mikor hazaértem edzésről, meglepetésben volt részem: Eleanor vacsorával várt a konyhában. Amúgy ő eddig Manchesterben volt a vizsgái miatt, aminek még nincs vége, tehát ebben a hónapban sokat fog ingázni. Lényeg, hogy most nagyon meg tudott lepni, ráadásul úgy volt, hogy holnap jön, ehelyett itt van már ma este. Meg volt tálalva, csak helyet kellett foglalni. Igazából még nem tettem magam túl rajta azon, amit velem tett, de a lényeg, hogy az én gyermeket várja. Legalábbis merem remélni, erre majd úgy is fény derül a DNS vizsgálatkor. Megpróbáltam nem erre gondolni, inkább a pozitív dolgok álltak előttem. Kettesben elfogyasztottuk Eleanor főztjét, ami nagyon finomra sikeredett. Soha sem volt konyhatündér, de az utóbbi időben nagy változáson ment keresztül, mindig azt mondogatta, hogy csak miatta, és a gyermekünkért teszi, még a cigarettát is letette, illetve már sokkal kevesebbet iszik, nem jár el bulizni se nagyon. Örülök őszintén a változásának, azonban egy kis probléma akadt vele kapcsolatban, méghozzá az, hogy egy kicsit sem vagyok belé szerelmes, és ezzel pontosan tisztában voltam. De mivel fontos, hogy ne gondoljanak homoszexuálisnak, vele kell, hogy maradjak, de mindennél fontosabb a közös gyermekünk, tehát igyekszem újra beleszeretni. Nagyon nagy hibát követtem el azzal, hogy Harryvel lefeküdtem, azóta is bánom, hogy megtettem, de már visszafordíthatatlan sajnos. Így nem kell csodálkozni, ha melegnek gondolnak, olyankor is én szégyellem el magam, mert tudom, hogy megtettem, mégis hazudok az embereknek, tagadok mindent. Viszont az a baj, hogy magamban is el akarom fojtani az érzéseket, de csak a saját és a születendő gyermekem érdekében. Majd csak vége lesz mindennel és boldogan élhetek a feleségemmel meg a gyerekeimmel minden probléma nélkül, és senki sem néz melegnek. Ennek így kell lennie, nekem egy nő mellett kell lennem és nem egy férfival leélni az életem, azért csak az utálatot kapnánk, nagyon sok a homofób ember. Este lefekvéshez készülődtünk, elhatároztuk, hogy közösen fogunk lezuhanyozni. Egymás testét simogattuk, azonban nem élveztem annyira, mint amikor Harryvel tettük ugyanezt. Ez van, nem lehet minden úgy, ahogy én akarom. Mert egyszerűen nem lehet és kész, a társadalom csak ezt a formát fogadja el, így magyarázkodnom sem kell, mert mindenki természetesnek találja. Ha Harryvel állok össze, az emberek megdöbbenve néznének, az utcán megbámulnának, majd összesúgnának a hátunk mögött rengeteg utálatot kapva. Így nem bírnék élni és ezt neki is meg kell mondanom.

A héten könnyített edzésekbe kezdtem, így hamarosan visszatérhetek, de az már biztos, hogy a szerdai kupa meccs keretéből kimaradok. Közben beszéltem Lucával is, aki másról sem tudott dumálni, mint, hogy mikor fog játszani és elárulta azt is, hogy ha ez így megy tovább, akkor csapatot fog váltani. Egy kávézóba ültünk be edzés után, ott beszéltük meg a dolgokat.

-Szerinted lesz még esélyem játszani? Nem úgy néz ki, hogy Allegri megbízna bennem, viszont nekem a Milan a mindenem volt, gyerekkorom óta Milan szurkoló vagyok, nem örülnék neki, ha távoznom kéne szeretett csapatomból. –Kezdte a mondandóját, most elég őszintének tűnt, viszont nem felejtem el, hogy akkor miket mondott rólunk a telefonba a hátunk mögött. Persze a mai napig nem tudja, hogy kihallgattam a beszélgetést.

-Tudom, hogy rosszul esik neked, de szerintem meg kéne próbálnod egy másik csapatban, ahol többen játszhatsz. –Ajánlottam neki, és nem azért mondtam, mert annyira meg akarnék tőle szabadulni, amúgy nekem tök mindegy, hogy itt van vagy nincs. Csak az ő érdekében, felesleges a padot koptatnia, ha van érdeklődő felőle, ahol több játéklehetőséget kaphat.

-Értem, és valóban ez lenne a legjobb megoldás, de a legnehezebb is, meg szakadna a szívem a csapatért. Nekem mindenem a csapat.

-Megértelek, de hát én is otthagytam az imádott csapatomat a Milan kedvéért, igaz, hogy csak egy évre, de akkor is.

-Jó, de te nem vagy olyan elszánt, mint én a Milan iránt. Tudod milyen az, ha valaki szurkol egy csapatnak és már betegesen rajong érte? –Emelte fel a hangját, kezdett ingerült lenni.

-Persze, hogy tudom, de nyugodj le, ezzel a magatartással nem lesz jobb.

-Te is ilyen lennél, ha nem bízna meg benned az edző, pedig én mindent megteszek! Remélem láttad, hogy becsületesen dolgozom pár emberrel ellentétben, és ők ennek ellenére többször vannak a kezdő közelében, mint én. Úgy érzem, itt már elszállt az összes esélyem. –Már a sírás határán volt. Most segítsek neki? De hogyan? Mit tehetnék érte? Szerintem semmit, nem rajtam áll a döntés, mi legyen vele, illetve, hogy játsszon vagy ne.

-Mit tehetek érted? –Kérdeztem.

-Azt, hogy hazatakarodsz Angliába! –Elkiabálta magát, majd gyorsan a szája elé tette a kezét, miszerint ezt nem szabadott volna kimondania. Annál jobb, így én is meg tudom neki mondani a magamét és azt is, hogy milyen ember valójában és, hogy nem fogja sokáig szédíteni a csapattársakat. Így az esélye egyenlő lesz a nullával, tehát már most télen kénytelen lesz csapatot váltani.

-Bocsánat, nem ezt akartam mondani. –Próbálta jóvátenni, de ez nem fog rajta segíteni.

-Hát akkor mit? Érdekes, amúgy ha valóban nem erre gondoltál volna, akkor a szádon sem csúszik ki. Ha én elmennék, még nem biztos, hogy be fogsz férni a kezdőcsapatba, hiszen mások még előtted vannak, akkor nekik is el kell menniük, ami nem fog bekövetkezni.

-Most komolyan be akarsz sértődni? Mondom, hogy véletlen volt, nem ezt akartam mondani. –Mentegetőzött, de már elásta magát. Már akkor, amikor a telefonban kibeszélt minket egy harmadik embernek.

-Nem, de amúgy egyszer kihallgattam a telefonbeszélgetésed, ahol engem, De Scigliot és Constant-ot szidod, miközben felénk azt mutattad, hogy mennyire támogatod azt, hogy a fiatalok beépüljenek a csapatba, mert neked ez a legfontosabb. Annál a telefonbeszélgetésnél meg elhordtál minket mindennek, mintha mi tehetnénk arról, hogy te nem játszol, mi voltunk mindenért a hibásak. Nem akartam eddig szólni, de amit most mondtál, kihozta belőlem. És igen, karácsonykor ezért nem akartalak látni, de mégsem küldtelek el. Nagyon kétszínű vagy, csak nem értem miért teszed a jót.

Láttam, ahogy lefagy a mosoly az arcáról, mert rájöttem, miféle ember, és hogy itt sokáig nem fogja már húzni, mert hamarosan rájön mindenki az igazságra. Bár nem hinném, hogy nekem kéne kitálalnom róla, ez az ő dolga.

-Melyik pizsamádban álmodtad? Hogy mersz megvádolni? Én soha nem tennék ilyet, hisz megmondtam, hogy nekem a csapat mindennél fontosabb. Miért hibáztatnálak titeket? Ti vagytok a legjobb játékosok a poszton, a csapatnak tesztek jót és ez engem boldoggá tesz.  –Még mindig azt hiszi, hogy be tud csapni? Szálljon már kicsit magába. Még az előbbi mondatát is erőszakosan ki akarja magyarázni. Idegesítő.

-Még mindig próbálsz hülyére venni, pontosan tudom milyen ember vagy, csak megjátszod magad, mert igazából csak magaddal foglalkozol, de szeretnél jó színben feltűnni. Innentől kezdve vége a barátságunknak is, mert az nem nevezheti magát barátnak, aki a háta mögött kibeszéli egy harmadik embernek, közben meg szembe vele játssza a jót. Ebből nem kérek. –Felálltam a helyemről és távozni készültem, de feltartott továbbra is.

-Most akkor mindenkinek elmondod, amit hallottál? –Kérdezte kissé ijedten.

-Akkor beismered, hogy valóban volt ilyen és, hogy csak magaddal foglalkozol?

-Nem, ez így nem teljesen igaz, nekem fontosa csapat, amit akkor hallottál, az is igaz volt, csak akkor nagyon ideges voltam és ezt váltotta ki belőlem.

Ráztam a fejem, hogy lehet valaki ekkora hazudozó és nem csak ez alapján mondom. Sokszor a tekintetében irigységet véltem felfedezni, meg látszott rajta, hogy neki ez a helyzet nem tetszik, a szavai hamisak voltak.

-Nem fogom elmondani, ez nem az én dolgom, ha vannak még emberek, akik hisznek neked, akkor ez van, egyszer úgy is rájönnek.

Majd távoztam, nem voltam már erre kíváncsi, csináljon, amit akar.

Január 12-e, tehát ez a nap is eljött, ekkorra ígérte a titkos udvarlóm, hogy felfedi ki is valójában. Remélem nem egy csapda, mindenképp el kell mennem a találkozóra, viszont a biztonság kedvéért felbéreltem pár fegyveres testőrt. Harry is velem jön, de ő bent marad majd az autóban és lesi az eseményeket. Sötétített az üvege hátul, így az illető őt nem fogja meglátni. Ennek ellenére még így is félek, de muszáj megtennem. Lassan indulni kellett, beültünk az autóba és elmentünk a helyszínre, ahová a találkozást kérte. Nem volt még itt senki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Kiszálltam és vártam mikor érkezik meg, az autótól egy kicsit messzebb, hogy azt higgye, egyedül vagyok. Vártam egy darabig, és egyszer csak megjelent Adam, nem tudom, hogy mit keres itt, remélem nem ő küldte a csokrokat. A kezében egy szál vörös rózsa volt, teljesen ledöbbentem, amikor megláttam.

-Adam, te mit keresel itt? –Kérdeztem meglepetten.

-Eljöttem hozzád, szerelmem, én küldtem neked a virágokat! –Válaszolta, teljesen ki volt virulva. Én meg szóhoz sem tudtam tudni, pont, hogy ő rá nem is gondoltam. Eszembe se jutott volna rá gondolni.

-Ezt nem hiszem el, Adam! Na, én mentem, legalább már tudom, hogy te küldted őket.

-Szeretlek már az elejétől fogva, de te mindig elküldték a fenébe, vagyis az elején nem. Miért adsz egy másik esélyt, Harry szakított velem, aminek örültem is, mert így a tied lehetnék!

-Nem, Adam! Nem lehet, nekem ott van Eleanor és a gyermekemet várja, nem lehetek együtt egy férfivel, kérlek, értsd meg.

-Nem teheted ezt velem. Szeretlek!

Fogtam magam és gyorsan visszaszálltam az autóba, a szívem csak úgy hevesen dobogott az izgalomtól, de szerencsére semmi olyan nem történt, még csak veszélyes helyzetbe se kerültem. Ezt megúsztam.

Hazamentünk, én lefekvés előtt kicsit még neteztem és arra a hírre bukkantam, hogy Antonininek súlyos hátfájása van és ezért nem volt edzésen, a holnapi keretben sincs ott. Érdekes ez a hirtelen jött hátfájás, de ő tudja. Lemerem fogadni, hogy ezt is csak eljátssza, csak tudnám mire jó ez neki.

Január 13-án a Sampdoria ellen játszottunk idegenben, 0-0-s döntetlennel ért véget, semmi extra nem történt, csak annyi, hogy bezsebeltünk egy pontot.

Teltek a hetek, a hónapban egyre többször felmerült az a pletyka, hogy Balotelli a Milanba igazol, mivel volt az a botránya, hogy a Manchester City edzőjével összeveszett, ezért csak a kispadot koptatja és már nincs ott maradása. Nos, egészen biztos, hogy csapatot vált, de még senki sem tudja hová. Elmondása szerint szeretne hazatérni, és a Milan áll legközelebb a szívéhez, állítólag nagy Milan szurkoló gyerekkora óta. Amikor az Interben játszott, akkor azt hiszem az edzésre Milan sálba ment el. Pontosan én sem tudom, mivel csak hallottam és nem voltam ott.

Január 20-án a Bolognát fogadtuk hazai pályán és sikerült a három pontot megszerezni, elvertük őket 2-1-re. 27-én idegenben játszottunk az Atalanta ellen, megint csak nyertünk, most El Shaarawy góljával, mindenki őt ünnepelte. Ez már megszokott volt.

Közeledett az átigazolás vége, Balotelli egyre közelebb volt hozzánk. Korábban említettem, hogy januárban el akarok igazolni, de most mégsem, mert változtak a dolgok, egyre jobban elfogadnak azok is, akik eddig utáltak. Lehetséges, hogy azért, mert most Boateng a barátom lett, de annyira még nem voltunk egymáshoz közel. Inkább csak haverkodásnak nevezném ezt. Bárcsak minden ilyen jól ment volna, ugyanis Lucával csak a baj volt. Nem nézte jó szemmel, hogy nem játszik, de továbbra is próbálta az agyát játszani, szerintem Allegri is átlátott ezen az álcán, és egyre többen. Volt pár érdeklődő iránta, de az is lehet, hogy csak pletyka volt. A szurkolók már küldenék el, mindenáron meg akarnak tőle szabadulni, még így is, hogy nem játszik. Nem közkedvelt figura, az biztos, de állítólag már 2010 óta szidják folyton. Tavaly volt egy jó tavasza, de úgy tűnik, a szurkolók ezt elfelejtették neki. Ő egy olyan valaki, akiben az emberek a hibát keresik és azt a kicsit nagydobra verik, tehát úgy van előadva, hogy bármit csinál, így is úgy is béna, ha jól játszik, akkor is lehurrogják, vagy ha még jobban, talán elismerik, de holnapra elfelejtik. Sajnos van ilyen, és remélem, én nem kerülök ilyen helyzetbe, mivel az ősz úgy telt el, hogy az emberek találgattak, vajon melyik nemhez vonzódom és, hát sokan így is egy kis buzinak tartottak. Nem tudok nem foglalkozni vele, hiszen mindig a fülembe jutnak ezek a szavak.

Egyik nap, amikor bementem az edzésre, az öltözőből hatalmas nevetéseket hallottam, és amikor beléptem, mindenhol hatalmas tócsa volt, illetve üres bögrék hevertek a földön. El sem tudtam képzelni, mi folyik itt, de azt láttam, hogy ennek a főszervezője Boateng.

-Itt meg mi történt? –Kérdeztem hangosan, ekkor mindenki rám nézett és elhallgattak. Csak nem engem beszéltek ki?

-Miért néztek így rám? Mit tettem?

-Semmi, miért?

-Olyan furcsák vagytok. Mi ez a tócsa itt?

Körülnéztem egy kicsit, odébb láttam az üres yorkshire tea dobozokat, illetve elhasznált filtereket. Tehát ezen röhögtek és a földre meg kiborították. Visszamentem, hogy rákérdezzek.

-Ez itt tea? –Mutattam a földön lévő tócsára.

-Igen. Bajod van vele?

Tehát Boateng csak szórakozott velem, csak azért játszotta el, hogy a barátom, hogy vigyen yorkshire teát, de marha jó, mára már elfogyott, így ő elszarta az egészet, tudja, hogy már nincs nekem.

-Anyukáddal szórakozzál, te idióta. Kiborítod a jó teát, ahelyett, hogy megbecsülnéd? Miért? –Kérdeztem dühösen, ő nem a barátom és soha sem volt. Rettenetesen éreztem magam emiatt.

-Mégis mi a jó ebben a yorkshire teában? Komolyan ezt iszod? Rettenetes az íze, komolyan mondom! Hogy bírod meginni? Ja, mert az angolok ilyen szarokkal szennyezik magukat. Szinte ordibált, annyira idegbeteg volt, hogy az erek kilátszódtak a nyakán.

-Mindenki azt akarja, hogy takarodjál el innen a fenébe, te kis buzi! –Szólt közbe Luca, na, őt se bírom elviselni. Boateng hatalmasat behúzott neki, miközben mondta neki, hogy fogja be a száját, a szája és az orra is elkezdett vérezni. Én az ajtó felé fordultam, lenyomtam már a kilincset, de hirtelen fejbe vágott valaki, de olyan erővel, hogy majdnem összeestem. Ki jött be ilyen lendületesen? Akkor láttam, hogy Harry az, aki nagyon izgatott volt. Kinevetett.

-Megütöttelek? –Kérdezte még mindig röhögve.

-Jól tetted, sokkal nagyobbat érdemelt volna ez a kis homokzsák. –Kiabálta Boateng, de valahogy nem volt kedvem válaszolni a hülyeségére, hanem inkább elmenni. Indultam is volna kifelé, de Harry lefogott.

-El ne menj! –Fogott le Harry, a karomon keresztül visszahúzott. Maga elé állított.

-Nem bírom, hogy ezt csinálod velem, nem érdekel, hogy Eleanor terhes, fogadjunk nem is a tied. Én csak annyit akarok, hogy vállaljuk fel magunkat, úgy értem azt, hogy szeretjük egymást. Szard le az emberek véleményét, nem érdemes senki miatt se szenvedni! Kérlek!

Mielőtt megszólalhattam volna, lekapott és tiszta erőből lesmárolt, ott az öltöző közepén mindenki előtt. 

30. rész

Egy hét alatt csak sikerült összehoznom ezt a részt, remélem türelmesek voltatok. Látom már nem sokakat érdekel ez a blog, egyre kevesebb a pipa és a komment. De miért? Mert ha így lecsökkent az érdeklődés, akkor valamit nem jól csinálok és nem tudom, hogy mi a baj, mert nem közlitek velem. Már rég félbehagytam volna ezt, mert már nagyon nem motivál ez a történet, de miattatok nem tettem, mert azt gondoltam szeretitek, de látom egyre kevesebben vagytok. Nagyon szomorú vagyok miatta. Nem azért akarom abbahagyni, mert divatblogger lennék, imádok írni, de ez a történet már nincs közel annyira hozzám, főleg mert nem vagyok már Larry shipper. Különben is ott van még a Tomlinson Family, illetve létrehoztam egy másikat is, mindjárt mutatom. Mi legyen akkor ezzel? Érdekel még valakit ez a blog? Vagy hagyjam abba? 

Na, akkor mutatom az új blogomat, ami A változás címet kapta. Még nincs rajta semmi, de oldalt már megtalálható a bevezető. Ha tetszik, fel lehet iratkozni és nem sokára jön a prológus.

A változás

Nem dumálok hozzá, itt a rész. Már a 22 ezer oldalmegjelenítésen is túl vagyunk, amit köszönök is.

Louis szemszöge

Boatenget mintha kicserélték volna, tök kedves volt velem egész edzés alatt és páran nem is értették ezt a viselkedést, köztük én sem. Nekem most csak az volt a fontos, hogy már nem utál annyira, hanem megpróbál a barátom lenni. Mikor vége lett az edzésnek, ő maga jött oda hozzám, hogy szeretne jönni velem a yorkshire teáért.

-Akkor eljöhetek a teáért? –Kérdezte mosolyogva és kedvesen. Alig ismertem rá. Én bólogattam és már indultunk is. Igazából nem nagyon akartam, hogy bejöjjön a házamba, de azért mégsem hagyhattam itt várakozni az utcán, tehát legalább a nappaliba be kell engednem.

-Gyere be! Mindjárt adom a teát.

-Köszönöm!

-Elkészítsem neked, szeretnéd itt helyben meginni? Természetesen attól még egy dobozzal elvihetsz.

-Nem, köszönöm! Már mennék, de azért rendes tőled.

-Nincs mit. –Kezébe nyomtam a teás dobott, majd kiengedtem az ajtón. Kicsit zavarban voltam, nehogy leszóljon, de végül nem történt meg. Nem is értettem ezt magamon, mintha meg akartam volna neki felelni, pedig ez nem igaz. De lehet, hogy mégis. Nem értem, mondjuk, azt nem akarom, hogy utáljanak. Remélem ízleni fog neki.

Január 3-án felkészülési meccset játszottunk, az ellenfelünk a Pro Patria volt, ez elvileg valami negyedosztályú csapat. Ez csak arra volt jó, hogy újra formába lendüljünk, hiszen hétvégén már bajnoki lesz két hét kihagyással. A kezdőbe én nem kerültem be, úgy volt, hogy a második félidőben küld pályára Allegri. Ha lett volna második félidő, mivel a 26. percben lefújták a meccset. A Pro Patria szurkolói rasszista dolgokat kiabáltak be a Milan színes bőrű játékosaira, ráadásul Boateng fogta magát és levonult a pályáról. Mutatta, hogy mi is kövessük őt, mert ő így nem hajlandó játszani. Végül is igaza volt, nekem sem esett volna jól a helyében. Az öltözőben odamentem hozzá, hogy megvigasztaljam, ő jó néven vette. Viszont voltak, akik meglepődtek azon, hogy mi barátok lettünk.

-Mi az? Kibékültetek? –Kérdezte Luca.

-Igen, rájöttem, hogy semmi értelme ennek a folyamatos ellenségeskedésnek. –Felelte Boateng.

Én csak bólogattam.

-Mit szólnál, ha szombaton te is eljönnél velünk bulizni? –Vetette fel az ötletet. Igazából nagy kedvem nem volt hozzá, mégsem mondhattam nemet, talán így sikerül a társaságba bekerülni. Én is tartozhatok majd közéjük, mert azért elismerem, nem volt valami jó kívülállónak lenni, akit cseszegetnek.

-Örömmel elfogadnám a meghívást. –Feleltem határozottan, hogy lássák, nem az a kis beszari vagyok, amilyennek megismertek.

-Remek, akkor már te is ott leszel.

Nem sokára indultunk hazafelé, viszont ezeknek a rasszista beszólásoknak biztosan lesznek következmények, talán megbüntetik a csapatot, de nem tudom és nem is kívánok már ezzel foglalkozni. Boatengnek és a többi fekete bőrű játékosnak bizonyára még mindig fáj, hisz folyamatosan szembesülniük kell ezzel a problémával. 

Este megetettem Pöcsit, ő már kint aludt, nem nevelhetek belőle szobakutyát, azzal nem tennék neki jót. Elég gyorsan megszokta a kint létet, és mikor kitettem neki a kaját, remek étvággyal felfalt mindent. Sosem volt válogatós, a maradékokat is megette, meg minden egyebet. Elmeséltem Niallnek és Harrynek, hogy Boatenggel egyre jobban kijövök, ők nem örültek neki.

-Szerintem ne barátkozz vele. –Mondta Niall.

-De miért? Szeretnék én is olyan magabiztos lenni, mint ő! –Mintha nem is magamat hallanám, közel sem ez volt róla a véleményem. Tény, hogy önbizalomban nem volt hiánya, de kicsit már el volt magától szállva.

-Ez most komoly? Olyan beképzelt majom szeretnél lenni, mint ő? –Hitetlenkedett Harry.

-Nem beképzelt akarok lenni, hanem magabiztos. Nem ugyanaz. –Magyarázkodtam, ők csak rábólintottak, de láttam rajtuk, hogy nem értenek ezzel egyet.

-Most mi bajotok van? –Kérdeztem.

-Az, hogy ezzel a majommal barátkozol.

-De már nem olyan bunkó, bocsánatot kért.

-Ő nem hozzád való. –Erősködött Harry.

-Nem értitek meg? Ha nem haverkodom vele, akkor mindenki utálni fog!

-Kinek akarsz megfelelni?

-Én senkinek, csak magamnak szeretnék jót.

-Pont, hogy ezzel teszel majd magadnak rosszat, de akkor csináld, úgy is a saját hibáiból tanul az ember.

Nem értem, miért ellenkeznek ennyire, most végre jól érezhetném magam, sikerülne beilleszkednem, most meg ez a probléma merül fel. Mikor lesz már minden rendben? Nekem nem jár az, hogy jól érezzem magam a bőrömben, hogy ne szenvedjek?

-Elmentem aludni. –Jelentettem ki, majd felálltam a székről.

-Szeretnél egy éjszakát? –Kérdezte Harry, de ma semmi kedvem nem volt hozzá, ezért megráztam a fejem és bocsánatot kértem tőle. Majd végül távoztam.

Harry szemszöge

Holnap szakítok Adammel, mert már nem bírom elviselni, hogy folyamatosan iszik, és néha mellette drogozik is. Ilyen partner nekem nem kell, mikor ott van nekem Louis, akit sokkal jobban lehet szeretni, mint azt a drogos majmot. Megértem, hogy Louis ma nem akart szeretkezni velem, viszont azt nem, hogy elkezdett Boatenggel barátkozni. Kissé furcsa volt ő nekem, ez a hirtelen jött bocsánatkérése, van egy olyan érzésem, hogy hátsószándéka van. Ha bántani meri Louist, akkor velem gyűlik meg a baja, biztos, hogy nem fogom hagyni. A bulira el fogom kísérni, nem engedem el egyedül.

Reggel elkészülődtem, mert találkozót beszéltem meg Adammel, persze, ő nem is sejti, hogy mi az oka, csak azt hiszi, vele szeretnék lenni. Nincs ez így, kicsit izgultam miatta, de már meghoztam a döntést. Én Louist szeretem és ebben senki sem akadályozhat meg. Viszont bosszantott, hogy valaki udvarolni próbál neki, legyen az nő vagy férfi. Bár, kétlem, hogy egy nő küldözgeti a virágokat, eléggé vicces lenne. A szokásos helyünkön meg is történt a találkozó.

-Na, akkor ma mit fogunk csinálni? –Kérdezte lelkesen, már előre sajnáltam, de ha megint leállok, nem fogok egyről a kettőre jutni.

-Nem ezért jöttem most, sajnálom. Egy fontos dolgot kell közölnöm veled. –Komolyan beszéltem, akkor az ő arcára is a komolyság ült ki.

-Mi az? Mi történt?

-Vége. A kapcsolatunknak vége, sajnálom. –Nagy nehezen kijöttek a torkomon a hangok, nagyon nehezemre esett így szakítanom vele, de ha nem teszem meg, akkor csak szenvedni fogok és Louissal sem szeretnék szórakozni.

-Mi? Ezt nem teheted! Mi egymásnak lettünk teremtve! –Tudtam, hogy ki fog akadni, de egyszer túl kell esni rajta.

-Sajnálom, de nem akarok olyannal járni, aki drogozik.

-Nem vagyok függő, csak nagyon ritkán szoktam.

-Elég az.

-Ha leszokom róla?

-Nem. Én mást szeretek! Isten veled!

Ott kellett hagynom, így is nagyon sajnáltam már szegényt, majd valahogy feldolgozza, az már nem rajtam múlik. Ahogy őt ismerem, úgy is hamar túl lesz rajtam és új barátja lesz. Aggodalomra semmi ok.

Louis szemszöge

Elérkezett a szombat este is, ma lesz Boateng bulija. Hát remélem, hogy házibulit szervez, mert semmi kedvem bemenni egy zsúfolt helységre, ami tele van részeg fazonokkal. Harry és Niall is elkísértek, remélem nem lesz ellenvetése, ha ők is velem tartanak. Találkoztunk a megbeszélt helyen, hát nem is azok voltak ott, akikre számítottam, hanem az ő haveri társasága, akiket nem ismertem, illetve ott volt El Shaarawy és Niang is, akik a csapattársaink. Nianggal nem volt túl jó a kapcsolatom, kicsit ő is nagyképű, leginkább kerüljük egymást. Eleinte ő is belém kötött, de ahogy teltek a hónapok, úgy hagyta abba a kötözködést és inkább nem foglalkozott velem.

-Üdv a köreinkben! Aki Prince barátja, az az enyém is. –Kezet fogott velem, majd Harryvel és Niallel is.

-Hol lesz a buli? –Kérdeztem rá félénken, mivel nem nagyon mertem megkérdezni, de muszáj volt rávennem magam.

-A közeli szórakozóhelyen, mindjárt ott vagyunk. Szálljatok be az autóba!

A parkolóban ott állt a luxusjárgánya, mindannyian beszálltunk, már alig fértünk be, mert elég sokan voltunk. Én Harry ölében kuporogtam, Niall valahol alul kapott helyet. Legszívesebben hazamentem volna, de nem tehettem. Hamarosan megérkeztünk végre, mivel már nagyon kényelmetlen volt. A bejáratnál néhányunktól elkérték a személyit, de nem volt semmi gond, mert mindannyian elmúltunk már 18 évesek, így nyugodtan bemehettünk. Kicsit visszataszító volt a látvány, annak ellenére, hogy ez volt a város legnevesebb és legdrágább szórakozóhelye, mégis tele volt részeg emberrel. A cigi füsttől alig lehetett látni, szinte meg lehetett fulladni. A zene nagyon hangos volt, üvölteni kellett, hogy meghalljuk egymást.

-Ha haza akarsz menni, akkor szólj. –Kiabálta Harry. Igaza volt sajnos, tényleg haza akartam menni, de nem szabadott megtudnia senkinek sem.

-Nem akarok, értsd meg!

-Látom, hogy nem érzed jól magad. Nem értem miért kell haverkodni ezzel a Boatenggel, mikor előtte ki nem állhattátok egymást. Magyarázd már meg.

-Mert rájöttem, hogy jó fej. –Annyira nem tartottam annak, de meg kell próbálnom, ha nem akarok kirekesztett lenni ebben a fél évben. Hogy elmenjek máshová, arra szerintem most januárban nincs esély, maximum nyáron, addig meg kell akadályoznom, hogy továbbra is utálat tárgya legyek, mert azt már nem bírnám ki. Rengeteget szenvedtem az elmúlt fél évben, a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám. Bízom benne, hogy most rendbe fognak jönni a dolgok, még ha nem is azt teszem, amit szívem szerint tennék, de csak így oldható meg ez a probléma.

Odamentünk a pulthoz piát rendelni, majd leültünk egy asztalhoz. Valahogy nem bírtam elviselni Boateng feka haverjait, nagyon nagyszájúak és rengeteget káromkodnak. Niall és Harry viszont elvoltak velük látszólag. Úgy látszik, hogy csak nekem nem sikerült feloldódni. Próbáltam volna megülni a helyemen, de valahogy nem ment, összevissza mocorogtam zavaromban a széken. Sokaknak már fel is tűnt, időnként rám néztek és hülye fejet vágtam. Még jobban zavarban voltam, meg idiótának is éreztem magam.

-Húzd le az italod, mindjárt jobban leszel! –Tolta elém az italom az egyik feka.

Én megfogtam a poharat és a számhoz emeltem, sikeresen lehúztam, de nem éreztem a hatását.

-Ez az! Csak menni fog! Miért vagy ilyen félénk?

Én félénk? Na, jó elismerem, tényleg bután viselkedtem. Erre most mit mondjak?

-Nem vagyok félénk, csak nekem idő kell, hogy feloldódjak. –Mondtam. Ő csak bólogatott.

Nem sokkal később öntött piát az üres poharamba, közben meg sem említettem, hogy kéne.

-Kértem volna? –Kérdeztem rá.

-Csak nem akarom, hogy kimaradj a buliból, a két haverod már totál részeg, nehogy már te legyél az egyetlen kivétel.

Tehát le kell magam innom, hogy ne utáljanak ki. De, ha megteszem, akkor megint engem találnak meg az újságok. Most mit csináljak?

-Mire vársz? Idd meg! –Sürgetett.

-Nem bánom. –Lehúztam az egészet, azonnal megtöltötte megint a poharamat és biztatott, hogy ezt is igyam meg. Megtettem és így egyre többet, míg egyszer csak elkezdtem szédelegni és nevetgélni a többiekkel.

-Na, most már ugye nem feszengesz? Ugye, hogy sokkal jobb így?

-Igen, igazad volt.

Innentől kezdve minden kiesett, mert amikor magamhoz tértem, a szobámban voltam. Arra kellett ébrednem, hogy Pöcsi nyalogatja a talpamat, ami nagyon csikis volt. A fejem majd szétszakadt, hát ez a másnaposság és nekem ez már nem az első, azt sem tudom mit csináltam. Remélem nem kerültem az újságok címlapjára, de se baj, legalább Boatengék nem utálnak és most ez a fontos. Lementem a konyhába, Harry és Niall már ott voltak.

-Tudod te hány óra van? –Kérdezte kiakadva Niall, én meg ránéztem a faliórára, ami délután kettő órát mutatott.

-Te jó ég. Mióta vagytok fent?

-Vagy már két órája. Tegnap nagyon kiütötted magad.

-Mit csináltam? Semmire sem emlékszem!

-Semmit szerencsére, hazahoztunk, mielőtt baj történt volna. Az a barom csak tömte beléd a piát, folyamatosan utántöltötte a poharad, amit te azonnal meg is ittál. Szerintem ezek hülyét akarnak belőled csinálni. –Mondta Harry, és lehet tényleg igaza van. Mi van, ha csak meg akarnak alázni és nevetségessé tenni. Ha képeket, illetve videókat csináltak rólam? Nem fogom azt már kibírni.

-Komolyan?

-Igen. A te érdekedben ne haverkodj velük, ki tudja mire képesek ezek.

-Olyan nagy baj nem lehet, azért még megpróbálom és kíváncsi vagyok mi lesz.

-Jó, de legyél óvatos és ne dőlj be semminek.

-Az leszek, ígérem. Tudok magamra amúgy vigyázni, nem kell felügyelni.

Ekkor jutott eszembe, hogy ma három órakor meccsünk van és már rég ott kellene lennem, én meg itt pizsamában reggelizgetek. Biztos, hogy nagy lecseszést, illetve a telefonomat se hoztam le, Allegri már hívhatott vagy ezerszer. Hirtelen felpattantam a helyemről, a barátaim nem tudták mi bajom van, csak megdöbbenve néztek rám.

-Mi történt?

-Már ott kéne lennem a meccsen! –Kiabáltam el magam, majd rohantam fel a lépcsőn, valamit magamra kaptam, ami a kezembe került, gyorsan fogat mostam, majd ránéztem a telefonomra: 35 nem fogadott hívás és mind Allegri volt. Visszahívtam.

-Mi van már, Louis? Bent vagy a kezdőbe, de te sehol sem vagy! –Kiabált a telefonba.

-Bocsánat, csak elaludtam. Rohanok is.

-Komolyan el kell veled beszélgetnem. –Majd letette.

Nem sokára beértem, majd irány az öltöző, gyorsan magamra kaptam a mezem, meg a többit, majd mentem ki a többiekhez bemelegíteni. Allegri odajött hozzám.

-Hallom, tegnap részeg voltál. –Erre nem tudtam mit mondani, csak álltam ott, mint a hülye, sajnos igaza volt. Boatengék belevittek a rosszba, de nem mondhatok róluk semmit.

-Tudom. Bocsánat! –Mondtam, miközben nagyon szégyelltem magam.

Lassan kezdődött a meccs, Luca csak a padon foglalt helyen, de amikor elmentem előtte, nagyon csúnyán nézett rám, biztos azért, mert az ő helyére lettem jelölve.

-Valami rosszat tettem? –Kérdeztem.

-Nem, dehogy! Remélem ma is nagyon jól fogsz játszani. –Nem volt valami őszinte, már nem tudok neki hinni a múltkori után. Erről még senki sem tud.

Hazai pályán fogadtuk a Siena csapatát. Minden rendben ment, nyerésre álltunk, az előbbi csak addig volt elmondható, amíg valaki belém nem taposott a térdembe egy nagyot. A földön maradtam, és a stoplija belém fúródott, ezért véreztem. Hozták már a hordágyat, de én inkább a saját lábamon akartam távozni, nagy nehezen feltápászkodtam és közöltem, hogy vigyék el a hordágyat.

Amint leértem a pályáról, ledobtam magam a földre, Luca állt be helyettem, és amikor felállt a kispadról, önelégülten nézett rám, mintha örült volna a sérülésemnek. Ha jól tudom, pár hónapja ő is ugyanezt élhette át, nem értem miért ilyen szemét. 

29. rész

Komolyan ne haragudjatok, hogy ennyi ideig nem voltam, nagyon nem jött az ihlet, de most itt vagyok és nagy nehezen meg tudtam írni ezt a részt. Remélem jól sikerült és tetszeni fog. Kedveztem egy kicsit a Larry shippereknek, ám én magam nem vagyok már shipper, de ezt a történetet befejezem.

Amint látjátok a blog visszakapta a régi kinézetét, mivel karácsony már elmúlt. Oldalt továbbra is tudtok szavazni.

Ja, és Zayn ma lett 21 éves, 1993. január 12-én született. Isten éltesse sokáig!!!

Louis szemszöge

Kinyomtam a gépem, megint engem említenek meg egy átkozott cikkben. Nem bírom már ezt idegekkel, sírásban törtem ki, most lehet, mert senki sem lát, nyugodtan kiereszthetem a gőzt. A párnába dugtam a fejem és csak folytak a könnyeim. Éreztem, hogy valami ránehezedik a fejemre, biztos csak Pöcsi lesz az, így hagytam, hogy csináljon, amit akar, felőlem mászkálhat is rajtam.

-Mi a baj? Megint miért sírsz? –Hallottam meg Harry hangját, a fenébe, ez nem Pöcsi és most mindenki meg fogja tudni, hogy már megint sírtam, egyre jobban szégyellem magam emiatt. Letöröltem a könnyeimet, utána ránéztem.

-Mi történt már megint? Te mindig sírsz mostanában!

-Az, hogy mindig csak lehordanak, és ezért utál mindenki.

-Ne is foglalkozz vele, látják, hogy ki tudnak vele borítani, ezért annál jobban fogják csinálni. De ezt már mondtam neked, nem baj, ha itt sírsz a szobádban, de az emberek előtt ne!

-Tudom. Lehet egy kérdésem? –Kérdeztem tőle sírva, ő csak bólogatott, így feltettem a neki szánt kérdésemet.

-Kaphatok egy ölelést tőled? –Féltem, hogy elutasít, de meg kellett tennem az első lépést, különben várhatok akár éveket is rá. Ő szó nélkül magához szorított, én viszonoztam. Nagyon régóta vártam erre a pillanatra, de ennél még többre vágyom. Nem tudom, hogy lehetséges-e, de reménykedem az utolsókig.

-Mindig itt leszek neked, barátom. –Suttogta a fülembe, nagyon jól esett és még csiklandozta is a lehelete az említett testrészemet. A kezeivel átkarolta a derekamat és magához szorított, én meg libabőrős lettem emiatt, annyira jól éreztem magam az ölelésében. Meg is nyugtatott teljesen, a sírást is sikerült abbahagynom. Egy darabig ebben a pózban maradtunk, legszívesebben soha sem vetettem volna ennek véget, a két tenyerét a derekamon pihentette, nem sokáig, mert becsúsztatta a pólóm alá, elkezdte simogatni meztelen hátam, szinte már csikizte. A kezével szép lassan haladt egyre feljebb, már szinte a pólóm is felgyűrődött.

-Szeretkezni szeretnék veled! –Suttogta, miközben le akart fektetni az ágyra. Először ellenkeztem, de aztán elengedtem magam, ő rám mászott és meg akart csókolni, de én elhúztam a fejem.

-Mi a baj? –Kérdezte.

-Te is nagyon jól tudod, ránk nyithatnak, megint bajba fogok kerülni.

-Megértem, de még korán van, nem fognak felébredni, de ha akarod, bezárom az ajtót.

Harry felkelt, hogy kulcsra zárja az ajtót, így már egy kicsit megnyugodtam, attól viszont tartottam, hogy látni fogja az undorító testem. Eddig csak este, sötétben csináltam, de már nappal van. Leült mellém, én még mindig feküdtem, egy darabig egymást bámultuk mozdulatlanul.

Harry szemszöge

Gyönyörködtem Louis csodálatos kék szemeiben, szinte elvesztem bennük, de nem hagyhattam ezt, mivel nem is ez a lényeg. Tehát a szememmel egyre lefelé haladtam a testén, és amikor a hasához értem, akkor láttam, hogy egy kicsit fel volt csúszva a pólója, körülbelül a köldökéig. Megjegyzem, hogy még én húztam fel neki és az óta úgy maradt, azonban nem sokáig, mert gyorsan visszahúzta. Közelebb ültem hozzá, aztán én is vízszintesbe helyeztem magam mellette és átkaroltam. Közelebb tettem az arcom az övéhez, kerestem a száját, hogy adjak rá egy csókot, de ő elhúzta a fejét.

-Mi a baj, kicsim? –Kérdeztem halkan.

-Ezt nem tehetjük. –Kezdődik megint, pedig bezártam az ajtót.

-Megbeszéltük, hogy bezárom az ajtót, nem fognak felébredni. Így biztonságban vagyunk. –Meg kellett, hogy nyugtassam, mert láttam rajta, hogy eléggé feszült, pedig még le sem került a ruha. Na, majd segítek neki feloldódni. Hozzábújtam, hogy érezze a közelségem, természetesen hagyta, de nem sokkal később a másik oldalára fordult, amit nem tudtam hová tenni. Tehát most már csak hátulról tudtam átölelni. Egy pillanatra elengedtem, hogy ledobjam magamról a pólót, ez után visszafeküdtem és hátulról megöleltem, úgy, ahogyan az előbb is. Ha én nem teszek semmit, akkor estig ugyanebben a pózban fekhetnénk, de én ezt nem hagyom. Gyorsan róla is kell venni a pólót első lépésként. Megfogtam a pólója alját és elkezdtem felfelé húzni, valameddig sikerült is, de aztán Louis felállt.

-Hagyjuk abba! –Mondta kétségbeesetten. Nem erőltetetem, ha nem akarja.

-Este?

-Talán! Nem tudom.

-Most miért nem? Félsz, hogy lebukunk?

-Nem akarok most meztelen lenni, mert fényes nappal van és látni fogod az undorító testemet.

Azonnal kitört belőlem a nevetés, nem bírtam magamban elfojtani, ennél viccesebbet még senki sem mondott nekem. Egyik partnerem sem jött azzal, hogy nem akarja, hogy meglássa az undorító testét, legyen az férfi vagy nő. Ilyet is csak Louis tud mondani, és ránézésre meg is bánthattam azzal, hogy kinevettem, mert elég csúnyán nézett rám.

-Most miért nézel így? –Kérdeztem még mindig nevetve.

-Mert kigúnyolsz. Tényleg undorító a testem?

-Dehogyis, te buta, csak azért nevettem, mert egyáltalán nem igaz és mégis be akarod magadnak beszélni. Ha undorító lennél, akkor hozzád akarnék érni? Nagyon nem. Pont, hogy imádom a tested. Ne merd megint ezt mondani.

-Biztos?

Bólogattam.

Louis szemszöge

Vártam is az estét, meg nem is. Nagyon izgultam már miatta. Mi lesz, ha Harrynek nem fogok tetszeni, vagy valamit rosszul fogok csinálni? Egész nap ezen idegeskedtem, biztos sokaknak feltűnt, de csak Harry tette szóvá, amikor kettesben maradtunk.

-Miért vagy egész nap ilyen ideges? Csak nem a reggel történtek miatt?

-Miért mondod, hogy ideges vagyok? Nem is igaz.

-Mert látszik. Nem muszáj este szeretkeznünk, ha nem akarod, mert úgy vettem észre, hogy nagy súly van miatta a válladon. Tehernek érzed, de nem mersz nekem nemet mondani.

-Nem, ez nem igaz, nagyon szeretnék veled lenni.

-Nem így látom. Mindegy, szólj, ha meggondoltad magad. Én nem akarok rád erőltetni semmit.

Nem ez volt a bajom, nem érti meg. Most hogy mondjam el neki? Nagyon is szerettem volna, mert imádom őt és szerelmes vagyok belé, amit el kell, hogy fojtsak magamba bizonyos okok miatt. Örültem neki, hogy felajánlotta, mert én az életben nem mertem volna kezdeményezni még úgysem, hogy ő már többször is megtette. Persze, a legrosszabb helyeken, ami nekem nem tetszett. Lehet, csak rágörcsölök az egészre, mert meg akarok neki felelni túlságosan, de ha ezt a tudtára adom, akkor meg kiröhög, pont, amikor reggel. Jobb, ha ne tudja.

-Én szeretném, nem akarom, hogy te meggondold magad. –Mondtam.

-Jó, nekem mindegy. Most elmegyek, de akkor este a szobámban. –Nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, remélem nem pirultam el, mert eléggé zavarba hozott. Utána még engem nézett és csak mosolygott.

-Aranyos vagy! –Mondta. Nem kellett volna, kényelmetlenül éreztem magam addig, ameddig el nem ment és egyedül nem maradtam.

Nem sokkal később csöngetett valaki, nem hiszem, hogy Harry lenne, hiszen most ment el. Niall sem lehetett, mivel neki van kulcsa, meg ráadásul az ajtó is nyitva van. Felálltam és ajtót nyitottam. Egy idegen fickó állt előttem egy nagy rózsa csokorral. Meg sem lepődöm már, biztosan a titkos udvarlóm az.

-Jó napot! Bocsánat, de ezt a szart nem veszem át.

-Louis Tomlinsonnak küldték, állítólag van benne egy fontos üzenet, tehát mindenképp el kell juttatni hozzá.

Kíváncsivá tett ez a fontos üzenet, tehát inkább lehet át kéne vennem.

-Én vagyok, átveszem!

Bevittem a nappaliba, majd letettem az asztalra és elkezdtem keresgélni benne a levelet, amit aztán meg is találtam. Egy borítékban volt benne, így felnyitottam és olvasni kezdtem.

„2013. január 12-én este 8 órakor várlak a park hátsó bejáratánál az erdő előtt még. Remélem, ott leszel. Ha meg nem, akkor sem fogom feladni. Gyere el, kérlek, mert fontos dolgot kell neked mondanom!”

Mégis mit akar ez tőlem? Egyedül menjek el? Azt lesheti, mert félek amúgy is, hogy bántani fog. Lehet, beszarinak tűnök, de akkor is jobb megelőzni a bajt. Nem is érdekel, mit akar, de azért jó lenne megtudni, ki az és elküldeni a fenébe. Valakitől segítséget kell majd kérnem, már ha merek. Mert még ezzel is bajom van.

Elérkezett az este, ki sem tettem ma a lábam a házból, de nem is baj, mert úgysem terveztem mára semmit, meg örültem, hogy nincs edzés vagy meccs. Igaz, hogy egyedül voltam, de ha van nálam yorkshire tea, akkor nincs is semmi baj ezzel, mert most bőven felszerelkeztem vele. Kortyolgattam, miközben a tévét bámultam, ezzel el is repült az idő. Közben twitterre is kiírtam: „Yorkshire teát iszom” Sokan megkérdezték mi az. Komolyan nem tudják mi az a tea? Vagy csak azt, hogy az milyen. Valószínűleg az utóbbi, így megírtam nekik, hogy az egy tea márka, amit csak Angliában lehet kapni, de ha akarják, küldök mindenkinek. Örültem neki, hogy ennyi felőle az érdeklődés, de sajnos nem tartott sokáig, mert Boateng ezt az örömömet is elrontotta ezzel a kiírásával: „Mi a fene az a yorkshire tea? Most komolyan, egyesek unalmukban nem tudnak mit csinálni. Meg ezzel az angol szarjaival akarja megmérgezni az itteni embereket! Húzzon már haza a francba! Ki kíváncsi erre?”

Megint mit tettem ellene, hogy belém köt, nem hozzá szóltam, akkor meg mit böki ennyire a csőrét, hogy mit írok ki? Teljesen felhúzott, inkább kikapcsoltam az egészet.

Később hazajött Niall, nem sokkal utána meg Harry. Én meg már készültem az estére, egyre jobban izgultam miatta. Remélem nem fog meglátszani, nem akarom, hogy az történjen most is, ami délután.

-Szia, akkor készen állsz? –Kérdezte, én csak bólogatni tudtam.

Ő a konyhába vonult, hogy elkészítse a vacsoráját, majd asztalhoz ült. Mikor végeztünk, akkor felmentünk a szobájába, egyre jobban izgultam, pont úgy, mintha ez lenne az első alkalmam, pedig ez nem igaz. Pontosan tudtam, hogy azért, mert féltem, hogy talán nem leszek neki elég jó. A végén már megfogta a kezemet és bekísért a szobába, ami tele volt gyertyával. Harry nagyon felkészült erre az éjszakára, nem okozhatok neki csalódást. Kicsit elbizonytalanodtam, mi van, ha csak kihasznál? Aztán meg kiröhög, mert olyan undorító vagyok? Együtt van még Adammel, akkor miért akarja őt velem megcsalni.

-Mi a baj már megint? –Hihetetlen, hogy azonnal észreveszi a bizonytalanságom.

-Te még Adammel jársz. Akkor minek akarsz velem lenni?

-Mert valójában téged szeretlek, nem olyan rég jöttem rád, és szeretnék veled szeretkezni. –Közeledett felém, és már nem tehettem meg, hogy hátrébb húzódom, hagynom kell. Így is történt, bár nagyon nehezen ment, de amikor lenyomtam a villanykapcsolót, megkönnyebbülést éreztem. Valami mégis zavart, és az a gyertyafény volt.

-Elfújhatom a gyertyákat? –Kérdeztem félénken.

-Miért? Ez így sokkal romantikusabb. Ne fújd el!

-Kérlek értsd meg, én csak sötétben érzem jól magam.

-De én szeretném látni a cuki tested!

Harry szemszöge

Nem engedhetem meg neki, hogy elfújja a gyertyákat, akkor oda a romantikus estének, jó mondjuk ez túlzás, de ez feldobja a hangulatot. Odanyomtam a falhoz, hogy véletlenül se menjen el, átkaroltam a derekát, hogy aztán megszabadítsam a pólójától, ezután majd szép lassan mindentől. Én rajtam már eleve nem volt felsőrész, mert, ahogy felértünk, azonnal le is dobtam magamról. Megfogtam Louis pólóját, és le akartam róla rángatni, de valahogy elakadtam, lehet, hogy tényleg durva voltam.

-Miért vagy ilyen agresszív?

-Nem vagyok, csak vedd le, mert szeretném puszilgatni a tested!

-Jó, rendben! Várj.

Végre ledobta magáról a pólót és mielőtt rám vetette volna magát, megállt egy percre.

-Egy pillanat. Eszembe jutott valami. –Megőrülök, rengeteg türelem kell ehhez a gyerekhez, hogy végre történjen is valami.

-Mi van már megint?

-Tudod, van az a valaki, aki virágokat küld nekem és volt benne egy üzenet, hogy menjek ki hozzá. Nem tudom, mit csináljak.

-Mi van? –Kezd elfogyni a türelmem. Felkapcsoltam a villanyt, ő meg ekkor takargatni kezdte magát és a közben a pólóját kereste. Én csak a fejemet ráztam. Hogy lehet valaki ilyen gátlásos? Ilyennek ismertem volna? Ennyire azért nem. Mikor kezébe akadt a póló, azonnal felvette.

-Most minek veszed fel?

-Mert hozom a levelet, várj!

Kirohant a szobából, én ekkor elfeküdtem az ágyon és vártam. Jobbat már nem tudok tenni, nem jutunk egyről a kettőre, mindig kitalál valamit. Aztán jött is, én meg felültem. Kezembe nyomta a papírt, elolvastam.

-Különös. El fogsz menni? –Kérdeztem.

-Igazából érdekel, hogy ki az, de nagyon félek, egyedül nem merek. Nem tudom, mit csináljak.

-Fogadj fel testőröket. Na, milyen ötlet?

-Köszi, ez eszembe se jutott. –Kis butám, de sebaj, mert így imádom, így szerethető. Egyszer csak lekapcsolta a villanyt, kicsit váratlanul ért, és hozzám bújt. Én ezért magamhoz öleltem.

Louis szemszöge

Reggel, mikor felébredtem, éreztem magamon, hogy meztelen vagyok, tehát akkor megtörtént. Félálomban voltam még, de sikerült rájönnöm. Kicsit magamhoz tértem, és még mielőtt Harry felébredne, gyorsan le kell zuhanyoznom és felöltözni. Lényeg, hogy most ne lásson így meg. Összeszedtem a ruháimat, majd a fürdőbe mentem. Készülődnöm kellett az edzésre, remélem nem fognak belém kötni.

Nem sokára reggelihez ültünk, Harry egyből rám nézett.

-Na, hogy érezted magad tegnap este? –Súgta oda halkan, hogy Niall ne hallja, nem is gyanakodott, mert épp csinált valamit, és nem vett észre semmit.

-Ne most! –Szóltam rá, de láttam, hogy nagyon nem bírt magával és legszívesebben megismételné.

Indultam az edzésre, görcsben állt a gyomrom, azonban feleslegesnek tűnt, mert mikor beértem, senki sem szólt hozzám, sőt később Boateng odajött hozzám jó szándékkal. Amikor közeledett felém, remegni kezdtem, biztos észrevette rajtam, mert ez még akkor is tartott, amikor beszélgettem vele.

-Bocsi a tegnapi kiírásomért. Amúgy érdekelne engem is az a yorkshire tea. Ha még van, akkor tudsz belőle adni? –Különös ez a hirtelen változás, de szeretnék neki hinni, hisz senkinek sem jó ez az állandó feszültség, ami közöttünk van.

-Ha valóban komolyan gondolod, akkor szívesen adok, legalább te is megismered.

-Köszönöm, és tényleg ne haragudj, amiért olyan szemét voltam veled. Van most nálad ilyen tea?

-Nincs, de edzés után akkor eljöhetsz, és akkor adok.

Egész edzés alatt tök máshogy viselkedett velem, ahogy szokott, talán a barátom akart lenni és megbánt mindent. Azonban ez a hirtelen változás nagyon furcsa nála, mert egyik napról a másikra történt, de az is lehet, hogy elgondolkodott rajta, így megérdemel egy esélyt, de remélem nem csap be, nem szeretnék csalódni.